A szent Tamás-i antropológia főbb vonásai
Az általunk szent Tamásinak nevezett antropológia voltaképpen nem más, mint lélektan. Természetesen nem a mai értelemben vett tudományról van szó, hanem arról, hogy Szent Tamás az embert elsősorban szellemi mivoltja szerint vizsgálta, testi adottságai "csak" annyiban érdekelték, amennyire az szükséges volt a teológia műveléséhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ember testi valóságát, érzelmeit, vágyait, és egyáltalán testi szükségleteit másodlagosnak tekintette volna.
Tamás gondolkodásában az ember teljes lény: nem angyali, nem is pusztán testi valóság, hanem a test és a lélek lényegi (szubsztanciális) egységében létező teremtmény. Ezen az oldalon a léleknek és a testnek ezt a lényegi egységét igyekszünk bemutatni. |
Az ember
Mivel az Istenbe vetett hit az emberről alkotott felfogást, megközelítést is kifejezi, éppen ezért minden teológia magában hordoz egy bizonyos antropológiát, embertant is.
A keresztény hitnek nem csak Isten ismeretére, hanem az ember, vagyis önmaga ismeretére is szüksége van.
Bár Tamás teológiája sem válaszolja meg minden kérdésünket, tanítása mégis biztos alapot tud számunkra nyújtani az egyes problémák továbbgondolásához.
Íme, néhány Tamás-i alappillér, amelyre támaszkodhatunk:
A keresztény hitnek nem csak Isten ismeretére, hanem az ember, vagyis önmaga ismeretére is szüksége van.
Bár Tamás teológiája sem válaszolja meg minden kérdésünket, tanítása mégis biztos alapot tud számunkra nyújtani az egyes problémák továbbgondolásához.
Íme, néhány Tamás-i alappillér, amelyre támaszkodhatunk:
- Tamás olyan emberképet dolgozott ki, amelyben megmutatja, hogy az ember testből és lélekből álló összetett, komplex létező. Tamás nem fogadja el az ember és a személy szétválasztását: számára ez a két valóság szorosan összetartozik. Továbbá az embert nem önmagában, mindentől elszakítva vizsgálja, hanem a termett világ részeként, amelyben természetesen központi helyet foglal el az ember. Tamás nem a körülöttünk lévő világot ismeri el, hanem azt a világot, amelynek részei vagyunk.
2. Ugyanakkor Tamás antropológiája mégsem anyag-centrikus: az ember spirituális, szellemi-lelki valósága elsődleges helyet és szerepet kap. Vagyis azt mondhatjuk, hogy az ember testi valóságában megvalósuló egysége és a spirituális valóság két alappillérét jelentik a keresztény antropológia számára.
3. Továbbá Tamás antropológiája teljesen nyitott Istenre. Felfogásában az ember Istenre képes létező (capax Dei). A hitben képes befogadni Isten megismerésének kegyelmét és a szeretetet (caritas). Az embernek ez a képessége is mutatja, hogy az ember az Istennel való közösségre van meghívva. |
4. Tamás világosan és koherens módon beszél az emberi természet és az isteni kegyelem kapcsolatáról: megvédi mind a kegyelem ingyenességét, mind az ember szabadságát.
Tamás antropológiája tehát Isten-központú, és Isten bölcsességének szemlélése határozza meg, arra irányul. Isten bölcsessége pedig elsősorban az ember teremtésében, valamint a lélek üdvözítésében mutatkozik meg számunkra. Világos tehát, hogy itt nem filozófiai, hanem teológiai megközelítéssel, teológiai antropológiával van dolgunk.
Tamás számára a teológia mindent Isten szemszögéből vizsgál, így az ember is.
Az antropológiai teológia materiális tárgya az ember maga, formális tárgya pedig Istennel való kapcsolatunk.
Tamás antropológiája tehát Isten-központú, és Isten bölcsességének szemlélése határozza meg, arra irányul. Isten bölcsessége pedig elsősorban az ember teremtésében, valamint a lélek üdvözítésében mutatkozik meg számunkra. Világos tehát, hogy itt nem filozófiai, hanem teológiai megközelítéssel, teológiai antropológiával van dolgunk.
Tamás számára a teológia mindent Isten szemszögéből vizsgál, így az ember is.
Az antropológiai teológia materiális tárgya az ember maga, formális tárgya pedig Istennel való kapcsolatunk.