Az okosság erénye
ST, I-II.q.57-61,
ST, II-II, q.47-51.
Ahhoz, hogy egy emberi cselekedet erkölcsileg jó legyen (vagyis végső célja felé vezesse őt), fontos, hogy az ember szeretete, helyes, akarata, érzelmei pedig erkölcsileg rendezettek legyenek. Képessé teszi az embert, hogy az igazi jót minden körülmények között felismerje, és hogy az odavezető eszközöket helyesen kiválassza. Az okosság könnyűvé és teszi az erkölcsi cselekvést, és nem csak a cselekedetet (szándékot, mérlegelést, döntést, kivitelezést), hanem magát az embert is jóvá teszi, úgy, hogy saját és a közösség javát is szem előtt tartja. |
Bevezető gondolatok
Az emberi akarat természeténél fogva a jóra irányul (azt keresi, ami számára jó). Az akarat ettől a jótól függően indul cselekvésre: ha vonzó számára az értelem által elé tárt jó, akkor mozgásba lendül, hanem nem tetszik neki, vagy valamilyen oknál fogva nem találja számára megfelelőnek, akkor nem reagál rá. De az akarat képes az értelmet befolyásolni: ún. diszpozíciójával, állapotával kifejezi, hogy valami tetszésére van, vagy nincs, vagy valami inkább vonzza őt, mint egy másik tárgy (jó). Az akarat megmozdulásának előfeltétele tehát az, hogy az ember, az értelem ismerje az adott tárgyat (jót), tudjon a létezéséről és legalább egy első benyomást szerezzen róla (ha nincs tudomásunk valamiről, akkor arra vágyni sem tudunk).
Az értelem és az akarat tehát szorosan együttműködik. Az akarat fontos szerepet játszik az erkölcsi ítéletalkotásban: ő indítja a gyakorlati értelmet cselekvésre, és képes az értelemet egyik vagy másik tárgy felé mozdítani, befolyásolni.
De mint már említettük, mind az akarat, mind az értelem tévedhet, sőt, egymást is meg tudják téveszteni. Az értelem és az akarat összjátékának köszönhetően, és mert tudják „egymást befolyásolni”, képesek vagyunk az adott tárgy egyetlen szempontjára fixálódni és minden mást figyelmen kívül hagyni, s végül rossz erkölcsi döntéseket hozni.
Ha akaratunk rendezett (recta – egyenes), akkor a végső cél, és egyáltalán, olyan tárgyak, jók („eszközök”) felé hajlik, amelyek e végső cél felé vezetnek bennünket. És mint tudjuk, értelmünk is képes egy tárgyat a jó látszata alatt megragadni, anélkül, hogy az valóban jó lenne. Mindez a szabad választás képességének problémáját veti föl. Aquinói Tamás végleges tanításában a liberum arbitrium az értelem és az akarat közös képessége. Hogy a szabad választás aktusa, a választás jó legyen, integrált, átfogó ismeretekre, információkra, valamint rendezett érzelmi állapotra van szükségünk. Más szóval, bölcsességre és igaz, rendezett szeretetre kell szert tennünk.
|
Van itt még egy probléma: a mi emberi természetünk, természetes emberi képességeink illetve végső célunk között olyan aránytalanság áll fenn, amit mi emberek, a saját erőnkből nem vagyunk képesek sem megoldani, sem áthidalni.
Vajon lehetséges, hogy mind értelmünk, mind akaratunk rendezett, a ténylegesen jó, és végleges célra irányulnak, oda vezetnek bennünket? Vajon mi segítheti ezt a két képességünket?
Szent Tamás szerint ez nem más, mint az értelemben gyökerező okosság (prudentia), illetve az akaratban székelő szeretet (caritas). Mi most az előbbivel, az okosság kardinális (sarkalatos) erényével foglalkozunk.
Az okosság erénye
Tamás két nagy traktátust szentel az okosságnak.
Tamás szerint az okosság a helyes, rendezett erkölcsi cselekvés oka, értelme és gyökere (recta ratio agibilium, ST, Ia-IIae.q.57.a.4.c).
- Először a Summa Első Részében (Prima Pars, Ia), az 57-61. kérdésekben, ahol többek között általánosan foglalkozik a habitusokkal. Ebben a rövid traktátusban Tamás az első helyre teszi a kardinális (sarkalatos) erények között. Mint Tamás mondja, az okosság intellektuális erény, különbözik az erkölcsi erényektől (igazságosság, erősség, mértékletesség), de amelyekkel együtt alkotja a sarkalatos (kardinális) erények csoportját.
- A másik hely, amelyet Tamás az okosság erényének szentel a Summa Második Részének Második Részében (Secunda Secundae, IIa-IIae) található, a 47-51. kérdésekben. Itt már egy jóval mélyebb és részletesebb tanulmánnyal van dolgunk.
Tamás szerint az okosság a helyes, rendezett erkölcsi cselekvés oka, értelme és gyökere (recta ratio agibilium, ST, Ia-IIae.q.57.a.4.c).
Fontos megjegyeznünk, hogy itt Tamás – Arisztotelész nyomán - különbséget tesz a „csinálás” (valamit csinálni) és a tevés (valamit tenni) között.
|
Tamás szerint az okosság a legfontosabb erény, mert csak akkor tudunk jól, helyesen élni, ha jól, erkölcsösen cselekszünk. Az erkölcsileg jó cselekvés nem csak a tettet jelenti, hanem annak módját, mikéntjét is magába foglalja. Mindez pedig a helyes választáson nyugszik. Az erkölcsileg helyes cselekvéshez rendezett választásra, döntési képességre van szükségünk.
Mit is jelent a választás? Mit választunk?
Tamás szerint nem a célokat választjuk. A célok, például egy jó kávé, egy vizsga letétele, a kertünk gondozása, egy betegség gyógyítása, stb, inkább elénk tárulnak, adódnak, elismerjük őket, esetleg szükségessé válnak, mintsem választjuk őket. Tamás szerint, amit mi választunk, azok az eszközök, utak, melyek a célokhoz vezetnek bennünket.
Az emberi választás tehát a célhoz vezető utakra, eszközökre vonatkozik. Ahhoz, hogy a választásunk erkölcsileg jó legyen, nagyon fontos a jó szándék, de semmiképpen nem elegendő.
Mi kell tehát a jó választáshoz? – teszi fel a kérdést Tamás?
Az emberi választás tehát a célhoz vezető utakra, eszközökre vonatkozik. Ahhoz, hogy a választásunk erkölcsileg jó legyen, nagyon fontos a jó szándék, de semmiképpen nem elegendő.
Mi kell tehát a jó választáshoz? – teszi fel a kérdést Tamás?
- a helyes, jó cél,
- és az ennek a célnak megfelelő, e céllal arányos utak, eszközök.