A házasság és az új élet nemzésének kapcsolata
Az itt található gondolatokat William E. May: Catholic Bioethics and the Gift of Human Life c. könyvéből merítettük
(Our Sunday Visitor, Huntington, 2008, p 66-72.)
Több egyházi dokumentum
is foglalkozik a házasság, és azon belül is az emberi élet nemzésének
kérdésével. Itt említhetjük meg a Humanae Vitae enciklikát, a Familiaris
consortio-t, a Mulieris dignitatem-et, a Donum Vitae-t, valamint az Evangelium
Vitae-t is. Ezek a dokumentumok mind arról tanúskodnak, hogy az Egyház igen
nagyra becsüli nemcsak a házasságot és a gyermekáldást, hanem egyáltalán az
ember testi mivoltát, testiségét, szexualitását, valamint a szerelmet is.
II. János Pál pápa szerint a házaspárok arra vannak hivatva, hogy életet adjanak másoknak, és felismerve hirdessék, hogy az emberi élet nemzése olyan egyedi esemény, mely világosan feltárja előttünk, hogy az emberi élet ajándék, és ajándékként is kell azt továbbadni (Vö: EV, 91-92). |
A Donum Vitae különösen is hangsúlyozza, hogy az emberi életnek a házasság és a házastársi aktus gyümölcsének kell lennie. A DV több szempontból is rámutat, miért nem szabad, pontosabban miért helytelen házasságon kívül életet nemzeni.
Először is, mert Isten úgy alkotta meg a házasságot, hogy a feleket egyesítő aktus és az élet nemzése elválaszthatatlan legyen. Ennek tiszteletben tartása mind a házasság, mind a házastársak, valamint a születendő gyermek méltóságát is védi, óvja.
A dokumentum hangsúlyozza továbbá a férfi és a nő testének sajátos nyelvezetét, önkifejezését, mely egyben magának a személynek a kifejezése is. Nem szabad, pontosabban nem az emberi személy kiteljesedését szolgálja, ha arra nem megfelelő kapcsolatban mondja ki a személy önmagát, adja át önmagát valaki másnak, akinek őt teljességgel és végérvényesen ajándékként kellene őt fogadnia, nem pedig mint egy átmeneti járandóságot, alkalmi élvezeti forrást.
Egy harmadik szempont a gyermek jogaira hívja fel a figyelmet: egy gyermek, egy emberi személy soha nem lehet eszköz valaminek az elérésében (a gyermek utáni vágy kielégítése), hanem csakis mint célt lehet őt tekinteni. A cél maga a gyermek, az ő léte, élete, ajándék-volta.
Amikor egy gyermek a férj és a feleség szerető egyesüléséből születik, akkor nem csak a házassági aktus és a nemzés elválaszthatatlan volta részesül tiszteletben, hanem a férfi és a nő testének sajátos nyelvezete is. Csak ezen feltételek mellett mondhatjuk azt, hogy a gyermek, az új emberi élet mintegy adatik, ajándékba kapjuk, nem pedig „csináljuk”.
A házasság és az új emberi élet ajándéka
Amikor az emberi élet a
házasságon belül jön létre, akkor mintegy ajándékként
koronázza meg a forrásául szolgáló házassági aktust.
A házastársak nem
csinálnak, hanem tesznek valamit.
Ehhez érdemes megérteni az átmeneti (tranzitív) és a belső (immanens), maradandó emberi cselekvés közti különbséget.
Ehhez érdemes megérteni az átmeneti (tranzitív) és a belső (immanens), maradandó emberi cselekvés közti különbséget.
|
A házassági aktus nem tranzitív, amelyben szerelmet vagy gyereket csinálnak, hanem sokkal inkább olyan cselekedet, amelyben a felek szeretettel ajándékozzák meg egymást és megnyitják önmagukat a másiktól kapott új élet fogadására;
Az újonnan megfogant élet pedig ennek a házassági aktusnak lesz megtestesülése egy életen át.
Az újonnan megfogant élet pedig ennek a házassági aktusnak lesz megtestesülése egy életen át.
Mit mondhatunk röviden?
- a házassági aktus egyesítő; kizárólagos;
- a házasság nemző aktus: a szaporodásra irányul; a férfi és a nő együtt olyan teljes szervezetté válnak, mely képes az új élet nemzésére: egyedül egyik sem képes; és mivel házasok, képessé tették magukat az Istennel való együttműködésre az új élet fakasztásában;
- A házassági aktus személyes, kölcsönös, egy időben történő önátadási, önajándékozási aktus;
- a házassági aktus szeretet- és életadó aktus;
William May professzor aláhúzza, hogy csak a tényleges házastársak vannak felruházva, pontosabban ők maguk ruházzák fel egymást a joggal, hogy egymásnak szexuális aktusban adják át magukat, és csak ők vannak feljogosítva, hogy az emberi élet ajándékát befogadják.
A nem házas embereknek nincs meg a jogos képesítésük erre a nemes és felelősségteljes feladatra és hivatásra.
A házastársak azonban, mivel visszavonhatatlanul felruházták egymást ezekkel a jogokkal, egymás számára helyettesíthetetlené és nélkülözhetetlenné lettek a házastársi aktus gyakorlásában és az emberi élet továbbadásában.
Férj és feleség visszavonhatatlanul feljogosították egymást, hogy egymás kizárólagos házastársai legyenek, és kötelezettségeket vegyenek vállukra, illetve helyezzenek egymás vállára, pontosan házastársi szövetségükből kifolyólag.
Az egyik legfontosabb felelősség, hogy visszavonhatatlanul adják át önmagukat a másik számára, visszavonhatatlanul ennek és ennek a férfinak a felesége, illetve ennek és ennek a nőnek a férje lesznek. Olyan szeretetet adnak egymásnak, mely csakis házasságban valósulhat meg: házastársi, jegyesi szeretetet, mely egyben Krisztus és az Egyház felbonthatatlan kapcsolatának, így pedig a megváltó Isten és az emberiség kapcsolatának jegyességének is kifejeződése. Valóban teljes joggal léphetnek házastársi aktusra egymással, és szerető kapcsolatban fogadhatják az új, kapcsolatukból fakadó új életet.
A nem házas embereknek nincs meg a jogos képesítésük erre a nemes és felelősségteljes feladatra és hivatásra.
A házastársak azonban, mivel visszavonhatatlanul felruházták egymást ezekkel a jogokkal, egymás számára helyettesíthetetlené és nélkülözhetetlenné lettek a házastársi aktus gyakorlásában és az emberi élet továbbadásában.
Férj és feleség visszavonhatatlanul feljogosították egymást, hogy egymás kizárólagos házastársai legyenek, és kötelezettségeket vegyenek vállukra, illetve helyezzenek egymás vállára, pontosan házastársi szövetségükből kifolyólag.
Az egyik legfontosabb felelősség, hogy visszavonhatatlanul adják át önmagukat a másik számára, visszavonhatatlanul ennek és ennek a férfinak a felesége, illetve ennek és ennek a nőnek a férje lesznek. Olyan szeretetet adnak egymásnak, mely csakis házasságban valósulhat meg: házastársi, jegyesi szeretetet, mely egyben Krisztus és az Egyház felbonthatatlan kapcsolatának, így pedig a megváltó Isten és az emberiség kapcsolatának jegyességének is kifejeződése. Valóban teljes joggal léphetnek házastársi aktusra egymással, és szerető kapcsolatban fogadhatják az új, kapcsolatukból fakadó új életet.