A humán reprodukcióval kapcsolatos katolikus alapelvek
|
Ha a terméketlenség
ennyire fájdalmas, akkor nem véletlen, hogy az Egyház nagyon is
támogatja a terméketlenség okainak felkutatását, gyógyítását.
Ám ami technikailag lehetséges, nem biztos hogy erkölcsileg is
megengedhető. Egy emberi személyt ugyanis, legyen az akár
embrionális, vagy magzati állapotban, soha nem szabad tárgyként
kezelni, csakis mint célt lehet tekinteni.
Ez mit jelent? Azt, hogy minden orvosi beavatkozásnak tiszteletben kell tartania a személy méltóságát, akár a házastársi aktus megkönnyítésére irányul, akár természetes céljának elérésében segíti azt. Tehát vannak olyan beavatkozások, melyek nem ütköznek a katolikus hittel. |
Bevezető gondolatok
A megtermékenyülés egy új élő, létező (emberi) lény létének első lépése, mellyel belép a világba. Ez az új lény egyed és egyedi létező. Az emberek esetében az új élet fakasztását nemzésnek nevezzük.
Ma már lehetséges mesterséges úton is életet előállítani. Ezt nevezzük mesterséges megtermékenyítésnek, az ember esetében pedig humán reprodukciónak is nevezzük., ez utóbbi általánosabb fogalom.
Amit érdemes tudatosítani:
- a terméketlenség nem természetes állapot, hanem valamit jelez: valami nincs rendben az egészséggel. Vagyis orvoshoz kell fordulni vele. Fontos, hogy szakemberek valóban kivizsgálják a párt, és amennyiben lehetséges, kezeljék – ne pedig áthidalják – a problémát. Érdemes tájékozódni ez ügyben.
- Vannak olyan beavatkozások, melyeket katolikus hívők nyugodtan igénybe vehetnek: hormonkezelés, sebészi beavatkozások, a megtermékenyülést segítő eljárások, stb. Ezeket nevezzük asszisztált megtermékenyülésnek.
- Amit nem szabad: olyan beavatkozásba belemenni, ami a születendő gyermek méltóságát sérti: ami mesterségesen hozza létre a gyermeket, laboratóriumban; ami komolyan kockáztatja az embrió életét; ahol sok embriót hoznak létre, és szelekció után a feleslegeseket elpusztítják vagy lefagyasztják.
- Meg kell még itt megemlíteni az ún. Napro-technológiát is. Ezt az itthon még nem nagyon ismert eljárást az USA-ban fejlesztették ki, és elsősorban a terméketlenség okaira fókuszál, azt vizsgálja ki méghozzá nagyon alaposan, illetve segít megismerni és megérteni a női test (és lélek) működését. Teljes mértékben erkölcsös, az emberi embrió, a pár, a párkapcsolat, és a házasság méltóságát tiszteletben tartó eljárásról van szó, és hatékonyabb, mint a hagyományos in vitro eljárások.
Alapelvek, melyek segítenek a tájékozódásban
Az Egyház különbséget tesz a technológiai beavatkozások között. Vagyis nem egyformán tekint az asszisztált inszeminációra és az in vitro megtermékenyítésre. Ez utóbbi uis. akár homológ, akár heterológ, felváltja a természetes nemzést,míg az első segíti azt, de nem lép a helyébe.
Még házaspároknak sem szabad olyan módszerhez folyamodni, amely helyettesíti a házastársi aktust, viszont legitim módon vehetnek részt a természetes nemzést segítő beavatkozásokon.
Óvatosan kell bánnunk a kifejezésekkel: a mesterséges inszemináció és az asszisztált inszemináció nem azonosak:
Még házaspároknak sem szabad olyan módszerhez folyamodni, amely helyettesíti a házastársi aktust, viszont legitim módon vehetnek részt a természetes nemzést segítő beavatkozásokon.
Óvatosan kell bánnunk a kifejezésekkel: a mesterséges inszemináció és az asszisztált inszemináció nem azonosak:
- a mesterséges inszemináció esetében a házastársi aktust szétválasztják;
- az asszisztált, vagyis segített inszemináció esetében azonban a házastársi aktust segítik annak természetes célja, azaz a megtermékenyülés elérésében, anélkül, hogy a házastársi aktus egyesítő és nemző voltát elszakítanánk egymástól.
Alapkritérium:
A gyermeknek természetes házassági nemző aktusban kell fogannia.
A következőkben John Doerfler által megállapított kritériumokat mutatjuk be. Az általa felállított szempontok azért fontosak, mert segítenek tisztán látni, amikor döntés előtt állunk, ám mindenképpen szeretnénk az Egyház tanításának, hitünknek megfelelően cselekedni.
Bár az Egyház tanítását sokszor még gyakorló katolikusoknak is nehéz elfogadni, érdemes elmélkedni rajta, mert olyan iránymutatásról van szó, mely nem csupán vágyak kielégítéséről vagy az azokról való lemondásról van szó: az Egyház, amikor az élettel kapcsolatos dolgokról mond valamit, akkor az ember legmélyebb vágyát, a boldogság utáni vágyát tartja szem előtt: de nem csak az egyes személyét, hanem mindenkiét. Adott esetben nem csak a gyermekre vágyó nőét, hanem a párjáét, a kapcsolat egészét, a társadalomét, és nem utolsó sorban a születendő gyermek jogait, boldogságát, kiteljesedését.
melyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a házassági aktus a foganás fő és elsődleges oka legyen és az is maradjon.
Íme, a John Doerfler által felállított szempontok:
Amikor egy pár a terméketlenségét kezelő, azt áthidaló megoldást keres, akkor egy adott beavatkozás megengedhető (i.e.: a pár testi, lelki javait, hitét, stb, nem veszélyeztető eljárás), ha:
A házastársi aktus, mint foganás fő oka nem valósul meg, ha: a házassági aktus által megkezdett természetes folyamatot, mely elvileg foganáshoz vezet, technikai beavatkozás szakítja meg;
Az itt található szempontok mindegyikét John Doerflertől vettük,
in: William E. May, Catholic Bioethics and the Gift of Human Life, Our Sunday Visitor, Huntington, Indiana, 2008, 88-90.
A következőkben John Doerfler által megállapított kritériumokat mutatjuk be. Az általa felállított szempontok azért fontosak, mert segítenek tisztán látni, amikor döntés előtt állunk, ám mindenképpen szeretnénk az Egyház tanításának, hitünknek megfelelően cselekedni.
Bár az Egyház tanítását sokszor még gyakorló katolikusoknak is nehéz elfogadni, érdemes elmélkedni rajta, mert olyan iránymutatásról van szó, mely nem csupán vágyak kielégítéséről vagy az azokról való lemondásról van szó: az Egyház, amikor az élettel kapcsolatos dolgokról mond valamit, akkor az ember legmélyebb vágyát, a boldogság utáni vágyát tartja szem előtt: de nem csak az egyes személyét, hanem mindenkiét. Adott esetben nem csak a gyermekre vágyó nőét, hanem a párjáét, a kapcsolat egészét, a társadalomét, és nem utolsó sorban a születendő gyermek jogait, boldogságát, kiteljesedését.
melyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a házassági aktus a foganás fő és elsődleges oka legyen és az is maradjon.
Íme, a John Doerfler által felállított szempontok:
Amikor egy pár a terméketlenségét kezelő, azt áthidaló megoldást keres, akkor egy adott beavatkozás megengedhető (i.e.: a pár testi, lelki javait, hitét, stb, nem veszélyeztető eljárás), ha:
- a technikai beavatkozás vagy a házassági aktus lefolyását gátló tényezőket távolítja el;
- vagy aktív feltételek biztosítása által teszi arra képessé arra, hogy saját, a foganásban játszott elsődleges és fő okságát gyakorolja; Magyarul: a pár olyan segítséget kap, hogy természetes úton tudják megélni a házastársi aktust, mégpedig úgy, hogy az új élet is természetes úton, de nem segítség nélkül fogan: vagyis a természetes szexuális aktus lesz az új élet "oka", nem pedig egy steril kémcsőben találkoztatott, orvos által felügyelt beavatkozás. Vagyis a házassági aktus megőrzi mind a házastársakat egyesítő, mind pedig nemző célját és természetét.
A házastársi aktus, mint foganás fő oka nem valósul meg, ha: a házassági aktus által megkezdett természetes folyamatot, mely elvileg foganáshoz vezet, technikai beavatkozás szakítja meg;
- technikai úton történő megszakításról beszélünk, ha a technikai eszköz megállítja vagy befejezi, véglegesen leállítja a természetes folyamatot; pl: a speciális kondom gyűjtött spermiumokat mesterséges úton juttatják a nő testébe;
- ha a metódus szükségessé teszi a házassági aktus folyamán a nő hüvelyébe helyezett sperma eltávolítását;
- ha a megtermékenyülés a nő testén kívül valósul meg;
- ha a technikai beavatkozás újraindítja azt a természetes folyamatot, amelyet már egyszer megállítottak mesterséges úton.
Az itt található szempontok mindegyikét John Doerflertől vettük,
in: William E. May, Catholic Bioethics and the Gift of Human Life, Our Sunday Visitor, Huntington, Indiana, 2008, 88-90.
