Beavatkozások az emberi szaporodásba

 


A Donum Vitae 2. nagy fejezete a mesterséges megtermékenyítéssel és az ondóbevitellel kapcsolatos erkölcsi kérdéseket tárgyalja.

A dokumentum rámutat arra a szoros kapcsolatra, amely a mesterséges megtermékenyítés és az abortusz között fennáll. Az in vitro megtermékenyítés gyakorlata ugyanis számtalan emberi embrió létrehozását és elpusztítását követelte meg már eddig is. Amikor egy nő in vitro eljárásra jelentkezik, akkor számos petesejtet leszívnak tőle, melyeket magas dózisú hormonbevitellel érlelnek meg, majd a leszívást követően laboratóriumban termékenyítik meg őket a vagy szintén leszívással, vagy maszturbációval nyert hímivarsejtekkel megtermékenyítenek. A létrehozott zigóták közül néhányat beültetnek, a többit pedig elpusztítják, kísérletekre adják át, vagy lefagyasztják későbbi „felhasználásra”.

Világos tehát a kapcsolat az in vitro eljárás és az abortusz között. Az embrió mindkét esetben ki van szolgáltatva mások döntésének.
A dokumentum ennek keretében beszél a homológ és a heterológ mesterséges megtermékenyítésről és az azokkal kapcsolatos erkölcsi kérdésekkel.


DV, 2/A A heterológ mesterséges megtermékenyítés

A heterológ mesterséges megtermékenyítés (II/A) először a házasság és az emberi szaporodás kapcsolatát mutatja be.

A dokumentum aláhúzza, hogy erkölcsi szempontból nézve az emberi szaporodásnak, az új élet keletkezésének a házasság és a házastársi aktus gyümölcsének kell lennie, mert ez tartja leginkább tiszteletben a születendő gyermek méltóságát és jogait: méltóságát, hiszen minden embert megillet, hogy szeretetaktusból jöjjön a világra, és jogát is, mert joga van emberi, szerető környezetben és aktusban foganni és növekedni. A gyermek érdekeit szem előtt tartó felelős magatartást pedig a házasságban egymás és az új élet iránt elkötelezett férfi és nő képes igazán tanúsítani.

Az első alapelv tehát az, hogy az emberi életnek házasságon belül, és házassági aktusban kell fogannia. Az új emberi életet ugyanis ajándékként és Isten áldásaként kell fogadni, mely a házastársak önajándékozási aktusából fogan.
A gyermeknek pedig joga van ahhoz, hogy természetes úton foganjon, ne pedig mesterségesen egy kémcsőben; joga van az anyaméh védelméhez és az anyai szeretethez, valamint joga van ahhoz, hogy mint megfogant életet, világra hozzák és óvják, táplálják, felneveljék, mégpedig házasságon belül. Mindezt azonban nem csupán a gyermek jogai miatt kell tiszteletben tartani, jóllehet ez is elegendő indok lenne, hanem mert a társadalom java, a közjó is azt kívánja, hogy tagja természetes úton, szerető környezetben foganjanak és nőjenek fel.
Az új emberi élet nemzésének ez az egyetlen igazán felelős útja és módja.

A következő pont (II/B.2.) arra kérdésre keresi a választ, hogy vajon a heterológ mesterséges megtermékenyítése megfelel-e a házastársak méltóságának és a házasság igazságának?

A szöveg egyértelműen visszautasítja a heterológ mesterséges megtermékenyítést, mert az ellentétben áll a házasság egységével, a házastársi hűséggel, a házastárs méltóságával, valamint a gyermek azon jogával, hogy házasságban és házastársi aktuson keresztül, természetes módon foganjon.

A házastársi kötelék továbbá objektív és másra átruházhatatlan jogot biztosít a házasfelek számára, miszerint egyikük csak a másik által legyen apa vagy anya. Egy harmadik személy ivarsejtjeinek felhasználása törést jelent a házastársak kölcsönös elkötelezettségében, és súlyosan sérti a házasság egyik lényeges tulajdonságát, az egységet.

A heterológ mesterséges megtermékenyítés ráadásul megfosztja a gyermeket szülői eredetétől, és akadályozhatja személyes identitásának egészséges fejlődését. De a módszer támadja az apaság és anyaság hivatását is: megfosztja a házastársi termékenységet annak egységétől és integritásától.
A szülőség, a szülői szerep is feltöredezik, hiszen megtöri a genetikai szülőség, a kihordás és felnevelés szülőségét, melyeknek egységes egészet kellene képezniük.
A kapcsolatok, az identitás ilyen mértékű elbizonytalanítása pedig világosan negatív hatással van magára a társadalom egészére is.
A kapcsolatok, az identitás ilyen mértékű elbizonytalanítása pedig világosan negatív hatással van magára a társadalom egészére is.

Eszerint – zárja a dokumentum a fejezetet – morálisan megengedhetetlen egy házas nő megtermékenyítése egy férjétől különböző férfitől származó ondóval; éppen így megengedhetetlen egy másik, a feleségtől különböző nő petesejtjének megtermékenyítése a férj ondójával. Ezen kívül egy házasságon kívül élő nő megtermékenyítése, legyen akár hajadon, akár özvegy, erkölcsileg nem igazolható bárki is legyen a donor”.
A Donum Vitae 2/A pontja végül a béranyaság erkölcsi kérdésével zárul. Az instrukció egyértelműen elutasítja a béranyaságot, pontosan azon alapokon állva, amiből kiindulva elítélte a heterológ mesterséges megtermékenyítést is.

Kit nevezünk "béranyának"?

  • Azt a nőt, aki genetikailag tőle idegen (idegen emberek ivarsejtjéből  in vitro,fogantatott) embriót fogad a méhébe, azt kihordja azzal a céllal és kötelezettséggel, hogy a születés után a gyermeket átadja azoknak, akik a gyermek genetikai szülei, vagy akikkel erre megállapodást kötött (ebben az esetben akár 5 „szülője” is lehet a gyermeknek: 1 genetikai apa és 1 genetikai anya; 1 nő, aki kihordja, illetve 1-1 nő és férfi, akik majd magukhoz veszik a gyermeket…).
  • De azt a nőt is béranyának nevezzük, aki saját petesejtéből, ám idegen férfi spermájával fogant magzatot hord ki azzal a kötelezettséggel, hogy a gyermeket átadja annak, akitől az ivarsejt származik, vagy akivel megállapodást kötött..

Az Egyház által felvetett erkölcsi problémák és az elutasítások indoklása tehát világos számunkra.

A homológ mesterséges megtermékenyítés

A homológ mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos problémákat 5 pontban tárgyalja a dokumentum.

Először is, megvizsgálja, milyen összefüggés van az emberi szaporodás ás a házastársi aktus között? Ezzel kapcsolatban a következőket kell tudnunk:
  • Az Egyház úgy tekint a házasságra és gyermeknemzésre, mint amelyek Istentől alapított, feloldhatatlan kapcsolaton nyugszanak. Vagyis a nemi aktus egyesítő (melynek mindig házastársi aktusnak kell/ene lennie) és termékenység adó jelentése között szoros összefüggés van. A házastársi aktus egyesítő és utódnemző jelentéssel bír, mely a felek önzetlen, teljesen önátadó egymásnak történő önajándékozásában valósul meg. Ez az az alapelv, amely megvilágítja a homológ mesterséges megtermékenyítés erkölcsi kérdéseit is. Ezeket az alapelveket (egyesülés és utódnemzés) ugyanis sosem szabad szétválasztani. Míg a fogamzásgátlás szándékosan megfosztja a házastársi aktust az új élet nemzésére való nyitottságtól, addig a homológ mesterséges megtermékenyítés (amikor a házastársak ivarsejtjeiből fakasztanak új életet) olyan szaporodásra törekszik, melyben az új élet nem házastársi aktus gyümölcse. Ebben az esetben a szaporodást, a nemző aktust megfosztjuk az őt megillető tökéletességtől: a szerető egyesüléstől.

  • Erkölcstelen továbbá, ha a házastársak a házastársi aktus megkerülésével kívánnak új életet fakasztani. Ez ellentmond a test nyelvezetének, valamint a házasság javai és a házastársi aktus tartalma között fennálló belső kapcsolatnak, melynek erkölcsi értéke maga az ember. A házasfelek testükön keresztül, a test beszédével fejezik ki egymás iránti szerelmüket. Az új élet foganásának szerető egyesülésből kell fakadnia, ahol nem elég a biológiai egység (az ivarsejtek in vitro találkoztatása), hanem tényleges fizikai, valamint spirituális lelki egységnek is fenn kell állnia.

  • A dokumentum aláhúzza, hogy az emberi személy, léte első pillanatától kezdve megköveteli, hogy személyként, és soha ne termékként kezeljék. Amikor egy gyermek szerető egyesülésben fogan, akkor mint Isten ajándéka lép a világba; olyan ajándék, mely a házastársak kölcsönös önajándékozó aktusát koronázza meg. Amikor a gyermeket előállítják, legyártják, akkor nem mint Isten ajándéka lép a világba, hanem mint az emberi szakértelem, tudomány és ellenőrzés terméke.
 
A 2/B.5. pontja a fentiek fényében kérdez rá a homológ mesterséges megtermékenyítés erkölcsi minőségére.
Fontos megemlíteni, hogy a dokumentum nem siklik el érzéketlenül a terméketlenségtől szenvedő párok fájdalma felett, és elismeri azt is, hogy sokan közülük csak az in vitro megtermékenyítést látják az egyetlen megoldásnak. Éppen ezért ez a pont az in vitro megtermékenyítést és embrió-átültetés (FIVET) erkölcsi kérdéseit fejti ki.
Az instrukció aláhúzza, hogy még ha el is tekintünk az in vitro eljárások és az abortusz közötti szoros kapcsolattól, az emberi élet mesterséges úton történő létrehozása akkor is erkölcstelen marad.
A gond az, mondja a dokumentum, hogy ezek a módszerek elválasztják az emberi élet kezdetét a házastársi aktustól, és a technika uralmát az emberi személy eredete és rendeltetése fölé helyezik.
Picture
Bruce Blaus, Wikipedia, 2014. jan. 19. In vitro megtermékenyítés a petesejt citoplazmájába történő spermiuminjektálással (ICSI).

Az in vitro foganás ugyanis nem a házastársi aktus gyümölcseként jelenik meg, és a felek sem úgy tekintenek rá: komoly procedúrán mennek át mindketten, sőt, mindhárman: a születendő gyermeknek nem adják meg azt a tiszteletet, ami őt megillető már eredetében is.
Ugyanakkor igen fontos hangsúlyozni, hogy akár in vitro, akár szerető és természetes közegben foganjon egy gyermek, mindig Isten ajándékaként és emberi személyként kell tisztelni, minthogy az is.

Végül a dokumentum áttér a homológ mesterséges ondóbevitel kérdésére (inszemináció; DV, 2/B.6.)

A módszert a dokumentum elveti, mert megsérti a házastársi aktus két lényegi jelentését: az egyesülést és az új életre való nyitottságot.
Az alapelv a következő:
  • Ha egy beavatkozás helyettesíti vagy felváltja a házastársi aktust, akkor erkölcstelennek kell tekinteni és nem megengedhető. Ilyen beavatkozás például, ha a maszturbáció vagy az ondóhólyagból történő leszívás útján nyert spermiumokat mesterségesen, a házastársi aktus megkerülésével juttatják be a nő szervezetébe.
  • Ha azonban csupán segíti a házastársi aktust, hogy az elérje sajátos célját, akkor erkölcsösnek lehet tekinteni, és megengedett. Ilyen beavatkozás például, ha a házastársi aktus után a spermiumokat (azok alacsony száma vagy esetleg lassúsága miatt) feljebb segítik a hüvelyben vagy akár a méhszájhoz, méhbe vezetik fel őket.

A 7. pont (2/B.7.) az orvosi beavatkozások erkölcsi kritériumait fogalmazza meg. Az alapelv a következő: „a szaporodásba történő orvosi beavatkozások erkölcsi irányelveit az emberi személy méltóságából, nemiségéből és eredetétől kell levezetni”.


A meddőség fájdalma (DV, 2/B.8.)

A házaspárokban természetes a gyermek utáni vágy, és ha ez nem teljesülhet, igen sok szenvedést, fájdalmat, sőt, sokszor megaláztatást élnek át a párok. Az apaság és anyaság – mondja a dokumentum – a házastársi szeretet lényegi sajátossága.Manapság sokan a gyermekhez való jog nevében gyakorlatilag bármilyen módszert elfogadnak, csakhogy gyermekük lehessen. Ilyen radikális, az embriót nem tisztelő módszerek része lehet a béranyaság, az embriók lefagyasztása, tárolása, eladása, stb.


Ám a gyermekhez való jog nem létezik. Ha elfogadnánk a gyermekhez való jogot, az ellentmondana a gyermek méltóságának és természetének. A gyermek nem valami tartozás és nem lehet tulajdonként felfogni, hanem sokkal inkább a legkiválóbb és legszabadabban adott ajándék, mellyel a szülők egymást megajándékozhatják. A gyermek tehát nem jog, ellenben a gyermeknek vannak jogai: elsősorban ahhoz, hogy szülei önzetlen, szerető önajándékozásának gyümölcse legyen, és hogy foganása első pillanatától személyként tiszteljék.

A testi terméketlenséget azonban nagy együttérzéssel kell fogadni és kísérni, és ahol csak lehet, segíteni kell a terméketlenséggel küszködő párokat. Segíteni kell őket abban is, hogy felismerjék: a testi terméketlenség alkalmat szolgáltathat számukra, hogy a termékenységet más módon éljék meg: lelki módon, örökbefogadással, a nevelés különböző formáiban, például más, esetleg szegény családoknak történő segítségnyújtásban, hátrányos helyzetű, sérült gyermekek gondozásában, segítésében.

A dokumentum végül felhívja a tudósok, kutatók figyelmét is, hogy folytassák munkájukat a sterilitás legyőzésére, és az emberi méltóságot tiszteletben tartó módszerek kidolgozásában fáradozzanak.