Aquinói Szent Tamás
(Az
itt található információkat és gondolatokat Marie-Joseph Nicolas OP
atyának a Summa francia fordításához írt bevezetőjéből merítettük;
in: Somme Théologique, Tome 1,Cerf, 2004, Párizs, 27-27. oldal).
Aquinói Szent Tamás, később egyházdoktor, (1225-1272) nemesi családban született, a mai Olaszország területén, Roccaseccában. Ifjúként, családja akarata ellenére lépett a Domonkos Rendbe. Tanítványa volt a szintén domonkos és egyháztanító Nagy Szent Albertnek.
A katolikus egyház legnagyobb (skolasztikus) teológusaként és filozófusaként tartják számon. Műveiben a pogány szerzőktől keresztényekig bárkit szívesen idéz, aki egy kicsit is segítheti az igazság keresésében és a hit értelmes kifejtésében. Számos írása közül legismertebb a Teológia Foglalata. A teológiát kiválóan tudta ötvözni a filozófiával. Jelentőset alkotott többek között a teológiáról, antropológiáról, a természettörvényről, a világ célra irányultságáról, az erényekről, az erkölcstanról, valamint az érzelmekről szóló írásaiban. Rendkívül magas értelmi és rendszerező képességgel, szorgalommal és munkabírással rendelkezett, s racionális munkái néha elbátortalaníthatják az olvasót. Műveiből azonban nem csak a kristálytiszta értelem sugárzik át, hanem a mély hit, szeretet, alázat, egyszerűség, a tanulatlanabbak iránti tapintat, emberség. Gyönyörű, az egyház által is elismert himnuszokat és imádságokat is írt. Az általa tanított teológiát szent-tamási teológiának hívjuk, az ebből fakadó teológiát pedig tomizmusnak. A katolikus iskolák, és minden tanuló, tanár védőszentje. 1323-ban XXII. János szentté avatta, ünnepe január 28-án van. |
Legismertebb műve, a Summa Theologiae egyrészt egy ember és egy egész élet gyümölcse és kifejeződése, másrészt egy egész századot, az emberi gondolkodás történetének egy egészen kivételes pillanatát is visszatükrözi számunkra.
Aquinói Tamás 1224-25 körül született a nápolyi királyság területén, Roccasecca várában, nagybirtokos családban. Apja és testvérei II. Frigyes császár szolgálatában álltak, aki egyébként kiközösítés alatt állt.
Mint legfiatalabb fiúgyermeket, már egészen kiskorában, 5 évesen Monte Cassino-i bencés kolostorba küldték, és kb. 14 éves koráig ott is tanult.
Aquinói Tamás 1224-25 körül született a nápolyi királyság területén, Roccasecca várában, nagybirtokos családban. Apja és testvérei II. Frigyes császár szolgálatában álltak, aki egyébként kiközösítés alatt állt.
Mint legfiatalabb fiúgyermeket, már egészen kiskorában, 5 évesen Monte Cassino-i bencés kolostorba küldték, és kb. 14 éves koráig ott is tanult.
14 éves korában Nápolyba küldték, hogy az 1220-ban alapított Egyetemen a Szabad Művészeteket tanulja. Ez az akkor még kicsiny egyetem máris aggodalmak forrása volt a pápa számára, hiszen számos újító és egyáltalán az új szelekre fogékony gondolkodó vert itt tanyát. Az ilyen új szelek hozójaként tartották számon a római jogot és Arisztotelészt is. Tamás is itt hallott először arról, akit később egyszerűen A Filozófusként emleget műveiben. De ami még ennél is fontosabb, ezen az egyetemen találkozott először a Prédikátor Testvérekkel, ezzel az egészen új és élő közösséggel, melynek életformája, szegénysége, mozgékonysága, intellektuális tevékenysége és apostoli élete vonzotta magához az egyetemi ifjúságot, mely alól Tamás sem volt kivétel. Így történt, hogy kb. 19 éves korában maga is kérte beöltözését. |
A domonkos életvitel valóságos életideált valósított meg számára: evangéliumi és apostoli, szemlélődő, ugyanakkor aktív, teologális, mégis másoknak szentelt élet.
A Testvérek egyik konventjében, a Szent Jakab kolostorban Tamás pontosan azt kapta, amire egy imádságos, hallgatag és elmélkedő személyiségnek van: békét, imádságot és sok-sok tanulmányt, stúdiumot.
A konvent azonban hamarosan az Egyetem egyik iskolájává nőtte ki magát, ahol számos hallgató Nagy Szent Alberthez csatlakozott, hogy őt mesterükként hallgassák.
Tamás maga is tőle kapta első filozófiai képzését, és amikor Albertet Kölnbe helyezték, Tamás is követte őt, hogy ott segítője legyen a nagy domonkos iskolában.
Nagy Szent Albertnek meg volt mind a képessége, mind a tudásvágya, hogy Arisztotelész tanait érthető módon fejtse ki kortársai számára. A dolog azonban nem volt veszélytelen, hiszen akkorra Arisztotelész tanai komolyan keveredtek az őt magyarázok tanaival, többek között Avicennáéval és Averroës-éval. A kor nagy kihívásai között az Arisztotelésszel szembeni állásfoglalás volt. Természetesen nem az arisztotelészi logika okozott problémát, hanem sokkal inkább metafizikája, természetfilozófiája és etikája. |
Tamás Albert tanítványa, majd tanársegédje, végül önálló professzor lett, oly annyira, hogy egészen más módon közelítette meg Arisztotelészt mint mestere. Célja nem annyira az volt, hogy minden hasznos cél érdekében megismertesse őt másokkal, hanem sokkal inkább az, hogy egy teljes keresztény szintézis megalkotását szolgálja vele. Nem arra vágyott, hogy Arisztotelész megismertesse vele a természet titkait, hanem arra, hogy a természet maga is Isten felé vezető útként táruljon fel előtte.
Veleszületett ösztönnel távolította el Arisztotelész tanaiból a neoplatonista elemeket. Ebben a munkában Tamás mestere, Albert is részt vett, és mindvégig mindketten kitartottak ebben a fáradságos, igen nagy figyelmet igénylő munkában.
Amikor Tamást halála után azzal vádolták meg, hogy túlságosan is átadta magát az arisztotelészi tanoknak, az akkor már igen idős Albert gyalog elment Kölnből Párizsba, hogy megvédje tanítványa emlékét, és ezzel együtt egész életművét.
Veleszületett ösztönnel távolította el Arisztotelész tanaiból a neoplatonista elemeket. Ebben a munkában Tamás mestere, Albert is részt vett, és mindvégig mindketten kitartottak ebben a fáradságos, igen nagy figyelmet igénylő munkában.
Amikor Tamást halála után azzal vádolták meg, hogy túlságosan is átadta magát az arisztotelészi tanoknak, az akkor már igen idős Albert gyalog elment Kölnből Párizsba, hogy megvédje tanítványa emlékét, és ezzel együtt egész életművét.
Az "Adoro te devote" kezdetű himnuszt Szent Tamás 1274. március 7-én bekövetkezett halála előtt néhány nappal írta. Egész hit- és lelkivilágát beleszőtte ebbe az énekbe, amely azóta a Katolikus Egyház liturgikus énekeinek gyöngyszemei közé tartozik. |