Hittani Kongregáció: Nyilatkozat az Eutanáziáról
1980. Május 5.
​


1. Bevezetés
  • megerősíti a II. Vatikáni ZSinat tanítását az ember méltóságáról;
  • megerősíti az abortusz, eutanázia, szándékos öngyilkosság egyhangú elítélését;
  • a dokumentum az orvostudomány fejlődésének fényében nyilatkozik;
 
 
2. Az emberi élet értéke
  • a dokumentum megerősíti, hogy az emberi élet alapvető jó, minden más javak alapja;
  • a legtöbb ember szentnek tekinti, és senki nem bánhat az élettel önkényesen;
  • a hívők Isten becses ajándékának tartják, amit őrizniük és gyümölcsöztetniük kell;
  • senki nem okozhat kárt egy ártatlan ember életében úgy, hogy ezzel ne helyezkedne szembe Istennek az adott személy iránti szeretetével, vagyis anélkül, hogy bűnt követne el.
  • Minden ember köteles az életét Isten terve szerint élni;
  • az öngyilkosság éppen olyan rossz, mint a gyilkosság;
  • a dokumentum megkülönbözteti az öngyilkosságot azoktól az esetektől, amikor valaki az életét magasabb rendű javakért áldozza fel (pl. mások megmentése, igazság, hit megvallása, stb.).
 

3. Az eutanázia
  • A dokumentum így definiálja az eutanáziát: az eutanázia vagy kegyes ölés, mint olyan cselekedet vagy mulasztás, amely önmagában vagy szándékosan halált okoz azzal a céllal, hogy ez által minden szenvedéstől megszabadítsák az eutanázia alanyát.
  • Az eutanáziában mindig jelen van a szándékosság, illetve igen fontos a módszer is.
  • NB: senki nem ölhet meg valakit kegyelemből, sem mulasztással, sem konkrét cselekedettel;

Az alapelv: senki és semmi nem engedheti meg vagy teheti lehetővé egy ártatlan emberi élet kioltását; legyen az embrió, magzat, újszülött, gyermek, felnőtt, idős, súlyosan beteg ember;
  • néhányan ugyan kérik a halált, de ilyenkor sokkal inkább mást kérnek: elfogadást, méltóságot, szeretetet;
  • egy ártatlan ember megölése nem más, mint az isteni törvény megszegése, az emberi személy méltósága elleni támadás, az élet elleni bűncselekmény, támadás az emberiség ellen.
  • előfordulhat, h egy ember, aki hosszú ideje nagy fájdalmaktól szenved, azt kéri, h segítsünk neki meghalni, de sokszor az ilyen kérés mögött gondoskodás- és a szeretetigény rejtőzik.
 
 
A szenvedés keresztény értelme és a fájdalomcsillapítók használata
 
  • A szenvedés az emberi élet elkerülhetetlen része; s bár mély értelme van, olykor igen nagy méreteket is ölthet, és oly mélyen érintheti egész lényünket, hogy minden áron szeretnénk megszüntetni. A keresztények elismerik és tudják, hogy a szenvedésnek nagyon fontos szerepe van az életben, és Isten tervében, hiszen Krisztus szenvedése árán váltotta meg az emberiséget.
  • Ez azonban nem zárja ki a szenvedés enyhítésére tett törekvéseket és a fájdalomcsillapítók használatát, amennyiben az nem akadályozza meg az illetőt, h kötelességeit teljesítse. A fájdalomcsillapítók használata akkor is megengedett, ha azok esetleg megrövidítik az életet.
  • Azok a fájdalomcsillapítók, amelyek öntudatvesztést okoznak, különös körültekintést igényelnek, mert senkit nem szabad megfosztani öntudatától, csak rendkívül indokolt esetben.

 
A gyógyszeres kezelés arányos alkalmazása
 
A dokumentum, a katolikus hagyományra hivatkozva, megkülönbözteti a rendes és rendkívüli beavatkozásokat, ám felhívja a figyelmet a félreértés veszélyére, ezért aláhúzza, hogy ezeket más szóval arányos-aránytalan beavatkozásoknak nevezzük.
 
Fontos szem előtt tartani, hogy mi itt most nem orvosi szempontból közelítjük meg a kérdést, hiszen az orvostudománynak megvan a maga hatásköre és területe, amennyiben azok szigorúan szakmai kérdésekre vonatkoznak. Természetesen minden orvosi döntés egyben erkölcsi döntés is, ám az erkölcstannak a szakmai szempontokba nincs beleszólási joga, csakis erkölcsi oldalról. 

Ez a megkülönböztetés azért is fontos, mert előfordulhat, hogy az, ami az orvoslás területén rendesnek számít, erkölcsileg csupán választható (erkölcsileg nem feltétlenül kötelez), vagy akár rendkívülinek is tekinthető. És fordítva is igaz: ami orvosilag rendkívüli (ez meglehetősen ritkán fordul elő), lehet, hogy erkölcsileg viszont rendes eszköznek tekintendő, vagyis erkölcsileg kötelező.

Rendes és rendkívüli eszközök, beavatkozások :
  •  Rendes eszközöknek, ill. beavatkozásoknak nevezzük azokat az eljárásokat, kezeléseket, stb, melyek több előnnyel és reménnyel járnak a beteg és környezet számára, mint hátránnyal és teherrel. A rendes eszközöket, beavatkozásokat arányos beavatkozásnak is nevezik.
  •  Rendkívüli eszközöknek azokat az eljárásokat, beavatkozásokat, kezeléseket nevezzük, melyek több és igen súlyos terhet rónak a betegre és környezetére, mint amennyi előnyt, javulást és reményt hoznak. A teher szó itt jelenthet anyagi terheket, vagy súlyos fizikai, lelki szenvedéseket is. A rendkívüli eszközöket aránytalan beavatkozásnak, kezelésnek is szokták nevezni.

 Már említettük, hogy a Katolikus Egyház az emberi életet mindig igen nagy értéknek tekinti, valósuljon meg az akár a legelesettebb formában. Ám pontosan azért, mert az életet, az emberi testet, a lelket olyan valóságnak tekinti, melynek benső, önmagában való értéknek tekinti, úgy véli, hogy bizonyos esetekben az orvosi kezelés nagyobb terhet jelenthet az ember számára, mint előnyt és javulást, amint azt már fentebb említettük.