A szeretet hatásai bennünk

A szeret első hatása bennünk az öröm.

öröm van bennünk, mert a szeretett személy jelen van;
mert a szeretett személy maga is örvendezik annak, ami számára jó, vagyis nem nélkülözi azt. Ez az öröm akkor is meglehet bennünk, ha maga a szeretett személy éppen távol van (a barátomnak sikerült a műtétje, jól van, a gyógyulás útjára lépett, és bár én most mondjuk nem lehetek vele, attól még együtt tudok vele örvendezni egészségének).
A szeretet elsődleges „tárgya” maga Isten: már pusztán attól a ténytől, hogy szeretjük Őt, jelen van bennünk kegyelmével.
Éppen ezért azt a lelki örömöt, mely Istentől jön, maga a szeretet váltja ki bennünk. Világos tehát, hogy Isten már itt a földön jelen van kegyelmével azokban, akik Őt szeretik. A kegyelem által bennünk lakik.

Az Isten iránti szeretetből fakadó öröm kétféleképpen jelenhet meg.

Vagy úgy, hogy magának az isteni jónak örvendezünk (ez a legnagyobb öröm);
Vagy úgy, hogy azért örvendezünk, mert részesedünk ebben a jóban. Ez az öröm annak reményéből fakad, hogy mi is elérhetjük ezt a végtelen jót és boldogságot, amely nem más mint Isten.

Amikor magának az Isteni jónak örvendezünk, akkor örömünkbe nem keveredhet szomorúság (ez voltaképpen csak az örök boldogságban valósul majd meg), ám a második öröm nem zárja ki a szomorúságot sem, hiszen mindig vannak olyan dolgok, melyek megakadályoznak bennünket az isteni jóban való részesedésben, abban, hogy Istent valóban mindenek fölött szeressük. Ez pedig – egy nagyon üdvös – szomorúságot okozhat bennünk.

Van-e a különbség az öröm és az élvezet, a gyönyörködés között?

Az élvezet nem más, mint a test épsége, egysége, egészsége, amely nem összeegyeztethető a szenvedéssel.
Az öröm viszont elsősorban az erényes cselekvéstől, erényes élettől függ. Ez pedig nem zárja ki a szenvedést, de nem is feltétele. Az öröm az igazi, tiszta, lelki-spirituális szeretet gyümölcse, illetve az igazságnak és az erkölcsi jóságnak való odaszenteltség, belső önátadottság jele.

A belső béke

A béke nem más mint a belső (és külső) rend nyugalma.

A béke a rendezett vágyak és az ebből fakadó kettős egyesülés gyümölcse. Mi ez a kettős egyesülés?

az egyik egyesülés az, amely abból ered, hogy vágyainkat, kívánságainkat egyetlen célra irányítjuk, a szeretetre. A szeretet az, ami egyesít bennünket Istennel, és ami által őt szeretjük teljes szívünkből, annyira, hogy mindent neki akarunk adni: még vágyainkat,testi-lelki kívánságainkat, irányultságainkat is.
a másik egyesülés pedig abból fakad, hogy akaratunk, értelemmel átszőtt vágyaink, kívánságaink mások akaratához is alkalmazkodnak, egyesülnek velük. Mit jelent ez? Maga a szeretet hozza létre ezt az egységet, egyesülést, mert általa úgy szeretjük felebarátunkat, mint önmagunkat, és akaratának teljesülését épp úgy kívánjuk, mint a sajátunkét. Azt persze szem előtt kell tartanunk, hogy itt az egyesülést, és a másik akaratának teljesülését a szeretet isteni erénye motiválja, vagyis ez feltételei, hogy akaratunk, vágyaink, értelmünk rendezettek, és valóban igaz, tiszta jóra vágyunk. Vagyis ez a fajta egyesülés teljességgel kizárja a bűnt, a rendezetlen vágyakat, gondolatokat. Éppen ezért lehetséges az is, hogy a másik akaratával vágyjak egyesülni, akarjam, hogy az teljesüljön, hiszen a szeretet isteni erénye által az már megtisztult: a másik csak és csakis jót akarhat, épp úgy, mint mi magunk, ha már akaratunkat betöltötte a szeretet isteni erénye.

Az irgalmasság

Az irgalmasság tulajdonképpen egyfajta szomorúság bennünk. Miért? Mert az irgalmasság akkor születik meg szívünkben, amikor mások nyomorúságával találkozunk, és amennyiben van bennünk szeretet, az megrendít bennünket.

Az irgalmasság, mint a szeretet hatása bennünk:

egyfajta együttérzés is egyben, amennyiben mások nyomorúságára úgy tekintünk, mintha az a sajátunk lenne;
és azért tekintjük sajátunknak mások nyomorúságát, mert a szeretet által akaratunk egyesül másokkal, és mint ilyen, az irgalmasság a szeretet hatása bennünk.

Az irgalmasság egyben igazi erény is, melyet az értelemnek kell kézben tartani. Az irgalmasság egyrészt személy reakció mások nyomorúsága láttán, ám önmagunkkal szemben okosan és bölcsen kell eljárnunk, mert nem szabad, hogy a szomorúság fölemésszen bennünket. Vagyis az irgalmasság a mások nyomora láttán bennünk lévő szomorúságot kézben tartó erény.