A pozitív isteni és emberi törvény
Szent Tamás gondolkodásában a törvény – általánosságban – két különböző elemet mindig magába foglal:
- a törvény az értelemben gyökerezik, vagyis lényegileg értelmes rendet, rendelkezést és elrendezést hordoz magában, illetve fejez ki. Egy törvény mindig egy adott cél elérése érdekében születik, e cél érdekében rendelik el. Ez az adott cél végső soron a közjó (Bonum communis). A törvény tehát az értelem aktusa.
|
Az isteni törvény
Abban különbözik az örök törvénytől, hogy pozitív, gyakorlati formában, Istennek a történelembe való beleavatkozása révén nyert kihirdetést (Tízparancsolat és a többi Mózes-i törvény). Egy törvényt nem azért mondunk isteninek, mert Istentől ered (ez is igaz), hanem azért, mert Isten, az ő természetfeletti tervének megfelelően azt ki is hirdeti.
A Tízparancsolat (tiltás vagy előírás formájában) de magába foglalja a természettörvény alapelveit. Ezek igazából az emberi értelemnek az eredeti bűnből fakadó gyengesége miatt lettek kihirdetve (ezt nevezzük az eredeti bűnből származó tudatlanságnak). Ha a bűn nem sebezte volna meg az emberi értelmet, az ember értelmének természetes és sebzetlen fényénél képes lenne felismerni a természettörvény minden alapelvét és „előírását” (melyekre előírt, kihirdetett formában akkor nem is lenne szükség).
Az értelem homályához pedig még hozzáadódik az akarat gyengesége is, mert akaratunkat szintén megsebezte a bűn, így az nem képes önmagától az igaz jóra irányulni: szüksége van a kegyelem erejére.
A Tízparancsolat (tiltás vagy előírás formájában) de magába foglalja a természettörvény alapelveit. Ezek igazából az emberi értelemnek az eredeti bűnből fakadó gyengesége miatt lettek kihirdetve (ezt nevezzük az eredeti bűnből származó tudatlanságnak). Ha a bűn nem sebezte volna meg az emberi értelmet, az ember értelmének természetes és sebzetlen fényénél képes lenne felismerni a természettörvény minden alapelvét és „előírását” (melyekre előírt, kihirdetett formában akkor nem is lenne szükség).
Az értelem homályához pedig még hozzáadódik az akarat gyengesége is, mert akaratunkat szintén megsebezte a bűn, így az nem képes önmagától az igaz jóra irányulni: szüksége van a kegyelem erejére.
Az emberi törvény
Olyan emberek alkotta törvényekről van szó, melyeket az emberi közösség, társadalom sajátos céljai érdekében hoztak. Az emberi, pozitív törvények lényegében magát a természettörvényt (és a természetjogot) fejezik ki, veszik át, de azt akár át is alakíthatják, meghosszabbíthatják, kiegészíthetik a különböző koroknak és körülményeknek megfelelően. Legitimitását végső soron viszont mindig a természettörvényhez való igazodásából nyeri. Ha a természettörvénynek ellentmond, akkor elveszíti törvény-voltát (pl. amikor a törvény előírja ártatlan emberek kivégzését, kiirtását, ez súlyosan ellentmond a természettörvénynek több okból, melyekből mi most kettőt emelünk ki:
Egy igazságtalan törvény nem törvény többé, és lelkiismeretben nem kötelez.
- az első és alapvető gyakorlati parancs, mely a természettörvényből fakad a következő: a jót tenni kell, a rosszat kerülni. Egy ártatlan emberi élet kioltása azonban mindig súlyos bűn, tehát egy ilyen tett nem képezheti törvény tárgyát.
- Másrészt egy ilyen törvény ellentmondana az ember (és minden élőlény) életre és önmaga megőrzésére irányuló legmélyebb természetes hajlamának, és éppen ezért az élethez való természet-adta jogának is.
Egy igazságtalan törvény nem törvény többé, és lelkiismeretben nem kötelez.