Az erősség (bátorság) erénye
ST, II-II.q.123-140.
Az erény a lélek szilárd és állandó készsége, vagyis jó és cselekvésre irányuló (operatív) képesség, mely nem csak könnyebbé teszi a helyes cselekedet végbevitelét, hanem hatékonnyá teszi, sőt, az erény által az ember szívesen teszi mindazt, amit tesz. Az erény, attól függően, hogy intellektuális vagy erkölcsi erényről van szó, a lélek képességeit (értelem és akarat) saját cselekvésüknek irányába segíti. Mit jelent ez? Mind az értelemnek, mind az akaratnak meg van a maga sajátos irányultsága. Az értelem első és legalapvetőbb megmozdulása az igazra, a létezőre irányul, arra, ami van, míg az akarat a jóra törekszik. Az erény pedig abban segíti a lélek ezen képességeit, hogy minél tökéletesebben tudjon a saját céljára, az igazra, vagy a jóra irányulni. De az ember minden irányultságágnak a végső célra, az ember legfőbb javára kell, hogy irányuljon. |
Az erősség vagy bátorság
a harmadik sarkalatos (kardinális erény). Az erősség megerősít bennünket a nagy
megpróbáltatásokkal és veszélyekkel, nehézségekkel szemben.
Az erősség, bár különleges erény, mégis minden más erény megszerzésének és gyakorlásának alapja és feltétele.
Az erősség, bár különleges erény, mégis minden más erény megszerzésének és gyakorlásának alapja és feltétele.
Két fő aktusát, megnyilvánulását különböztetjük meg:
|
A bátorság haragvó-képességünkben (irascibilis) gyökerezik, és emberi cselekedeteinket irányítja, szabályozza, amikor azok a józan észnek és az adott veszéllyel megfelelő arányban állnak. Ez a veszély lehet fizikai vagy erkölcsi is.