Kérdéses beavatkozások
DP 11, Az első részben meghatározott elvek alapján, ebben a fejezetben a DP a szaporodással kapcsolatos technikákat vizsgálja meg. A dokumentum aláhúzza, hogy a nemzést segítő beavatkozásokat nem veti el az Egyház csupán azért, mert azok mesterségesek. De erkölcsileg mindenképpen az emberi méltóság fényben kell értékelni. |
A termékenységet segítő technikák (DP 12):
A terméketlenség kezelésében három alapvető értéket kell tiszteletben tartani:
- az élethez és a testi épséghez való jogot a foganástól a természetes halálig;
- a házasság egységét, amely magába foglalja annak a jognak a tiszteletben tartását, hogy a házastársak csakis egymás által válnak apává vagy anyává;
- a szexualitás sajátosan emberi értékeit, mely megköveteli, hogy az emberi személy nemzése a házastársi szeretet gyümölcse legyen;
Ennek fényében ki kell zárni:
- minden heterológ megtermékenyítést (amikor az ivarsejtek közül legalább az egyik nem a házasfelektől, hanem harmadik személytől származik).
- A homológ mesterséges megtermékenyítést,
- Azokat a beavatkozásokat, melyek helyettesítik (és nem csupán segítik) a házastársi aktust;
- Vö: DV, II.B.6.1.
Megengedhetőek viszont a következő beavatkozások (DP13):
- a terméketlenség hormonális kezelése;
- a méhnyálkahártya sebészeti úton történő kezelése;
- a petevezetékek átjárhatóságának sebészeti úton történő tágítása, tájráhatóvá tétele;
Ezek valóban terápiás beavatkozások, és az akadály eltávolításával a pár termékeny aktust képes létrehozni. Az itt említett beavatkozások azért megengedettek, mert ezek nem helyettesítik a szexuális aktust, hanem egy terméketlenséget okozó akadályt távolítanak el, vagyis azt segítik, hogy a házastársi aktus termékeny legyen.
|
Azokat a párokat, akiknél olyan probléma áll fenn, amely erkölcsös módon nem áthidalható, fel lehet vetni az adoptálás (örökbefogadás) lehetőségét is, hiszen rengeteg árva, elhagyott kisgyerek vár arra, hogy szerető család vegye körül. A párok ezzel nem csak a kisgyereknek tesznek jót, hanem önmagukkal, a társadalommal is, és végső soron Krisztus iránt is. Az ilyen párok valóban Krisztus szíve szerint cselekszenek.
Ezekben az esetekben is számos embriót hoznak létre, és csak a „legalkalmasabbat” ültetik be. A többiekre pusztulás vár, és el kell ismerni, hogy ezek az embriók csupán eszközök a szülők vágyainak elérésében: összehasonlítási alapot biztosítanak: csak eszközként tekintik őket, nem pedig feltétlen tiszteletet érdemlő emberi lényeknek.
A dokumentum bátorít továbbá a sterilitás megelőzésére tett erőfeszítésekre is, felvilágosítással, tanítással, a tisztaság erényének megélésével, egészséges életmóddal, stb.
DP 14, Az in vitro megtermékenyítés és az embriók szándékos lepusztítása
Már a Donum Vitae is felhívta a figyelmet arra, hogy az in vitro megtermékenyítés magába foglalja a számos embrió létrehozásának tudatos és szándékos elfogadását is.
A gond az, hogy az in vitro eljárás azt a felfogást tükrözi, hogy az embrió nem más, mint sejtek halmaza, melyeket felhasználhatnak, szelektálhatnak vagy akár el is távolíthatnak.
A gond az, hogy az in vitro eljárás azt a felfogást tükrözi, hogy az embrió nem más, mint sejtek halmaza, melyeket felhasználhatnak, szelektálhatnak vagy akár el is távolíthatnak.
A mesterséges megtermékenyítéshez járuló nők kb. 1/3-a sikeresen fogan, ám tudni kell, hogy a létrehozott, de nem beültetett embriók száma rendkívül magas (Egy in vitro beavatkozásnál minimum 3 embriót hoznak létre: 100 nő esetében legalább 300 embrióról van szó; a 100 nő közül kb, 33 fogan sikerrel, vagyis a 300 embrióból jó eséllyel is csak 33 fog megszületni. Kb. 267 emberi lény – statisztikai adatok alapján előre látható bizonyossággal – halálra van ítélve). (Ez a szövegrész a Weboldal szerkesztőjének megjegyzése). |
DP 15, Ezek közül az esetek közül természetesen nem mondhatjuk, hogy mindegyik szándékosan keresi az embriók pusztulását, de tudni kell, hogy az in vitro eljárás nagy számban magával hozza az embriók pusztulását és elpusztítását.
Ráadásul manapság már nem csak a steril párok vesznek igénybe in vitro eljárást, hanem termékeny párok is, akik így genetikai szelekció révén igyekszenek a legegészségesebb, a kívánalmaiknak (pl. kék szemű) leginkább megfelelő gyermekhez jutni. Ezekben az esetekben is számos embriót hoznak létre, és csak a „legalkalmasabbat” ültetik be. A többiekre pusztulás vár, és el kell ismerni, hogy ezek az embriók csupán eszközök a szülők vágyainak elérésében: összehasonlítási alapot biztosítanak: csak eszközként tekintik őket, nem pedig feltétlen tiszteletet érdemlő emberi lényeknek.
Az Egyház elfogadhatatlan tekinti továbbá a nemzésnek a házastársi aktus teljesen személyes kontextusától történő elválasztását. Az emberi utódnemzés ugyanis a férfi és a nő személyes aktusa kell, hogy legyen, amely semmiféle helyettesítő módszerrel nem cserélhető fel. Az in vitro beavatkozásokkal járó abortuszok magas száma is hozzájárul a minden emberi lénynek kijáró tisztelet gyengüléséhez. A házastársak szeretettől átitatott, meghitt kapcsolata éppen ellenkezőleg, táplálja ezt a tiszteletet.
Sok kutató azonban, minden erkölcsi szempontot figyelmen kívül hagyva már csak a személyes kívánságokat tartja szem előtt.
Az embrionális stádiumban lévő emberi lénynek ilyen eldologiasítása, eszközként történő felhasználásával szemben ismét ki kell jelenteni, hogy „Isten szeretete nem tesz különbséget az éppen most fogant zigóta, a gyermek, az érett, illetve az idős ember között…. Hiszen mindegyikükben saját képmását és hasonlatosságát látja…”.
Éppen ezért az Egyház vallja minden emberi élet szent és sérthetetlen voltát, fogantatásától egészen a természetes halálig.
Ráadásul manapság már nem csak a steril párok vesznek igénybe in vitro eljárást, hanem termékeny párok is, akik így genetikai szelekció révén igyekszenek a legegészségesebb, a kívánalmaiknak (pl. kék szemű) leginkább megfelelő gyermekhez jutni. Ezekben az esetekben is számos embriót hoznak létre, és csak a „legalkalmasabbat” ültetik be. A többiekre pusztulás vár, és el kell ismerni, hogy ezek az embriók csupán eszközök a szülők vágyainak elérésében: összehasonlítási alapot biztosítanak: csak eszközként tekintik őket, nem pedig feltétlen tiszteletet érdemlő emberi lényeknek.
Az Egyház elfogadhatatlan tekinti továbbá a nemzésnek a házastársi aktus teljesen személyes kontextusától történő elválasztását. Az emberi utódnemzés ugyanis a férfi és a nő személyes aktusa kell, hogy legyen, amely semmiféle helyettesítő módszerrel nem cserélhető fel. Az in vitro beavatkozásokkal járó abortuszok magas száma is hozzájárul a minden emberi lénynek kijáró tisztelet gyengüléséhez. A házastársak szeretettől átitatott, meghitt kapcsolata éppen ellenkezőleg, táplálja ezt a tiszteletet.
Sok kutató azonban, minden erkölcsi szempontot figyelmen kívül hagyva már csak a személyes kívánságokat tartja szem előtt.
Az embrionális stádiumban lévő emberi lénynek ilyen eldologiasítása, eszközként történő felhasználásával szemben ismét ki kell jelenteni, hogy „Isten szeretete nem tesz különbséget az éppen most fogant zigóta, a gyermek, az érett, illetve az idős ember között…. Hiszen mindegyikükben saját képmását és hasonlatosságát látja…”.
Éppen ezért az Egyház vallja minden emberi élet szent és sérthetetlen voltát, fogantatásától egészen a természetes halálig.
DP 17, Az intracytoplazmatikus spermiuminjektálás
Az intracytoplazmatikus spermiuminjektálás (ICSI; előzetesen kinyert spermiumok petesejtbe történő in vitro bejuttatása) egyre nagyobb teret és jelentőséget nyer, nemcsak hatékonysága miatt, hanem azért is mert lehetővé teszi a férfi sterilitás egyes formáinak megoldását is.
Az ICSI-t a házastársak testén kívül, egy harmadik személy végzi, és a sikert az illető szaktudása, valamint a technikai beavatkozások határozzák meg. Az ICSI az orvosok, biológusok hatalmába helyezi az embrió életét és azonosságát. Ez teljességgel szemben áll a szülőknek és a gyerekeknek kijáró tisztelettel és egyenlőséggel. Az in vitro fogantatás olyan technikai beavatkozás eredménye, amely alapvetően meghatározza a megtermékenyülést, amely így nem a házastársi szeretet sajátos gyümölcseként érnek el, és nem is kifejezetten annak akarják.
DP 18, Az embrió és a petesejtek lefagyasztása
Az embriók lefagyasztása az egyik módszere az in vitro beavatkozások sikerességének növelésére. Hogy ne többszöri beavatkozással kelljen petesejtet nyerni a nőtől, ezért egyetlen alkalommal vesznek ki számos petesejtet tőle, melyeket in vitro megtermékenyítenek, és az így nyert embriók nagy részét lefagyasztják, későbbi kezelésekhez, ha az első (vagy más további) beavatkozás nem járna sikerrel.
Ez a kryokonzerválásnak nevezett eljárás összeegyeztethetetlen az emberi embriónak kijáró tisztelettel: egyrészt feltételezi az in vitro eljárást, másrészt súlyos veszélynek, illetve a halálnak teszi ki az embriókat. Megfosztja őket, még ha időlegesen is, az anyaméh szerető biztonságától, és további beavatkozásoknak, manipulációknak, vizsgálatoknak teszi ki az embriót.
A „fel nem használt embriók” árván maradnak. Ezért jönnek létre a lefagyasztott embriókat őrző (ivarsejt)bankok.
DP, 19. A kérdés az, hogy mit lehet tenni ebben az esetben. Egyesek – erkölcsi megfontolás nélkül – úgy vélik, időnként egyszerűen ki kell üríteni ezeket a bankokat, hogy új (friss) embriók kapjanak helyet. Mások – a felelősség tudatában – azt keresik, miként lehetne helyreállítani az itt elszenvedett súlyos igazságtalanságot.
Mások kutatási célokra akarják felhasználni az embriókat, vagyis újraaktiválás nélkül felhasználni őket tudományos célokra, mintha egyszerű holttestek lennének. Ez elfogadhatatlan a már fent említett okok, valamint a rosszal való együttműködés illetve a számos botrány miatt is. |
Mások felvetették, hogy az ilyen embriókat fel kell kínálni terméketlen pároknak. Ez azonban, azontúl, hogy sérti a házasság egységét, illetve az embriónak kijáró tiszteletet és jogokat, komoly orvosi, pszichológiai és jogi kérdéseket is felvet.
Megint mások a születés előtti örökbefogadást szorgalmazzák. Sajnos itt is az előbb említett problémákba ütközünk.
Napjainkban számos, százezres létszámban várakoznak sorsukra lefagyasztott embriók, súlyosan és helyrehozhatatlanul igazságtalan helyzetben. II. János Pál pápa ezért hívta fel a tudósok, kutatók, orvosok figyelmét felelősségükre, mely tudományos munkájukkal jár, különösen is az emberi embriókkal kapcsolatban fokozott körültekintést követel meg.
Megint mások a születés előtti örökbefogadást szorgalmazzák. Sajnos itt is az előbb említett problémákba ütközünk.
Napjainkban számos, százezres létszámban várakoznak sorsukra lefagyasztott embriók, súlyosan és helyrehozhatatlanul igazságtalan helyzetben. II. János Pál pápa ezért hívta fel a tudósok, kutatók, orvosok figyelmét felelősségükre, mely tudományos munkájukkal jár, különösen is az emberi embriókkal kapcsolatban fokozott körültekintést követel meg.
DP 20. A petesejtek lefagyasztása
Pontosan az embriók kryokonzerválásával járó súlyos etikai problémák elkerülése végett merült fel az ivarsejtek lefagyasztásának lehetősége. Ebben az esetben a többszöri in vitro beavatkozásra előkészülve számos petesejtet emelnek ki a női szervezetből, és csak azokat termékenyítik meg, melyek beültetésre is kerülnek az anyaméhbe. A többi petesejtet pedig lefagyasztják, és később – sikertelen próbálkozás esetén - megtermékenyítik őket.
Ezzel kapcsolatban a Dignitas Personae aláhúzza, hogy a petesejtek mesterséges megtermékenyítés céljával történő lefagyasztását erkölcsileg elfogadhatatlannak kell tekinteni.
DP 21. A beültetett embriók számának csökkentése
A mesterséges megtermékenyítés egyes módszereinél, különösen is akkor, amikor több embriót ültetnek be az anyaméhbe, fenn áll a valószínűsége, hogy több zigóta is sikerrel beágyazódik és fejlődésnek indul. Ezért bevezették az ún. „embrió-csökkentés”-t, mely nem más, mint a fejlődő embrióknak az anyaméhben történő szelektálása mégpedig közvetlen eltávolítással. Ezeknek az emberi lényeknek az elpusztítása, akikre nemrég még oly annyira vágyakoztak komoly ellentmondást hordoz magában, és gyakran a szülőknek is szenvedést és bűntudatot okoz.
Erkölcsi szempontból az embrió-csökkentés szelektív abortusznak minősül, hiszen egy vagy több emberi lény szándékos eltávolításáról, vagyis erkölcsileg súlyosan rendetlen tettről van szó. Ez érvényes azokra a beavatkozásokra is, amikor az anya több gyermeket hord a méhében, és az egyik gyermek vagy az anya életének védelme érdekében szándékosan ölik meg az egyik, vagy több magzatot, embriót. |
Ezekben az esetekben az olyan érvek, miszerint természeti katasztrófákban is sok ártatlan ember vész, vagy hogy ott a kettős hatás (duplex effectus), vagy esetleg a kisebb rossz elve érvényesül, semmiképpen nem tarthatók. Soha nem szabad ugyanis egy erkölcsileg rossz tettet végbevinni azért, hogy abból valami jó szülessen. A cél nem szentesíti az eszközt.
DP 23, Praeimplantációs (beágyazódás előtti) diagnosztika (DPI)
A beágyazódás előtti diagnosztika a születés előtti diagnosztika egyik fajtája, és szorosan kapcsolódik a mesterséges megtermékenyítéshez is. Voltaképpen az in vitro létrehozott embrió genetikai vizsgálatát jelenti.
Célja az, hogy az anyába csak olyan embriót ültessenek be az anyába, amely, aki mentes minden rendellenességtől, vagy hogy a kívánt nemű (többnyire fiú), vagy más, előre meghatározott tulajdonságokkal rendelkező embriót ültessenek be.
Ebben az esetben minden genetikailag gyanús embriót eltávolítanak. A DPI minőségi, qualitatív szelekciót, következésképpen a nem kívánatos embriók elpusztítását jelenti. Magyarul korai (praecox) abortuszról van szó, és egészen világosan az eugenikus mentalitás jegyeit viseli magán.
Ez a szemléletmód azonban nem elfogadható, mert az emberi életet a „normalitás” és a fizikai jóllét paramétereivel akarja mérni, megnyitva ezzel az utat a gyermekölésekhez és a kiskorúak eutanáziájához. Ráadásul, ha az emberi embriót úgy kezeljük, mint puszta biológiai anyagot, ezzel megmásítjuk az emberi méltóság jelentését és hátrányos megkülönböztetésben részesítjük azokat, akik nem az elvárt minőségekkel, tulajdonságokkal rendelkeznek. |
Az emberi méltóság azonban minden emberhez egyformán tartozik, sőt, bensőleg hordozza azt magában (szerk. megj), és nem függhet sem a szülők tervétől, sem szociális, kulturális körülményektől, nem fizikai fejlődésének stádiumaitól.
Míg régebben általánosságban elismerték a minden embernek kijáró méltóság tiszteletben tartását, s mégis gyakorolták a faji, vallási, szociális helyzeten alapuló diszkriminációt, addig ma nem kevésbé súlyos diszkriminációt van születőben, mely nem ismeri el a mentálisan vagy fizikailag súlyosan sérült emberek, a gyengék, a nemkívánatosak emberi méltóságát.
DP 23, A fogamzásgátlás új formái
A hagyományosnak nevezhető fogamzásgátlók mellet, melyek valóban a fogamzást akadályozzák meg, új módszerek is megjelentek, melyek a foganás, illetve a beágyazódás bekövetkezése után fejtik ki hatásukat.
- Ha a módszer a beágyazódás előtt fejti ki hatását, foganás alatti (interception) szernek nevezzük, mert már a foganás, de még a beágyazódás előtt hat.
- Ha a szer már a beágyazódás után fejti ki hatását, akkor terhesség elleni (contragestation) szerről van, mely a már beágyazódott zigótát távolítja el a méhből.
Amikor kimarad a menstruáció, sokan fordulnak contragestatív (terhesség elleni) szerekhez, azzal a céllal, hogy helyreállítsák a ritmust. De valójában egy sikeresen beágyazódott embrió abortálása történik.