A mértékletesség
ST, II-II.q.141-170.
|
A mértékletesség a
személyes érzékiség, az érzékszervekhez kötött tapasztalás, és az abból fakadó
élvezeteket, örömöket kézbentartó erény. Éppen ezért elsősorban a visszafogottság
és a helyes mérték erénye, mely a vágyóképességünket is szabályozza, a józan
ész keretein belül tartja. Szent Tamás
mintegy harminc kérdést szentel a mértékletesség kérdésének. Mint minden
esetben, amikor az erényekről tárgyal, először is azt veszi szemügyre, vajon a
mértékletesség tényleg erény-e, majd a vele szembenálló hibákat vizsgálja meg. A
mértékletességgel szemben álló hibák az érzéketlenség (!!!) és a mértéktelenség
(insensibilitas et intemperantia). Ezt követően pedig a mértékletességhez
kapcsolódó erényeket, mint például a tisztaság, az önmegtartóztatás, az
alázatosság, a szelídség, szerénység, stb.
|
Tamás szerint a mértékletességet úgy is felfoghatjuk, mint általános erényt, vagyis mint az értelem által az emberi cselekedetekkel szemben alkalmazott visszafogottság.
Más szempontból viszont a mértékletesség sajátos erény, hiszen a vágyakart, a különböző, érzékelhető jókkal kapcsolatos élvezeteket is kézben tartja. Elsősorban természetesen az élet fenntartásához szükséges területen, vagyis az ételben és italban gyakorolt mértékletességről van szó, valamint a szexualitás terén is szerepet kap. Ez utóbbi értelemben, mondja Tamás, a mértékletesség főleg az érintés szempontjából játszhat fontos szerepet.
|
A mértékletesség esetében az a nagyon fontos, hogy a józan észnek megfelelően és okosan használjuk azt, éljünk azzal, ami természetes, ami természetszerűen jó, és ami szükséges az élethez, mint az evés, ivás, testi, szexuális érintkezés. |
És bár a mértékletesség a legtisztátalanabb, legszégyenletesebb belső megmozdulásainkat szorítja vissza, illetve a természetes, szép és jó érzéseket, ösztönöket tartja kézben, mégsem a mértékletesség a legnagyobb erény, hiszen egyrészt megelőzik őt az isteni, teologális erények, másrészt viszont a többi erkölcsi erény is megelőzi, elsősorban is pedig az okosság, mely nélkül nem lehet a mértékletességgel sem jól élni.
A mértékletesség a túlzás és a teljes hiány között foglal helyet: nem kell totálisan megfosztania magát az embernek minden élvezettől (érzéketlenség – amely a teljesen jogos és erkölcsös élvezetektől való oktalan és száraz tartózkodás), ám túlzásba (mértéktelenség) sem szabad esni. Ennek a helyes mértéknek a megtartásában segít bennünket a mértékletesség.