VI. Pál pápa Humanae Vitae kezdetű enciklikája
A helyes születésszabályozásról
Róma, 1968. július 25.
A fogamzásgátlással több pápai dokumentum is, foglalkozik, melyek közül a legismertebb VI. Pál pápa Humanae Vitae kezdetű enciklikája, valamint II. János Pál pápa Evangelium Vitae kezdetű enciklikája. VI. Pál pápa sokszor kritizált, ám sokak által profetikusnak tekintett körlevele az akkor még alig ismert fogamzásgátló szerek alkalmazásával is foglalkozik, és a fogamzásgátlást a születésszabályozás meg nem engedett módszerei közé sorolja. Ahhoz, hogy ezt megérthessük, érdemes megismerni az enciklika teljes üzenetét. |
A bevezetőben a dokumentum aláhúzza, hogy az emberi élet továbbadása a házastársakat súlyos, sokszor nehéz, mégis örömteli feladattal ruházza fel, ugyanakkor Isten szabad és felelős munkatársaivá is válnak általa.
A modern kor a házastársak számára is komoly kérdéseket vet fel, melyeket maga az Egyház sem kerülhet meg.
A probléma új szempontjai
Ma sokak számára komoly és ijesztő problémát jelent a túlnépesedés veszélye, ám a rendelkezésre álló javak nem tudják kielégíteni az ezzel járó igényeket. Éppen ezért az államok minden eszközt megpróbálnak megragadni, ami segít a veszély elhárításában.
Az emberi élet továbbadásával kapcsolatos problémák egy másik igen fontos szempontja a nők helyzetének és szerepének megváltozása, mely magával hozta a házastársi szeretet, és egyáltalán a házasság és a házasélet új értelmezéseit is.
A természettudományok és a technika fejlődése pedig nem csak a környező világot érinti, hanem magát az embert is, mert általuk az ember nem csak a világot tudja fékezni, uralma alá hajtani, hanem saját testét, szexualitását, szaporodását is.
Az idekapcsolódó legfontosabb kérdések:
- a fentiek fényében vajon nem volna-e megfelelő felülvizsgálni a ma érvényben lévő erkölcsi normákat, főleg úgy, hogy tudjuk, ma már szinte csak hősies erőfeszítések árán lehet őket megtartani?
- A totalitás
elvére támaszkodva érdemes lenne-e megfontolni a termékenység számszerűleg
kisebb, ám ésszerűbb szabályozását terméketlenséget okozó beavatkozásokkal
(vagyis tényleges fogamzásgátlással), és azt a születésszabályozás szabad és
bölcs eszközének tekinteni?
- Vajon nem kellene-e megengedni, hogy a gyermeket mint célt nem az egyes házastársi aktushoz tartozónak, hanem a házasélet egészéhez tartózónak tekintjük?
- A modern ember felelősségtudatának fényében felmerül a kérdés, vajon nem jött-e el az idő, hogy az élet továbbadását immár az értelemre és az akaratra bízzuk, és ne a biológiai ritmusra?
A Tanítóhivatal illetékessége
A fenti kérdések a Tanítóhivatalt is arra késztették, hogy – a kinyilatkoztatás és a természetes erkölcsi törvény fényében – átgondolja a házassággal kapcsolatos tanítását.
Az Egyház a természetes erkölcsi törvény (természettörvény) magyarázója és tanítója, mert amikor Jézus Pétert és a többi apostolt isteni hatalmának részesévé tette, az egész erkölcsi törvényt rájuk bízta és felruházta őket annak kifejtésével is (vö: Mt 7, 21 és Mt 18, 18).
Az Egyház, ezt a parancsot követve, a házassággal, a háazstársi jogokkal, kötelezettségekkel kapcsolatban is adott ki dokumentumokat (XIII. Leó, Arcanum enciklika, XI. Pius Divini illius Magistri; Casti connubii).
A kérdés különleges tanulmányozása
Még 1963-ban, XXIII. János pápa létrehozott egy bizottságot, melynek céljai közé tartozott, hogy megvizsgálja a házaséletre és a születésszabályozásra vonatkozó nézeteket, véleményeket, és hogy olyan eredményre jusson, mely alapján a Magisztérium képes választ adni a keresztények, és a világ felől érkező kérdésekre. VI. Pál pápa a Humanae Vitae enciklika megfogalmazásakor ennek a bizottságnak a munkája is hozzájárult a születésszabályozás kérdésének mérlegeléséhez, anélkül, hogy a bemutatott eredményeket véglegesnek, vagy biztosnak tekintette volna.
Ennek egyik oka az volt, hogy már magán a bizottságon belül sem volt a felvetett kérdésekkel és az erkölcsi normákkal kapcsolatban egyetértés, sőt, az Egyház tanításától erősen eltérő vélemények is voltak.
A dokumentumok alapos tanulmányozása, valamint folyamatos imádságban született tehát a Humanae vitae enciklika, mely a fenti kérdésekre most választ szeretne adni.