A szeretet - minden létező benső mozgatója
ST, I-II..q.26-28.

A szeretet kifejezést több szinten is értelmezhetjük és alkalmazhatjuk.
  • Tág értelemben a szeretet egy vágy, kívánság első ébredése, megmozdulása, aktiválódása.
  • A szeretet Tamás gondolkodásában jelentheti továbbá a léleknek a külvilágból érkezett ingereire adott első és alapvető reakcióját, válaszát, ha ez az inger vonzó számunkra, és amely valamilyen vágyunk kielégítésével kecsegtet (complacentia). Ez az inger lehet érzéki (egy nagy adag fagylalt a nyári hőségben, vagy racionális: egy izgalmas matematikai képlet).


Tamás a szeretet első és alapvető szintjének a természetes szeretetet (amor naturalis) nevezi meg: ez a minden létezőben meglévő természetes irányulás, tendencia a saját java, saját beteljesültsége felé. Ez az irányulás szorosan összekapcsolódik, sőt, eggyé válik az adott létező természetével. A természetes szeretet tehát olyan természetes vonzódást jelent, amely minden létezőt a maga módján a számára megfelelő  (kiteljesedése) jó felé visz.

Metafizikai szempontból ebből az következik, hogy nincs egyetlen olyan teremtett létező (még egy kis kavics sem), amely ne hordozná magában ezt a természetes, saját javára irányuló szeretetet, és a saját tökéletességére irányuló benső tendenciát.
  • Minden létezőre jellemző tehát ez a természetes, saját javára irányuló szeretetet, mely a megismerő lényeknél természetes önszeretetnek is nevezhető.
  • Tamás szerint ez az alapvető szeretetet végső soron magára Istenre, mint mindennek az első okára és mint a legfőbb Jó-ra irányul.

2.  Ha a szeretet választott (elicitus), vagyis ha érzékelő vagy intellektuális megismerés gyümölcse, akkor választott szeretetről   beszélünk.
       A választott szeretetnek két formája van:
Az érzékelő megismerésből fakadó szeretet (amor sensitivus): elsősorban az érzékelő állatokra jellemző. Fontos aláhúzni, hogy ez a szeretet az állatoknál szükségszerű, ösztönös, tehát nem egy tudatos és szabad, racionális ítéletből születik. Az érzékelő megismerés az érzéki szeretet székhelye, amely nem más, mint az észlelt dolog (jó) egyfajta megragadása, befogadása az érzékek szintjén. Ez voltaképpen egy ösztönös szenvedély. Ez a szeretet az emberben is megvan, azzal a különbséggel, hogy az embernél ez a szabadság mezsgyéjét is jelöli. Az embernél ugyanis minden kívánság, vágy, irányultság (jó esetben) az értelem uralma és irányítása alatt áll.
Az intellektuális megismerésből fakadó szeretet (amor intellectivus): ez a szeretet elsősorban az akaratra, az ember értelmes, racionális vágyóképességére jellemző. Természetesen ez a szeretet is az érzéki megismerésből indul ki, de azt egy józan, értelmes és szabad ítéletalkotás kíséri. Az értelmes vágy, kívánság az értelmes szeretet székhelye. Ez az értelmes szeretet nem más, mint az akaratnak a kívánt tárgyban, a kívánt jóban való gyönyörködése és megnyugvása. Az érzéki szeretettel szemben, az értelmes szeretetben az adott észlelt tárgy, jó megragadása, befogadása nem ösztönös, hanem az ember szabad választásán alapul.


Az ember mindhárom szeretet-típust magában hordozza, és mindhárom által irányul saját javára: mind a természetes, mind az érzéki, mind a racionális szeretet meg van benne.