Fogamzásgátlás és az emberi élet tisztelete
Talán föltesszük magunknak a kérdést: mit keres a fogamzásgátlás a bioetikai kérdések között. Pedig a fogamzásgátlás is nagyon sokat elárul az emberi szexualitásról, és egyáltalán az emberről alkotott elképzelésünkről. A fogamzásgátlással több pápai dokumentum is, melyek közül a legismertebb VI. Pál pápa Humanae Vitae kezdetű enciklikája, valamint II. János Pál pápa Evangelium Vitae kezdetű enciklikája. VI. Pál pápa sokszor kritizált, ám sokak által profetikusnak tekintett körlevele az akkor még alig ismert fogamzásgátló szerek alkalmazásával is foglalkozik, és a fogamzásgátlást a születésszabályozás meg nem engedett módszerei közé sorolja. Ahhoz, hogy ezt megérthessük, érdemes megismerni az enciklika teljes üzenetét. II. János Pál pápa szerint a fogamzásgátlás elfogadása pedig a halál kultúrájához vezetett bennünket. |
Sok kortársunk, köztük számos katolikus nemhogy semmi rosszat nem lát a fogamzásgátlásban, de gyakran egészen természetesnek tartják, sőt, olykor felelőtlennek azt, aki nem él az emberi ész adta ilyen kiváló lehetőséggel. Mi lehet tehát a probléma, hogy az Egyház mégis nemet mond a születésszabályozás mesterséges módjaira?
Mit nevezünk fogamzásgátlásnak?
Egészen röviden: fogamzásgátlásnak nevezünk minden olyan cselekedetet, melynek célja,
hogy a szaporodást, az új élet foganását megakadályozza
hogy a szaporodást, az új élet foganását megakadályozza
Sok, fogamzásgátló szert alkalmazó pár úgy gondolja, hogy a nem abortív jellegű fogamzásgátlók használatával nem zárják ki a termékenységet, hanem egyszerűen csak szabályozzák azt. Házastársi aktusuk szerető egyesülésük kifejezése, bár, elismerik, ez a szerető egyesülés a felelősséggel vállalt termékenységben éri el teljességét, abban fejeződik ki a legteljesebb módon és értelemben.
Ilyen értelemben a termékenységet mesterségesen szabályozó módszerek alkalmazása mellett megélt aktus tökéletlen, és teljességüket csak a termékenységre nyitott aktusban nyerik el.
Úgy is fel lehet fogni, hogy a termékenységet mesterséges eszközökkel szabályozó párok nem akarják házasságukból kizárni az új élet lehetőségét, viszont ők szeretnék eldönteni, mikor érkezzen az új élet.1 A fogamzásgátló használata ugyanis szerintük nem a termékenység kizárását, hanem a házasság egyesítő és gyermeknemző célját megfelelő eszközökkel történő szabályozását jelenti. Mi lehet ebben a rossz?
1 William A. May, Catholic Bioethics and the Gift of Human Life, 129; Our Sunday Visitor, 2008, 127-128.
Ilyen értelemben a termékenységet mesterségesen szabályozó módszerek alkalmazása mellett megélt aktus tökéletlen, és teljességüket csak a termékenységre nyitott aktusban nyerik el.
Úgy is fel lehet fogni, hogy a termékenységet mesterséges eszközökkel szabályozó párok nem akarják házasságukból kizárni az új élet lehetőségét, viszont ők szeretnék eldönteni, mikor érkezzen az új élet.1 A fogamzásgátló használata ugyanis szerintük nem a termékenység kizárását, hanem a házasság egyesítő és gyermeknemző célját megfelelő eszközökkel történő szabályozását jelenti. Mi lehet ebben a rossz?
1 William A. May, Catholic Bioethics and the Gift of Human Life, 129; Our Sunday Visitor, 2008, 127-128.
A fogamzásgátlók használatát ma nagyon sokan így közelítik meg. És természetesen nem lehet vitatni, hogy ezeknek a pároknak sokszor valóban komoly okuk van arra, hogy még ne foganjanak gyermeket. Magatartásuk felelősséget sugároz, és nem a halál kultúrájának táplálóinak, hanem sokkal inkább az élet védőinek érzik magukat. |
Vajon mi lehet a probléma, amiért az Egyház mégis elítéli ezeknek a sokszor valóban jóindulatú és felelősségteljes párok életében a fogamzásgátlók használatát?
Fontos tudni, hogy az Egyház alapvetően nem a mesterséges beavatkozás (pl. hormontabletták szedése) ellen akar fellépni, hanem a fogamzásgátlás, mint olyan, természete ellen.1
„Ami rossz a fogamzásgátlásban, az maga a fogamzásgátlás: a házastársi aktus életadó rendeltetésének és jelentésének szándékos aláásása”.2
1 William A. May, Ibid, 129;
2 Alicia Moiser, „Contraception: A Symposium”, First Things 88 (December, 1998), 26.
II. János Pál pápa a fogamzásgátlásról
A Familiaris Consortio, (n° 32) kezdetű apostoli buzdításában II. János Pál pápa rámutat a fogamzásgátlás és a foganást természetes módon szabályozó módszerek közti lényeg különbségre. Véleménye szerint a két módszer az emberi személy és az emberi szexualitásról alkotott, egymással kiengesztelhetetlen felfogást tükröz vissza számunkra.1
Meglátása szerint a legtöbb pár, akár természetes úton, akár fogamzásgátló szerekkel igyekeznek a felelős gyermekvállalást gyakorolni, nem gondol erre az antropológiai különbségre, amely minden látszat ellenére is nagyon fontos és mély.
A fogamzásgátló szerek, beavatkozások hátterében egy meglehetősen dualista, kettős emberképet tükröző felfogás áll. Mit jelent ez?
1 William A. May, Catholic Bioethics and the Gift of Human Life, 133.
Az emberi személyt és az emberi szexualitást dualista módon megközelítő gondolkodás úgy tekint a testre, mint az adott ember, személy használati eszközére, valami olyan tulajdonra, mely az illető javának szolgálatában áll. Ezek az értékek, melyeket személyközpontú értékeknek is neveznek, a tudatos, tényleges megtapasztaltságtól függenek. Vagyis annyiban van értékük, amennyiben az illető személy megéli, átéli, megtapasztalja őket. Ez a felfogás kiváló védelmet nyújt a fogamzásgátlás számára.
|
A fogamzásgátlás ugyanis itt úgy tűnik fel, mint az emberi ész, értelem jogos és szükséges használata, hogy uralkodjon, és hatalma alá hajtsa az ember természetes adottságait, vagyis itt egészen pontosan a termékenységet. Az emberi ész segítségével tehát befolyásolni lehet, és olykor kell, az ember biológiai adottságait (női ciklus hormonális befolyásolása, a foganás megakadályozása, gumióvszer használata, stb…). Ebben az esetben az emberi ész használata az ember javát szolgálja tehát.
Ezek szerint a biológiai termékenység, illetve az emberi szaporodást lehetővé tevő folyamat, a nemi aktus, az ember biológiai adottságaihoz tartoznak.
Mi következik ebből?
Az, hogy az emberi termékenység az ember biológiai, természetes, ösztönös, azaz személy alatti területéhez tartoznak, amely fölött az embernek – értelme és akarata révén – hatalma van, és tudásával befolyásolhatja azt, sőt, befolyásolnia kell.
Igen ám, de ha az emberi személy termékenysége már eleve, veleszületetten, bensőleg, sajátosan emberi, akkor vajon miért van szükség arra, hogy emberi szintre emeljük?
Azt, ami már eleve emberi, semmi sem teheti emberivé, mert már eleve az. Az emberi termékenységet nem kell valami alantas, állati biológiai szintről az emberibe emelni. Az ember biológiája emberi biológia.
Látjuk már, hol és milyen formában mutatkozik meg a fogamzásgátlás mögött rejlő dualista emberkép?
Az emberi termékenység a fizikai-biológiai valósághoz, nem pedig az emberi valósághoz tartozik. Márpedig az ember hatalmat kapott a fizikai lét fölött, vagyis a termékenység fölött is. Az emberi személynek az a dolga, hogy szabályozza ezt a biológiai valóságot, emelje be az emberi, személyes szférájába, és úgy és akkor használja azt, ahogyan az személyes javait leginkább szolgálja.
|
Az emberi termékenység ilyen értelmezése szorosan összefügg az emberi szexualitásról alkotott elképzelésünkkel. Sok kortárs teológus éppen azért szorgalmazza az Egyháznak a fogamzásgátlásról szóló tanításának újragondolását, mert az emberi szexualitás jelentése és megítélése nagymértékben megváltozott ezekben a modern időkben, ráadásul ez a szemléletváltás egy mélyebb, igazabb megértést tesz lehetővé.