A teológiai erények
ST, II-II.q.1-46.
A teológiai erények hierarchiája
A kialakulás szempontjából:
- a hit megelőzi mind a reményt, mind a szeretetet: a vágyóképesség, az akarat megmozdulása ugyanis mindig feltételezi annak „előzetes” ismeretét, amire irányul (csak azt tudjuk remélni és szeretni, amit ismerünk, amiről tudjuk, hogy létezik).
- A remény megelőzi a szeretetet: a vágyott, remélt Boldogság vezet el annak szeretetére, és az Istennel való barátság teszi lehetővé számunkra ezt a boldogságot.
- A tökéletesség rendje szerint azonban a szeretet megelőzi mind a reményt, mind a hitet, sőt, tökéletesíti és beteljesíti őket. A szeretet áthatja mind a reményt, mind a hitet.
A szeretet elődlegessége (ST, IIa-IIae.q.17.a.6).
Egy erényt akkor hívunk isteninek, teologálisnak, ha közvetlenül Istenre irányul, hozzá ragaszkodik.
Valamihez azonban kétféleképpen ragaszkodhatunk:
- önmagáért,
- vagy mert általa valami mást érünk el, amit jobban kívánunk.
A szeretet (caritas) révén az ember Istenhez maga Isten miatt ragaszkodik, mint olyan Jó, aki által bizonyos javakban részesülünk.
A hit által az ember Istenhez, mint az igaz ismeretének elvéhez ragaszkodik. Hisszük, hogy az Isten által elénk tárt valóságok igazak.
Remény által az ember Istenhez mint a Jóság tökéletes elvéhez ragaszkodik. A remény által magára az isteni segítségre támaszkodunk, hogy így elérjük az örök Boldogságot.