Aktus - potencia
Az aktus Tamásnál elsősorban ontológiai (léttani) jelentőséggel bír, viszont így minden más (morális, lélektani) megközelítés alapját is képezi.
Ha lehetséges, hogy valami egy másvalamivé változzon, de még nem történt meg ez a változás, akkor az adott létező – ehhez a még meg nem valósult állapothoz képest – még lehetőségben, potenciában van. Ha megtörtént a változás, a megvalósulás, akkor már nem lehetőségben, hanem aktusban van az adott (immár beteljesült) lehetőséghez képest.
Természetesen minden aktust, minden megvalósultságot eleve meghatároz az adott létez lényege, képességei (egy kavics sosem válik élő, faleveleket tépegető zsiráffá, és nem is hordozza magában ennek lehetőségét). De ez a kavics még lehet pl. egy kis szobor: ha valaki kézbe veszi, kellőképpen megformálja, akkor lehet belőle kis szobor: a kavics a szoborrá válás passzív potenciáját, lehetőségét hordozza magában. Passzív, mert önmaga által nem képes szoborrá lenni, de egy értelmes alkotó, egy ember képes őt azzá alakítani. Az ember pedig a szobrásszá válás aktív potenciáját, lehetőségét hordozza magában: ha akar, és fizikailag nincs akadályoztatva, akkor bárkiből lehet szobrász…. Ez az aktív potencia).
Tamás a Tiszta Aktus-ról a Summa Első Részének első 24 kérdésében beszél igen részletesen.
- Az aktus szó a görög energeia (entéléchéia) – tevékenység, cselekvés kifejezésből ered. A valóság, a létezés minden fokán a létezőt mint még be nem teljesedett, mint valami felé, a saját tökéletessége, sőt, létének beteljesedése felé való törekvését jelöli.
- Az aktus csak a potenciával (lehetőség) való vonatkozásában érthető, a lehetőség ugyanis önmagában a megvalósulásra irányul.
- Tapasztalatból tudjuk, hogy a létezők változnak, alakulnak, azzá lehetnek, amik még aktuálisan nem. Ebből a változásból ered a megvalósultság (actus) és a lehetőség (potentia) fogalma.
- Megvalósultságnak nevezzük (actualitas) tehát az aktusban lévő létező állapotát, megvalósulásnak pedig a lehetőségből a megvalósultságba történő átmenetet. Ez az átmenet maga a változás, a valamiből valamibe történő alakulás, levés.
Ha lehetséges, hogy valami egy másvalamivé változzon, de még nem történt meg ez a változás, akkor az adott létező – ehhez a még meg nem valósult állapothoz képest – még lehetőségben, potenciában van. Ha megtörtént a változás, a megvalósulás, akkor már nem lehetőségben, hanem aktusban van az adott (immár beteljesült) lehetőséghez képest.
Természetesen minden aktust, minden megvalósultságot eleve meghatároz az adott létez lényege, képességei (egy kavics sosem válik élő, faleveleket tépegető zsiráffá, és nem is hordozza magában ennek lehetőségét). De ez a kavics még lehet pl. egy kis szobor: ha valaki kézbe veszi, kellőképpen megformálja, akkor lehet belőle kis szobor: a kavics a szoborrá válás passzív potenciáját, lehetőségét hordozza magában. Passzív, mert önmaga által nem képes szoborrá lenni, de egy értelmes alkotó, egy ember képes őt azzá alakítani. Az ember pedig a szobrásszá válás aktív potenciáját, lehetőségét hordozza magában: ha akar, és fizikailag nincs akadályoztatva, akkor bárkiből lehet szobrász…. Ez az aktív potencia).
- Első aktusnak (actus primus) nevezzük a létező azon aktusát, amely által egyszerűen van, létezik (létaktus). Ez magába foglalja, hogy ilyen és ilyen lényeg, forma által és formában, lényegben létezik.
- Másodlagos aktusnak (actus secundus) nevezzük azt az aktust, amely által az adott létező közli, kifejezi önmagát. Az értelmes, öntudattal bíró létezőkre különösen, sajátosan és elsődleges értelemben illetjük ezzel a kifejezéssel.
- A Tiszta Aktus (Actus Purus) viszont nem egy lehetőség, potencialitás megvalósulása, nem is egy képesség, potencia aktualizálása, hanem tisztán és egyszerűen a lét Aktusa, amely önmaga által létezik. Mivel ezt a Tiszta Aktust semmi sem korlátozza, ő maga a Lét és a Valóság teljessége. Ebben a Tiszta Aktusban a Lét és a Tevékenység teljes mértékben azonosak, mint ahogy a Lét és a Gondolat, a Lét és a Szeretet is.
Tamás a Tiszta Aktus-ról a Summa Első Részének első 24 kérdésében beszél igen részletesen.
Potencia
Egy létezőben a potencia (lehetőség) azt jelöli, ami egy aktus (megvalósultság) által meghatározható vagy meghatározott.
Egy meghatározott, már létező dolog lehet potencialitásban (lehetőségben) más meghatározottsággal, vagy más állapottal szemben, amivé esetleg alakulhat, amivé teljesedhet.
Ezt a változás, az alakulás a létrejövés tapasztalatából tudjuk, ismerjük. A változás pedig magában hordozza azt a képességet, hogy egy dolog, egy létező valamivé válhat, ami még nem, de aminek a képességét, lehetőségét magában hordozza. A változás képessége pedig a befogadás lehetőségét is kifejezi.
Tamás azonban megkülönbözteti:
Tisztán passzív lehetőség csak egy van, a materia prima, az első matéria, anyag, mely csupán a lét lehetőségét hordozza magában, semmi mást.
Egy passzív potenciának megvalósulásba, aktualitásba történő átmenete nem semmisíti meg ezt a passzív potenciát, hanem továbbra is a változás és a változás határpontjainak szívét képezi.
Tamás szerint minden létező hordoz önmagában valamilyen mértékű potencialitást, kivéve az isteni létet, amely mentes minden lehetőségtől. Az isteni lét a tiszta megvalósultság, az Aktus Purus, a Tiszta Aktus.
Egy meghatározott, már létező dolog lehet potencialitásban (lehetőségben) más meghatározottsággal, vagy más állapottal szemben, amivé esetleg alakulhat, amivé teljesedhet.
Ezt a változás, az alakulás a létrejövés tapasztalatából tudjuk, ismerjük. A változás pedig magában hordozza azt a képességet, hogy egy dolog, egy létező valamivé válhat, ami még nem, de aminek a képességét, lehetőségét magában hordozza. A változás képessége pedig a befogadás lehetőségét is kifejezi.
Tamás azonban megkülönbözteti:
- Aktív potenciát: az aktus közvetlen elve, oka. Ebben az értelemben például a lélek képességei aktív potenciák (az értelem képes önmaga által megismerni, az akarat akarni….).
- Passzív potenciát: Tamás potencialitásnak is nevezi. Az befogadás képességét jelöli. Ez a képesség lehet egy pozitív irányultság, hajlam, irányítottság, elrendeződés, diszpozíció, vagy egy meghatározott képesség. Ebben az esetben a potencialitás már eleve magában hordozza a megvalósulás kezdetét.
Tisztán passzív lehetőség csak egy van, a materia prima, az első matéria, anyag, mely csupán a lét lehetőségét hordozza magában, semmi mást.
Egy passzív potenciának megvalósulásba, aktualitásba történő átmenete nem semmisíti meg ezt a passzív potenciát, hanem továbbra is a változás és a változás határpontjainak szívét képezi.
Tamás szerint minden létező hordoz önmagában valamilyen mértékű potencialitást, kivéve az isteni létet, amely mentes minden lehetőségtől. Az isteni lét a tiszta megvalósultság, az Aktus Purus, a Tiszta Aktus.