Aquinói Szent Tamás gondolkodásának forrásai
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy akármilyen zseniális képességei is voltak Tamásnak, és bármilyen önálló és személyes gondolkodása volt, kiindulópontja mindig mások tanítása volt, sőt, gyakran önmaga ellenőrzését is abból merítette.
Elsősorban kortársaira támaszkodott, főleg Nagy Szent Albertre, de elméjét leginkább korának gondolkodása alakította. Egészen magas szintre emelte az ún. disputák, nyilvános viták gyakorlatát, amely akkoriban nagyon fontos helyet foglalt el az egyetemi életben. És bár Tamás írásai egyetlen akkor élő szerzőt sem említenek (sem tekintélyként sem ellenfélként), mégsem okoz számunkra komoly fejtörést, hogy írásaiban felismerjük az egyes áramlatok képviselőit, akik a hihetetlenül termékeny 13. században rendszeresen olvasott szerzőknek számítottak. |
Ezek a szerzők csakis azért írtak olyan sokat, illetve csakis azért másolták őket, mert olvasottak voltak. Az, amit mi „iskolának” nevezünk, és ahonnét a „skolasztika” kifejezés is ered, a kultúra, a nyelv, a módszerek, az irodalmi műfajok, a cél, sőt, mondhatnánk az egész egyetem lélektana egységének, homogenitásának köszönhetően olyan miliőt biztosított, ahol a hallgatók és professzorok éltek és dialogizáltak egymás között.
A századok folyamán nem egy neves teológus, mint Nagy Szent Albert, Szent Bonaventura és Szent Tamás emelkedett ki a hallgatók közül.
A híres tézisek azonban nem feltétlenül csak ahhoz tartoznak, akiknek neve immár halhatatlanná lett, hanem azokhoz is, akik talán kevésbé híresek, de ők maguk is hozzájárultak a teológiához, a vitákhoz, a gondolkodáshoz.
A századok folyamán nem egy neves teológus, mint Nagy Szent Albert, Szent Bonaventura és Szent Tamás emelkedett ki a hallgatók közül.
A híres tézisek azonban nem feltétlenül csak ahhoz tartoznak, akiknek neve immár halhatatlanná lett, hanem azokhoz is, akik talán kevésbé híresek, de ők maguk is hozzájárultak a teológiához, a vitákhoz, a gondolkodáshoz.
A századok folyamán nem egy neves teológus, mint Nagy Szent Albert, Szent Bonaventura és Szent Tamás emelkedett ki a hallgatók közül. A híres tézisek azonban nem feltétlenül csak ahhoz tartoznak, akiknek neve immár halhatatlanná lett, hanem azokhoz is, akik talán kevésbé híresek, de ők maguk is hozzájárultak a teológiához, a vitákhoz, a gondolkodáshoz. Igaz ez a Summára is: nem minden tézise és mondata származik Szent Tamástól. Tamás zsenialitásának egyik vonása éppen az, hogy kiválóan tudta használni és integrálni mások tanait, legyen az akár korrekt, akár téves, hiszen ez utóbbin keresztül más, helyes tételeket tudott levezetni és bizonyítani. |
Kortársait azonban mégsem mint tekintélyeket idézi. Szokásos hivatkozási pontjai annál tiszteletreméltóbbnak számítottak számára, minél régebb óta tartotta őket számon az Egyház hiteles forrásokként.
Ezek közül természetesen a Szentírás volt az első. Tamás, akárcsak teológus kortársai, kiválóan ismerte és tanította a Szentírást. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy kívülről ismerte, és a bibliai idézetek szinte természetesen fakadtak tollából.
A Szentírás magyarázatához kétség kívül használta az ún. Glosszát, melyet Walafrid Strabon és Laon-i Anzelm hagytak kortársaikra. Tamás nagy áhítattal használta fel továbbá az egyházatyák írásait is, és amikor egy-egy lelki értelmezést próbált javasolni, akkor is csendesen az Atyák árnyékban húzódott meg.
Igazság szerint Tamás számára az egyetlen teológiai érv a szó szerinti értelmezés volt, a lelki tartalmat pedig mint az értelem, a ráció gazdagításának tekintette.
Tamás forrásai között kell még megemlítenünk a nagy zsinatokat, melyek tanítása mindenképpen meghatározó szerepet játszott gondolkodásának alakításában.
Ezek közül természetesen a Szentírás volt az első. Tamás, akárcsak teológus kortársai, kiválóan ismerte és tanította a Szentírást. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy kívülről ismerte, és a bibliai idézetek szinte természetesen fakadtak tollából.
A Szentírás magyarázatához kétség kívül használta az ún. Glosszát, melyet Walafrid Strabon és Laon-i Anzelm hagytak kortársaikra. Tamás nagy áhítattal használta fel továbbá az egyházatyák írásait is, és amikor egy-egy lelki értelmezést próbált javasolni, akkor is csendesen az Atyák árnyékban húzódott meg.
Igazság szerint Tamás számára az egyetlen teológiai érv a szó szerinti értelmezés volt, a lelki tartalmat pedig mint az értelem, a ráció gazdagításának tekintette.
Tamás forrásai között kell még megemlítenünk a nagy zsinatokat, melyek tanítása mindenképpen meghatározó szerepet játszott gondolkodásának alakításában.
Vajon milyen lehetett Tamás patrológiai könyvtára? Nem tudhatjuk biztosan, egy azonban bizonyos: nagyon igyekezett megismerni az Atyák, az általa szentnek nevezett emberek írásait.
Egészen biztosan jól ismerte és használta is Damaszkuszi Szent János : az Igaz hitről (De fide orthodoxa) című írását, mely egyébként a görög gondolkodás igazi foglalata. Tamás olvasta, sőt kommentálta Ál-aeropagitai Dénest, és folyamatosan táplálkozott Cassianus írásaiból is. De egyetlen egyházatya hatása sem hasonlítható ahhoz, mellyel Szent Ágoston bírt Tamásra. Ágoston maga volt a keresztény kultúra mestere, legalábbis a középkorban mindenképpen. |
Petrus Lombardus híres Szentenciái csak szerény összeállításai annak a remekműnek, melyet Ágoston hagyott hátra. Művei egész egyetemi könyvtárakat töltöttek meg. Tamás egészen biztosan közvetlenül olvasta Szent Ágostont, még ha más szerzőket fel is használt idézeteihez.
Tamás számára Ágoston, legalábbis hit és teológia dolgában, maga volt „Az Egyházatya”, az első mester.
De a filozófiában, amit azt már említettük, elsődleges forrása Arisztotelész és Szent Albert volt. Kiválóan ismerte Arisztotelész arab és zsidó kommentátorait, Averroëst és Avicennát.
Sajnálatos módon nem tudta olvasni Platónt, jóllehet a legfontosabb platoni tételeket Boetius-nak köszönhetően azért ismerte.
Tamás gondolkodása tehát fa mások gondolkodásával, tanításával való folyamatos és igen széles körű ütközésekben csiszolódott.