A megfogant élettel kapcsolatos néhány biológiai tény
A megtermékenyülés az új emberi élet kezdetének hagyományosan elfogadott pillanata, mely a női petesejt és a férfi spermiumának egyesülésével kezdődik meg. A spermiumnak a hüvelybe történő behelyezése után 11-18 órával a két elő-sejtmag, az egyesülés révén láthatóvá válik (mindegyik ivarsejtből 1-1) és megformálják az embrionális sejtmagot, melynek önálló, 46 kromoszómapárból álló génállománya van.
- Az egyesülést követő 36. órában létrejön a kétsejtes csíraállapot, két nappal később pedig négysejtes állapotot látunk.
- Az 5. napon az embrió kis sejtlabdához hasonlít, melyet a zona pellucida vesz körül. Ez az ún. blastocyta-állapot, mely készen áll a beágyazódásra.
Blastocyst.png
Szerző Seans Potato Business, Wikipédia,24.11.13,
Thanks for the image.
|
Austriaco Nicanor így fogalmaz: „a petesejt voltaképpen olyan belső molekulák szervezett gyűjteménye, melyek aktiválásra várnak”. A petefészekből frissen kibocsátott petesejt önmagában nem képes életet produkálni, és ha nem termékenyül meg, akkor energiaforrásai gyorsan kimerülnek és kilökődik. |
A spermium és a petesejt egyesülésének 2 fontos következménye, hatása van:
- azzal, hogy a női petesejt önálló szerkezetébe egy szintén önálló szerkezetű férfi ivarsejt kerül, teljesen új genetikai szerkezet jön létre;
- a második „hatás”, következmény a megtermékenyülés, fertilisatio: a petesejt dinamikájában olyan változást idéz elő, mely molekuláris változások sorát indítja el a sejtdifferenciációval együtt. Ha békén hagyják, akkor ez a molekuláris interakció 9 hónapon keresztül igen intenzíven zajlik, és lassan egy embriónak nevezett szerkezetté alakul, mely hamarosan egy gőgicsélő 3 kilós kisbabává válik.
A petesejt elsősorban abban különbözik a megtermékenyített petesejttől, a zigótától, még ha ez utóbbi is még csak egysejtes állapotban van, hogy a petesejt megtermékenyülés hiányában pár óráig még él, aztán elhal, míg a zigóta egy egész életet készül leélni, arra irányul minden molekuláris tevékenysége. Önálló, független egyedként létezik és szerveződik, és olyan látható és alaktani változásokon megy keresztül, melyet emberi fejlődésnek nevezünk.
Az embrió mint emberi létező
- tudományos tény, hogy az embrió emberi DNS-láncolattal rendelkezik: tehát nem valami más fajról van szó. Az emberi embrió a homo sapiens fajhoz tartozik.
- Az emberi embriónak aktív potenciái vannak, melyek által folyamatosan, megszakítás nélkül fejlődik.
- Tudományosan bizonyított hogy a Homo Sapiens egyedei a megtermékenyülés folyamatának lezárulásával kezdődik.
- Biológiai tényekre alapozva a tudósok ma már egyöntetűen vallják, hogy a fogamzás jelzi egy emberi lény életének kezdetét.
- Egy emberi embrió nem lehet más fajhoz tartozó. Nem potenciális emberi létező tehát, hanem inkább egy nagyon pici emberi lény, akinek hihetetlen nagy képessége van arra hogy fejlett egyeddé váljon.