Az emberi cselekvés
Az emberi cselekvés, egy emberi tett nem olyan esemény, ami jön és megy. Az emberi cselekvés az adott személy választásának, döntésének a kifejezése, mivel szabadon választotta annak megtételét (vagy nem megtételét). Minden emberi választás, tett hozzájárul a személy önmeghatározásához. A választás, döntés, tett a lénye legmélyéig meghatározza az embert.
Gondoljunk csak arra, mit mond Jézus: nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut bele, hanem ami belőle, a szívéből ered (vö: Mt 15,10-20; Mk,14-23).
Bár a legtöbb emberi cselekedet külsőleg, fizikailag is érzékelhető, látható, hallható, ami lényeges bennük az az, hogy megtestesítik, kifejezik az ember választását. Az emberi választás és tett mélyen az emberben gyökerezik, és hasonló tettekre való készséget jelentenek, addig, amíg egy ellenkező cselekedetet nem hajt végre az illető.
|
Például, ha lopok valamit, akkor tolvajjá válok, és az is maradok, készen egy következő lopásra, egészen addig, amíg őszintén meg nem bánom a tettemet, és el nem határozom, hogy nem fogok lopni, és jóvá teszem az általam okozott kárt.
Szabadon adtam magamnak a „tolvaj” identitást, de miután megbántam, már bűnbánó tolvaj vagyok, mert szabadon azt választottam, hogy megbánom a tettemet. A bűnbánó tolvaj identitásával ruháztam fel magamat.
Szabadon adtam magamnak a „tolvaj” identitást, de miután megbántam, már bűnbánó tolvaj vagyok, mert szabadon azt választottam, hogy megbánom a tettemet. A bűnbánó tolvaj identitásával ruháztam fel magamat.