Az eutanázia kérdése
Az eutanázia szó szerint azt jelenti: jó halál, de napjainkban sokkal inkább kegyes ölésnek vagy könnyű halálnak nevezik. A kegyesség itt elsősorban arra vonatkozik, hogy a cselekedet (pl. halálos hatóanyagú injekció beadása) által valakinek enyhítsük a szenvedését. Ennek hátterében lényegében az áll, hogy irgalmas cselekedetnek kellene tekinteni az olyan emberek megölését, akik inkább kívánnak meghalni, mint hosszantartó és maradandó fizikai, lelki, szellemi szenvedéseket éljenek át.
A Hittani Kongregáció 1980-ban (Nyilatkozat az Eutanáziáról) így határozta meg az eutanáziát: "Eutanázia alatt olyan cselekedetet vagy mulasztást értünk mely önmagában, vagy a cselekvő szándékától irányítva halált okoz azzal a céllal, hogy azt, akin a tettet végrehajtjuk, ezen a módon minden szenvedéstől megszabadítsuk" (Nyilatkozat az Eutanáziáról, II). A következő oldalakon az eutanáziával kapcsolatos kérdéseket, szempontokat fogjuk megvizsgálni. |
Az eutanázia "típusai"
Az eutanáziának különböző szempontok alapján több típusát szoktuk megkülönböztetni.
Közvetlen eutanáziának nevezzük azt, amikor a beteget szándékosan megöljük. Közvetlen eutanáziát lehet elkövetni cselekedettel és mulasztással.
Amikor az Egyház az eutanáziáról beszél, akkor mindig a szándékos ölést érti alatta, történjen az cselekedettel vagy mulasztással. Magyarul mind a passzív, mind az aktív eutanáziát erkölcsileg rossznak tekinti.
Meg kell különböztetnünk továbbá:
Közvetlen eutanáziának nevezzük azt, amikor a beteget szándékosan megöljük. Közvetlen eutanáziát lehet elkövetni cselekedettel és mulasztással.
- Ha tényleges cselekedettel hajtjuk végre az eutanáziát, akkor aktív eutanáziának nevezzük, mint például amikor egy halálos dózisú injekcióval öljük meg a beteget.
- Ha mulasztással hajtjuk végre az eutanáziát, akkor passzív eutanáziáról beszélünk. Ebben az esetben valaki, aki felelős valakinek a gondozásáért, ellátásáért, olyan dolgot mulaszt el megtenni, ami erkölcsi kötelessége lenne, mégpedig azzal a céllal mulasztja el, hogy a beteg meghaljon.
Amikor az Egyház az eutanáziáról beszél, akkor mindig a szándékos ölést érti alatta, történjen az cselekedettel vagy mulasztással. Magyarul mind a passzív, mind az aktív eutanáziát erkölcsileg rossznak tekinti.
Meg kell különböztetnünk továbbá:
- Az akart (ténylegesen kért) eutanáziát (voluntary), amikor a beteg maga kéri, hogy öljék meg;
- Az akaratlan (nem kért) (non-voluntary) eutanáziát , amikor a beteg nem rendelkezett, hogy öljék-e meg, vagy sem;
- És a nem akart eutanáziát (involuntary), amikor az eutanáziát a beteg akarata ellenére hajtják végre;
Azzal gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy ártatlan embereket nem szabad megölni. Ám amikor az ún. aktív és passzív eutanáziáról van szó, akkor már könnyen hajlunk arra, hogy míg elítéljük az aktív eutanáziát, addig elfogadhatónak tartjuk az ún. passzív formáját. Hogy jobban érzékeljük a különbséget, gondoljunk el két olyan szituációt, amikor két ember beleesik a vízbe, és egyik sem tud úszni. Van-e erkölcsi különbség aközött, hogy míg az egyiknek, aki kapálódzik, szépen a víz alá nyomjuk a fejét, míg a másiknak, aki szintén kapálódzik, csak egyszerűen végignézzük, amíg megfullad. S bár kimenthetnénk mindkettőt, nem segítünk: az első esetben konkrétan teszünk is azért, hogy biztosan megfulladjon, a másik esetben pedigszemrebbenés nélkül hagyjuk megfulladni.
A másik nagy fejtörést az okozhatja, hogy vajon miért nem szabad, miért nem engedi az Egyház, hogy megöljünk valakit, aki meg akar halni, és erre talán jó oka is (pl. hosszantartó, elviselhetetlen fizikai fájdalom). Ehhez elsősorban az emberi élet értékét és a betegek iránti felelősségünket érdemes megfontolni.
Pontosan meg kell továbbá érteni a különbséget a passzív eutanázia (erkölcsi kötelességmulasztás azzal a céllal, hogy a beteg meghaljon!) erkölcsi elfogadhatatlansága és a rendkívüli kezelés megszüntetése között, ami utóbbi erkölcsileg elfogadható.
A másik nagy fejtörést az okozhatja, hogy vajon miért nem szabad, miért nem engedi az Egyház, hogy megöljünk valakit, aki meg akar halni, és erre talán jó oka is (pl. hosszantartó, elviselhetetlen fizikai fájdalom). Ehhez elsősorban az emberi élet értékét és a betegek iránti felelősségünket érdemes megfontolni.
Pontosan meg kell továbbá érteni a különbséget a passzív eutanázia (erkölcsi kötelességmulasztás azzal a céllal, hogy a beteg meghaljon!) erkölcsi elfogadhatatlansága és a rendkívüli kezelés megszüntetése között, ami utóbbi erkölcsileg elfogadható.