A szabad akarat, azaz a szabad választás képessége - liberum arbitrium
DV, q.22.;q.24; ST, I.q.82-83; DM, q.6; ST, I-II.q.6; q.11-16;
Sokszor felvetődik a kérdés, vajon az ember akarata, maga az ember vajon tényleg szabad, vagy szabadsága, a szabad döntésre való képessége csak illúzió lenne? Nos, már most érdemes tisztázni, hogy amit mi általában szabad akaratnak nevezünk, azt szent Tamás korántsem így hívja. A latin kifejezés, amelyből a mi „szabad akarat” (az angol szintén pontatlan „free will”) terminusunk ered, valami mást jelent. Lássuk tehát először a kifejezést és annak eredetét (etimológiáját). |
A liberum arbitrium kifejezés etimológiája
A liberum arbitrium kifejezés azt jelenti: szabad ítélethozatal, szabad választás. Régebben elsősorban bírói ítélethozatalra alkalmazták. De létezik olyan megközelítés is, miszerint az arbitrium kifejezés tanúságtételt (is) jelenthet. A kifejezés az „ar-biter” szóból ered, a következőképpen: az „ar” jelentése az „ad” (-hoz, -hez, -höz) előtagnak felele meg, míg a „bito”, „beto” (a görög baino) szó azt jelenti: egy lépést tenni. Ebből következik, hogy az „arbito” jelentése: elmenni valahová, hogy ott jelen legyünk, tanúskodni, elmenni valahová és tanúskodni, ítéletet hozni, dönteni. Ez az ítélethozatal az azonban nem az illető kénye-kedve szerint történt, hanem józan ítélőképessége és helyes igazságérzete alapján. Ezek alapján láthatjuk, hogy a kifejezés, amit mi szabad akarat-nak nevezünk, nem csupán egy ítélet, vélemény valamivel kapcsolatban, hanem:
Liberum arbitrium (és a fentiek fényében nevezzük inkább szabad választásnak) az ember azon képessége, amely által a teljes ember (beleértve értelmét, akaratát, érzelmeit) hoz ítéletet, döntést.
Liberum arbitrium (és a fentiek fényében nevezzük inkább szabad választásnak) az ember azon képessége, amely által a teljes ember (beleértve értelmét, akaratát, érzelmeit) hoz ítéletet, döntést.
A legfontosabb helyek, ahol Tamás a kérdéssel foglalkozik
- De Veritate, (Az Igazságról) q.22; q.24;
- De Veritate, q. 17. (itt az ítéletalkotásról, illetve a lelkiismeret és a „szabad akarat” ítéletalkotásáról beszél);
- Summa Theologaie, I. q.59; q.83;
- De Malo (A rosszról), q.6;
- Summa Theologiae, Ia-IIae.q.9-10;
A szabad választás képessége
A liberum arbitrium témájával kapcsolatban Tamás első megállapítása az, hogy az embernek meg van a szabad választásra való képessége. Nagyon úgy tűnik, hogy Tamás szerint a liberum arbitrium a „másként cselekvés” képessége. Ez azt jelenti, hogy az ember nincs előre meghatározva, hogy miként cselekedjék: képes arról dönteni, hogy így, vagy úgy cselekedjen, ezt vagy azt tegye (vagy ne tegye). Az akarat képes igen-t vagy nem-et mondani.
Fontos megjegyeznünk, hogy Tamás nem az ember szabadságát akarja bizonyítani, hanem meg akarja mutatni: az embernek meg van a képessége a szabad választásra. A választás azonban sajátos módon és értelemben az akarathoz kapcsolódik: a végső döntést mindig az akarat „mondja ki”. Ez a szabadság elengedhetetlen ahhoz, hogy ténylegesen emberi, vagyis erkölcsi (és felelős) emberi cselekedetről beszélhessünk.
Fontos megjegyeznünk, hogy Tamás nem az ember szabadságát akarja bizonyítani, hanem meg akarja mutatni: az embernek meg van a képessége a szabad választásra. A választás azonban sajátos módon és értelemben az akarathoz kapcsolódik: a végső döntést mindig az akarat „mondja ki”. Ez a szabadság elengedhetetlen ahhoz, hogy ténylegesen emberi, vagyis erkölcsi (és felelős) emberi cselekedetről beszélhessünk.
Tamás felfogásában tehát az ember nem egy meghatározatlan, céltalan lény. Tamás számára az ember szabadsága nem abban áll, hogy közömbösen áll mindennel szemben és azt csinál amit éppen akar. Az Aquinói tanár szerint az ember a cél számára adott, mégha nem is tudatosítja, vagy egyenesen elutasítja azt. Az ember célja a boldogság, erre irányul egész lényével, ezt keresi, és szabadsága abban áll, hogy az általa megsejtett boldogság felé vezető utat, "eszközöket" szabadon, maga válassza meg. És ebben a választási szabadságban benne van annak lehetősége, hogy rosszul választ. Ám mind a jó, mind a rossz választás feltételeit és alapját is az ember önmaga készíti elő önmaga számára: hallgathat természetes irányultságaira, dolgozhat lelkiismerete karbantartását, tisztaságán, dolgozhat azon, hogy erényes és önmaga ura legyen. De el is hanyagolhatja mindezeket, ám akkor döntéseit, választásait és beárnyékolja az önmagával szembeni "hanyagsága". Tamás szerint az ember akkor a legszabadabb, ha megadja magának az esélyt, hogy egész lényével mind jobban és jobban az igaz jóra irányuljon, a felé haladjon, amire egész lénye természeténél fogva vágyakozik.
|
Tamás számára tehát nem ugyanaz az ember szabadsága és az ember szabad választásának a képessége.
A szabad választás képessége (liberum arbitrium), az akarat „birtokában” van. Az akarat ugyanis, amint azt az akaratról szóló oldalunkon olvashatjuk, az ember értelmes vágyóképessége, és szoros kapcsolatban áll az értelemmel. De az akaratot bizonyos módon befolyásolják az érzelmeink is. Ez az egyik oka például, hogy miért nem szabad az erkölcsi gondolkodásban, erkölcsi életben elhanyagolni érzelmeinket: fontosak és nagy szerepük van, különösen is ha nem tartjuk őket kézben!
A szabad választás azonban nem csupán az akarat birtokában van, hanem egyenesen az akarat cselekedetét, aktusát is jelenti. Ez az aktus nem más, mint maga a választás, amely azonban (és ezt sosem szabad elfelejteni), mindig az értelemben gyökerezik (az értelem pedig képes az önreflexióra!). A szabad választás tehát az értelem és az akarat szoros együttműködéséből jön létre. Az értelemben gyökerezik (az értelem ismeri fel a választhat „lehetőségeket”), az akarat pedig dönt (vagy ínyére van az elé tárt jó, vagy nem). |
Mivel a szabad választás képessége az értelem és az akarat összehangolt működéséből születik, világos, hogy a liberum arbitrium nem azonos sem az akarattal, sem az értelemmel. Inkább azt mondhatjuk, hogy a szabad választás aktusában, cselekedetében mind az értelem, mind az akarat nélkülözhetetlen szerepet kap.
A szabad választás nem azonos továbbá magával az akarás (latinul velle) aktusával sem. A szabad választása képessége és aktusa a leginkább a választást meghozó ítéletben mutatkozik meg.
Ezzel kapcsolatban lásd még:
- Akaratlagos és szabad cselekedet közötti összefüggést és különbséget,
- A szabadságról szóló aloldalunkat,