Akcidens - szubsztancia
Az akcidens és szubsztancia meghatározásai
- Tág értelemben: az ami előfordul, megjelenik, ami hozzáadódik egy már létező valamihez.
- Metafizikai értelemben: az akcidens egy adott létezőhöz, szubsztanciális (vagyis nem akcidentális) létezőhöz tartozó tökéletesség, tulajdonság. Példa: én például ember vagyok, az emberi fajhoz tartozom, de hogy magyar vagyok, hogy fehér, fekete, barna, stb bőrű, ez mit sem változtat lényegi voltomon: ember vagyok.
Az akcidens inkább egy létező egyik tulajdonsága, jellemzője, és nem annyira egy önálló létező.
Az akcidensnek ezt a más-ban való létét inhesio, belekapcsolódásnak, benne-létnek nevezzük.
Az akcidens formái:
- Lényegi (szubsztanciális akcidens): ami egy adott szubsztanciával szükségszerűen együtt jár. Pl: az ember értelemmel, akarattal bíró lény (még akkor is, ha nem képes ezeket a képességeit aktívan használni).
- Esetleges (kontingens akcidens): olyan akcidens, amely nem feltétlenül tartozik az adott szubsztanciához: egy emberi személy (aki metafizikai értelemben egy szubsztancia) lehet szőke, barna, zöld szemű, fekete bőrű, stb): ezek az ember nem lényegi tulajdonságai. De minden olyan akcidens esetlegesnek nevezünk, amely nem feltétlenül járul hozzá az adott szubsztancia lényegéhez.
Szent Tamás az Eucharisztia kapcsán nagyon mély tanulmányt írt az akcidensről (ST, IIIa.q.77).
Szubsztancia
A szubsztancia az a létező, amely képes önmaga által létezni, és nem csak valami másban (hordozóalany segítségével).
Az önmaga általi (per se), vagy önmagában való létezés nem azt jelenti, hogy az adott létezőnek nincs oka, s nem is azt, hogy a létező önmaga oka lenne.
Az önmaga általi létezés azt jelenti: az adott létezőnek mással meg nem osztható, saját léttevékenysége van. (Pl. a fehérnek nincs csak úgy léttevékenysége: a fehér csak valamin, valamiben képes létezni: a papírlapban, a hóban, a fehér bögrében, stb…).
Az, hogy egy létezőnek saját léttevékenysége van (önmaga által létezik), azt is jelenti, hogy ez a létező „önmaga” (és nem valami más).
Mindez ellentettje annak, hogy valami az elve, oka, alapja valaminek: például az emberi lélek alkotóelve az embernek, mint szubsztanciának, de a lélek nem maga a szubsztancia.
A legfontosabb azonban, hogy szubsztanciának lenni azt jelenti: nem-másban-, és nem-más-által létezni (ez az akcidensek létmódja), hanem önmaga által és önmagában.
Az önmaga általi (per se), vagy önmagában való létezés nem azt jelenti, hogy az adott létezőnek nincs oka, s nem is azt, hogy a létező önmaga oka lenne.
Az önmaga általi létezés azt jelenti: az adott létezőnek mással meg nem osztható, saját léttevékenysége van. (Pl. a fehérnek nincs csak úgy léttevékenysége: a fehér csak valamin, valamiben képes létezni: a papírlapban, a hóban, a fehér bögrében, stb…).
Az, hogy egy létezőnek saját léttevékenysége van (önmaga által létezik), azt is jelenti, hogy ez a létező „önmaga” (és nem valami más).
Mindez ellentettje annak, hogy valami az elve, oka, alapja valaminek: például az emberi lélek alkotóelve az embernek, mint szubsztanciának, de a lélek nem maga a szubsztancia.
A legfontosabb azonban, hogy szubsztanciának lenni azt jelenti: nem-másban-, és nem-más-által létezni (ez az akcidensek létmódja), hanem önmaga által és önmagában.
A szubsztancia fajtái
- Az elsődleges szubsztancia (substantia prima): a létaktus saját alanya (a saját létemnek, létaktusomnak én magam vagyok az alanya). Ez az első szubsztancia, ami saját léttevékenységet jelent, mindenképpen egyedi, alanya (pl. én) is egyedi. Ez az alany, ez az első szubsztancia nem osztható fel anélkül, hogy ne szűnne meg önmaga lenni (ha a felosztása halához vezet, akkor már nem első szubsztanciáról, személyről beszélünk, hanem egy személy holttestéről, ami lényegileg különbözik az élő, léttevékenységet folytató személytől!).
- Másodlagos szubsztancia: analóg értelemben a szubsztancia kifejezést a lényegre is alkalmazzuk, ami által az adott létező ténylegesen, valóságosan létezik. Ezt nevezzük másodlagos szubsztanciának (ilyen pl. az ember, az állat, stb. Az ember-ség, mint lényeg közös minden emberben, ettől az emberi lényegtől ember az ember).
Tamás a De potentia c. művében ezt írja:
- A másodlagos szubsztancia az önmagában, abszolút értelemben vett faj-specifikus természetet jelöli (az embernek ember-lényege, „természete” van),
- Az elsődleges szubsztancia pedig ennek az (emberi) természetnek a konkrét, egyedi megvalósulását jelöli (én, te, bárki más…).
Egyéb megközelítések
Láthatjuk, hogy a másodlagos szubsztancia (pl. az emberség, az emberi természet) az elsődleges szubsztancia (én, te, X.Y) lényegi részét képezi. Minden egyes létező magában hordozza azt a lényeget, ami őt meghatározza, ami által ő ez vagy az a létező (ember, ló, pillangó, fenyőfa, sőt, bizonyos értelemben az élettelen létezők is magukban hordozzák a lényegüket: a bögre a bögreséget, a balta a baltaságot, a kavics a kavics-ságot, stb).
A lényeg, melyet minden létező magában hordoz, az adott létező meghatározottságát biztosítja (e nélkül nem is létezhetne), ami által ez a létező képes az önmaga általi létezésre.
A szubsztancia meghatározása tehát szorosan kötődik a lényeghez (essentia). Minden szubsztanciának van egy meghatározott lényege, és minden szubsztancia egy meghatározott lényeg szerint van, létezik.
A szubsztancia szoros kapcsolatban áll a létaktussal, az adott létező léttevékenységével (a szubsztancia kapja ezt a fel- és megoszthatatlan léttevékenységet), és az akcidensekkel is (amelyektől kiegészítő meghatározottságokat kap, és amelyek támogatják a létbenmaradásban).
A szubsztanciákat elsősorban az érzéki tapasztalásból ismerjük meg. Ezek az ún. anyagi (materiális) szubsztanciák, melyek alapvetően anyagból (materia/hylé) és formából (forma/morphé) állnak:
A különböző akcidensek, amelyek érzékelhetővé, tapasztalhatóvá teszik a szubsztanciát, a mennyiség és az érzékelhető minőségek kategóriáiba tartoznak.
A lényeg, melyet minden létező magában hordoz, az adott létező meghatározottságát biztosítja (e nélkül nem is létezhetne), ami által ez a létező képes az önmaga általi létezésre.
A szubsztancia meghatározása tehát szorosan kötődik a lényeghez (essentia). Minden szubsztanciának van egy meghatározott lényege, és minden szubsztancia egy meghatározott lényeg szerint van, létezik.
A szubsztancia szoros kapcsolatban áll a létaktussal, az adott létező léttevékenységével (a szubsztancia kapja ezt a fel- és megoszthatatlan léttevékenységet), és az akcidensekkel is (amelyektől kiegészítő meghatározottságokat kap, és amelyek támogatják a létbenmaradásban).
A szubsztanciákat elsősorban az érzéki tapasztalásból ismerjük meg. Ezek az ún. anyagi (materiális) szubsztanciák, melyek alapvetően anyagból (materia/hylé) és formából (forma/morphé) állnak:
- A forma a specifikusságot és a létrendet biztosítja,
- Az anyag pedig az egyediséget (individualitást).
A különböző akcidensek, amelyek érzékelhetővé, tapasztalhatóvá teszik a szubsztanciát, a mennyiség és az érzékelhető minőségek kategóriáiba tartoznak.