Kisszótár Tamáshoz
Mivel Aquinói Szent Tamás teológiai gondolkodását mélyen átszövi (bár nem kizárólag) az arisztotelészi metafizika, mindenképpen érdemes, sőt fontos áttekinteni azokat az alapvető metafizikai kifejezéseket, amelyekkel gyakran találkozhatunk ezen a weboldalon, például lényeg, szubsztancia, járulék, ok, elv, stb.
|
Akcidens
Tág értelemben: az ami előfordul, megjelenik, ami hozzáadódik egy már létező valamihez.
Metafizikai értelemben: az akcidens egy adott létezőhöz, szubsztanciális (vagyis nem akcidentális) létezőhöz tartozó tökéletesség, tulajdonság... |
|
Szubsztancia
A szubsztancia az a létező, amely képes önmaga által létezni, és nem csak valami másban (hordozóalany segítségével)...
|
Aktus
Az aktus szó a görög energeia (entéléchéia) – tevékenység, cselekvés kifejezésből ered. A valóság, a létezés minden fokán a létezőt mint valami felé, a saját tökéletessége, sőt, létének beteljesedése felé való törekvését jelöli...
|
|
Potencia
Egy létezőben a potencia (lehetőség) azt jelöli, ami egy aktus (megvalósultság) által meghatározható vagy meghatározott...
|
Kívánság - Appetitus
Tamás szóhasználatában azonban a kívánság, appetitus szó igen gazdag jelentéstartalommal bír, és igen közeli rokonságban áll a természetes irányultságokkal...
|
Anyag
Tamás számára az anyag nem más, mint a változásnak alávetett létezőkben az a valóság, amely a formától kapja meghatározottságát, és így az anyag és a forma együtt alkotják a konkrét létezőt, az egyedi szubsztanciát...
|
|
Forma
A forma a görög morphé terminusból ered, Arisztotelész kezdte el alkalmazni. Mivel metafizikai fogalomról van szó, természetesen nem külső formát, alakot kell rajta érteni, hanem az adott létező benső, meghatározó, konstitutív elvét, princípiumát...
|
Jó
|
Rossz
|
Léttulajdonságok
|
Részesedés
|
Analógia
|
Tamás a szeretet első és alapvető szintjének a természetes szeretetet (amor naturalis) nevezi meg: ez a minden létezőben meglévő természetes irányulás, tendencia a saját java, saját beteljesültsége felé... |
Természet - natura
|
Azt a metafizikát tehát, melyet Tamás művelt, elsősorban teológiai környezetben kell elhelyeznünk, jóllehet, más, például természettudományos műveket is írt. Gondolkodásának egyik alappillére azonban mégis a metafizika.
Nézzük először a szó eredetét (etimológiáját):
A kifejezés Arisztotelész egyik műve alapján született, melyet egyébként valószínűleg már Arisztotelész tanítványai láttak el címmel. A metafizika az ún. "első filozófiáról" szóló írások összefoglaló kötete. Arisztotelész első komoly műve ugyanis nagy valószínűség szerint a "Fizika" volt, és ezt követték azok a vizsgálódásai, melyek a fizikai valóságot meghaladó dolgokra irányultak. Innen a későbbi gyűjtemény elnevezése "Meta ta physica", vagyis a "fizika utáni". A metafizika mind a mai napig a fizikai valóságon túl lévő dolgok, létezők tanulmányozására irányul. Mit is jelent ez?
A metafizika tárgya
A metafizika a létezők és a bölcsesség tudománya, melyet sajátos tárgya, maga a létező, mint létező határoz meg.
A létezőn kívül metafizika tárgyát képezik továbbá az első elvek, és analóg értelemben a létező első oka is. A metafizikai bölcsesség magába foglalja, illetve feltételezi az értelem erényét mely elsősorban a lét első elveit, okait igyekszik megérteni, és egyáltalán a létező megismerésére irányul. A metafizikai tudásnak a tudomány erényével is rendelkezni kell. A tudomány erénye segítségével képesek vagyunk valóban felfogni és befogadni ezeknek az első elveknek az igazságát.
A metafizikai bölcsesség a természetes értelemmel elérhető tudás legmagasabb szintű erénye. A metafizikai bölcsesség ugyanis nem csupán egy önálló tudomány, hanem a legmagasabb szintű valóságok tudománya, beleértve a filozófiai teológiát is. A metafizika a legmagasabb, vagy ha tetszik a legmélyebb elveket, alapelveket, princípiumokat képes elérni.
Aquinói Tamás szerint a épp ezért minden más tudomány a metafizika szolgálatában áll, ez azonban fordítva is igaz: a metafizika, a maga sajátos módján a tudományos és a teológiai bölcsesség szolgálóleánya.
A hit és maga a teológia kiegészítik és megerősítik a metafizikát, egyrészt objektív eredményeik, másrészt, szubjektív módon a bölcsesség habitusának gyakorlása által.
Anyag: az anyag (latinul materia, görögül hylé) az, amiből minden érzékelhető és testi lény létrejött, beleértve a mikroszkopikus nagyságrendű létezőket is. Aquinói Tamás gondolkodásában az anyag az a valóság, amely a teremtett, fizikai valósággal bíró létezőkben lehetővé teszi a változást, a létrejövést és az esetlegességet. Az anyag tehát a testi változás alapja, és magától a formától kapja sajátos meghatározását. Az adott szubsztancia anyaga és formája olyan kapcsolatban vannak egymással, mint a potencia és az aktus, vagyis mint a lehetőség és a megvalósultság.
Az anyag tehát a meghatározhatóság, a a determinálhatóság alapja, illetve princípiuma, a lehetőség, a változás, a szaporodás, a számbeli növekedés és a korlátozottság elve. Ez az elv, princípium a testi szubsztancia, létező belső valóságához tartozik.
Ebben az értelemben az anyag a mennyiség és az egyediség alapelve is.
Az anyag a formával együtt alkotják a fizikai létezők elveit, princípiumait.
A materia prima, az első anyag: olyan alany, szubjektum, amely még teljességgel meghatározatlan, s amely a forma által válik egy adott létezővé, szubsztanciává. A materia prima csak akkor létezik valóságosan, ha egy adott forma meghatározza, determinálja, vagyis önmagában nincs önálló léte. Más szóval azt is mondhatjuk, hogy az első anyag, a materia prima a puszta lehetőség elve, és megvalósultságát, aktualitását, amely ilyen vagy olyan létezőként határozza meg, a meghatározás elvétől, vagyis a formától nyeri. Az első anyag, a materia prima a szubsztanciális változás legbensőbb alapja, tiszta lehetőség, amely önmagában mintegy kiált a forma után, amely biztosítja számára a meghatározottságot.
Az anyag, a materia a lehetőség (potentia) radikális elve, mely alapvető feltétel a megvalósultsághoz, aktualitáshoz (actus).
Előfordul, hogy Szent Tamás beszél az ún. második anyagról is. Ez a latinul materia secunda-nak is nevezett valóság voltaképpen az anyag és a forma szubsztanciális egységéből létrejövő testi szubsztanciát, testi valóságot jelöli.