Születés előtti (praenatalis) vizsgálatok
A prenatális diagnosztika a klinikai genetika egyik ága, amely olyan beavatkozásokat, eljárásokat foglal magába, amelyek segítségével az embrió, illetve a magzat egészségi állapotáról szerezhetünk információt. Az eljárásoknak köszönhetően már a születés előtt tudomást szerezhetünk olyan magzati rendellenességeket, amelyek méhen belüli, esetleg korai újszülöttkori kezelést tesznek szükségessé. A prenatális diagnosztika körébe tartozik bizonyos értelemben a praeimplantációs (a megtermékenyült petesejtnek a méhfalba történő beágyazódása előtti) vizsgálat is.
|
A prenatalis diagnosztika (a magzat születés előtti vizsgálata) éppen annyi idős, mint a szülészet-nőgyógyászat és bábáskodás, hiszen mindig is fontos volt, h a lehetős legegészségesebben jöjjön világra a gyermek.
Az ultrahang-technológiával ma már korán látni lehet, ha a gyermek valamilyen rendellenségben szenved.
A prenatális diagnosztika erkölcsileg elfogadható, ha annak nem a szelekció a célja, hanem a betegség korai felismerése, és esetleges kezelése, illetve a beteg gyermek születésére való felkészülés.
A prenatális diagnosztika tehát hasznos is lehet. A spina bifida betegség kezelését ma már az anyaméhen belül meg lehet kezdeni, például ha egy söntöt öltetnek az agykoponyaüregbe, mely levezeti az ott felgyülemlett agyvizet, csökkentve így az agynyomást és biztosítva a növekvő agy számára a szükséges térfogatot.
- A Donum Vitae (I, 2) megengedhetőnek tartja, ha nem jelent túl nagy kockázatot a magzat számára; és bármi legyen is az eredmény, a szülők megtartják a gyermeket;
- súlyosan erkölcstelen azonban, ha az eredménytől függően fennáll az abortusz lehetőségének gondolata;
- Az Evangelium Vitae gyakorlatilag ugyanezt az álláspontot képviseli.
Ma már általános orvosi gyakorlatnak mondható, hogy a nőket egyszerűen nem is küldik olyan intézetbe, ahol nem végeznek prenatális diagnosztikát.
A másik szempont az, hogy a pro-life intézetek, pl katolikus kórházakban nem végeznek prenatális diagnosztikát, viszont így ők maguk is olyan helyre küldik a nőket, ahol a diagnosztika után szinte rábeszélik őket az abortuszra.
Pedig a prenatális diagnosztika nem önmagában rossz cselekedet: információkkal szolgál a nőnek születendő gyermekéről, megismerheti és felkészülhet a valóságra, a gyermek sajátos szükségleteire.
Egyszóval: ha a prenatális diagnosztikát terápiás céllal végzik, akkor erkölcsileg megengedhető.
|
|
Néhány invazív beavatkozás rövid ismertetése
|
|