Humanae Vitae enciklika

II. rész: A tanítás alapelvei


Az embert, életének minden szempontjával együtt, beleértve a születést is az egész ember oldaláról kell figyelembe venni. Ebbe nem csak természetes életének kezdete és vége, hanem természetfölötti életének, hivatása is hozzátartozik.

Amikor a születésszabályozás mesterséges módjairól beszélünk, a házastársi szeretet és a szülői felelősség kérdéséről is beszélnünk kell, hiszen ezeknek a szempontoknak az eltérő felfogása, értelmezése megosztja a fogamzásgátlás támogatóit és ellenzőit.

A Humanae vitae enciklika ezzel a témával kapcsolatban különösen is ajánlja a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű dokumentumában megfogalmazott alapelvek szem előtt tartását.



II.2. A házastársi szeretet

A házastársi szeretet nem véletlenszerűen vagy a természet erőinek köszönhetően alakul ki, egyrészt Istenből ered, „akitől minden atyaság a nevét kapta az égben és a földön”, másrészt maga Isten alapította azért, hogy szeretetének tervét az emberek között megvalósítsa. A sajátosan rájuk jellemző kölcsönös önátadás által a házastársak egymást tökéletesítik, és együtt munkálkodnak Istennel az új élet létrehozásában és felnevelésében.

A keresztény házasság igen nagy méltóságát jelzi az is, hogy Krisztus és az Egyház jegyesi kapcsolatának kifejezője is.


A házastársi szeretet legfőbb vonásai


  • Ez a szeretet mindenekelőtt emberi, érzékelhető és lelki.
  • Nem merül ki az ösztönös, érzelmi felindulásról, hanem a szabad akarat tettéről van szó,
  • Ez a szeretet – a mindennapok örömei és nehézségei között is - tartósságra és növekedésre törekszik;
  • Ebben a szeretetben a felek egy szívvé-lélekké lesznek.
  • Ez a szeretet teljes, és a személyes barátság sajátos formája, mely nagylelkű, nem tűri az igazságtalanságot, és a másik javát keresi, kölcsönösen gazdagító, örömteli szeretet.
  • A házastársi szeretet hűséges és kizárólagos: pontosan olyan, mint ahogy azt megálmodják a jegyesek házasságkötésük napján!
  • Ez a hűséges szeretet élhető és megtartható, amint azt számos házaspár tanúsítja számunkra.
  • Ez a hűséges szeretetben megélt házasság a bensőséges és tartós boldogság forrása.
  • Ez a szeretet termékeny, nyitott az új életre.


II.4. A szülői felelősség

Az előbb említett vonások azt kérik a házastársaktól, hogy tisztában legyenek feladatuk nagyságával és felelősségükkel. Éppen ezért igen fontos, hogy helyesen értsük ezt a felelősséget.

  • Biológiai szempontból a szülői felelősség feltételezi a szexuális, testi funkciók ismeretét és tiszteletben tartását. Az emberi értelem ugyanis képes megérteni az élet továbbadásához szükséges biológiai törvényeket és jelentőségüket.
  • Az értelem tehát képes uralma alatt tartani az ösztönöket és szenvedélyeket.
  • Fizikai, gazdasági, pszichológiai, szociális szempontból a felelős szülőség azt jelenti, hogy a házastársak okos megfontolás és nagylelkű elhatározás mellett vállalnak több gyermeket, vagy pedig az erkölcsi törvények tiszteletben tartása mellett úgy döntenek, hogy átmenetileg, vagy véglegesen nem vállalnak több gyermeket.
  • Az objektív erkölcsi rend szempontjából a szülői felelősség az Isten adta erkölcsi renddel való harmóniára törekszik, valamint feltételezi, hogy a felek ismerik Istennel, önmagukkal, családjukkal és a társadalommal szembeni kötelességeiket is, megőrizve így az értékek helyes rendjét.


II.5. A házasélet céljának és természetének tisztelete

A bensőséges és tiszta házastársi egyesülés akkor is törvényes, ha abból természetes okokból kifolyólag, vagy más, a felek akaratán kívülálló okok miatt nem fakad élet. Ettől függetlenül a házasélet minden aktusának alkalmasnak kell lennie az emberi élet továbbadására.
(Vagyis az élet továbbadásának tudatos, szándékos, mindenképpen szándékolt kizárása ellenkezik a házasélet tiszteletével is. Ellenben a házaséletnek – a foganás elkerülése végett - a terméketlen periódusokban történő gyakorlása megőrzi a házasélet tisztaságát, tiszteletét, valamint nem foglalja magába azt a törekvést, hogy a gyermekáldást mindenképpen elkerüljék – oldal szerk. megjegyz.).

II.6. A házastársi egyesülés és a termékenység elválaszthatatlansága

Ezt a tanítást a Magisztérium már többször kifejtette. Lényege, hogy a házasság Istentől alapított, felbonthatatlan kapcsolat, melyben a házastársi egyesülés és annak termékenységet adó jelentése lényegileg összetartozik, vagyis nem választhatók el egymástól például fogamzásgátlással.

„A házasélet aktusa ugyanis – miközben a maga belső természete szerint a legszorosabb kötelékkel egyesíti a férjet és a feleséget – alkalmassá teszi a házasokat arra, hogy a természetükbe írt törvény szerint új életet fakasszanak” (HV II.6). Így a házasfelek megőrzik az igaz szeretet értelmét és az ember legmagasabb hivatását, a szülőséget.

Ennek ellentmondani egyben az Isten tervének való ellentmondást is jelenti, hiszen akadályozzák az ember képességét az élet továbbadására, melyben Isten közvetlen munkatársi kapcsolatra hívta meg a házasfeleket, s kárt okoznak a férfi és a nő között fennálló bensőséges kapcsolatnak is.

II.7. Hűség Isten tervéhez

„a kölcsönös szeretetnek olyan megnyilvánulása, amely kárára van az életet továbbadó képességnek – amely képességet a mindeneket Teremtő Isten különleges törvényekkel írt beléjük –, szembeszáll mind az isteni tervvel, mely szerint a házasság alapíttatott, mind az emberi élet Teremtőjének akaratával. Éppen ezért, ha valaki Isten ajándékát úgy használja, hogy akár csak részben is megfosztja az ajándékot jelentésétől és céljától, ellene mond a férfi és a nő természetének és a közöttük fennálló bensőséges kapcsolatnak, és ellene szegül Isten tervének és az Ő szent akaratának is. Aki pedig az élet továbbadásának törvényeit megtartva él a házastársi szeretet ajándékával, az nem az élet forrása urának, hanem a Teremtőtől kiinduló terv szolgájának vallja magát”.

II.8. A születésszabályozás erkölcsileg nem elfogadható módjai

  • a már megkezdett aktus megszakítása (coitus interruptus);
  • a férfiak és nők időleges vagy végleges sterilizációját;
  • minden olyan cselekedet, ami akár a házastársi aktus előtt, alatt vagy után azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye;

A dokumentum emlékeztet, hogy időnként választanunk kell, s két rossz közül a kisebbet kell választani. Ám helytelen ezt a a fogamzásgátlás kérdésére alkalmazni, mert amikor két rossz közül kell választanunk, akkor már eleve adott a két, erkölcsileg nehéz helyzet. A fogamzásgátlás esetében azonban mi idézzük elő a rosszat (tehát nem elénk van állítva), márpedig erkölcsi alapelv, hogy rosszat nem szabad elkövetni azért, hogy abból valami jó legyen, mert a rossz eszköz az egész cselekedetet rosszá teszi. A cél nem szentesíti az eszközt.

II.9. A megengedett gyógymódok


Ezzel szemben az Egyház nem tiltja az olyan orvosi beavatkozásokat, melyeknek célja a gyógyítás, annak ellenére, hogy az esetleg akadályozza a foganást, még akkor sem, ha ezt előre tudják, látják, hiszen itt a fogamzásgátlást nem célozzuk, nem akarjuk, hanem eltűrjük, adott esetben egy nagyobb jó érdekébe (gyógyulás).


II. A terméketlen periódusok

Az Egyház sokszor hallja a következő kérdést: „Nem volna-e ésszerűbb, ha adott körülmények között a születést mesterségesen szabályoznák, ha ez a család nyugalmához, békéjéhez hozzájárul, és a gyermekek számára jobb körülményeket biztosít?”.

Az Egyház fontosnak tartja, hogy a józan emberi észt használjuk az élet minden területén, tehát a családtervezésben is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk. Az Egyház viszont elfogadja, hogy a házastársak a nő természetes ritmusa által adott lehetőséggel éljenek, vagyis csak a nő terméketlen periódusa alatt éljenek házaséletet.

A két módszer, a mesterséges fogamzásgátlás, illetve a természetes módszer között van különbség:
  • az első esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás természetes rendje szerint megtörténjen;
  • a másikban a természet által nyújtott lehetőséget kihasználva történik a családtervezés

A dokumentum hozzáfűzi, hogy csak megfelelő (tehát nem önző) indok esetében tartózkodjanak a házastársak a gyermekvállalástól, ám ha ez az ok megvan, akkor nyugodtan élhetnek a lehetőséggel.


II.11. A mesterséges születésszabályozás súlyos következményei

A Szentatya itt olyan szempontokat, érveket sorol fel, melyek még a nem hívők számára is elgondolkodtatóak, és könnyen beláthatóak (s így utólag már bizonyossággal állíthatjuk, hogy VI. Pál pápa világosan, s mint sokan ma vélik, prófétai előrelátással vázolta fel a fogamzásgátlók elterjedésének súlyos következményeit).

Íme, néhány megfontolandó szempont:

A mesterséges születésszabályozással megnyílik az út:
  • a házastársak hűtlenségéhez, illetve az erkölcsi fegyelem meggyengüléséhez;
  • nem nehéz megismerni az emberi gyengeséget, s különösen is azt a veszélyt, aminek a fiatalok vannak kitéve. Nekik különösen is ösztönzésre van szükségük az erkölcsi törvény megtartására;
  • komoly veszély, hogy a férfiak, akik hozzászoknak a fogamzásgátló eszközök használatához (pontosabban annak gondolatához, hogy a nők úgy is fogamzásgátlót használnak), megfeledkeznek a nők tiszteletéről, nem fognak törődni a nők testi-lelki egyensúlyával, s saját vágyaikat kiszolgáló eszköznek tekintik majd őket (mint tudjuk, ez is megtörtént).
  • a nők ebben a körben nem társak többé, aki felé tisztelettel és szeretettel kell közelíteni;
  • a fogamzásgátló eszközökkel a kormányok kezébe óriási hatalom kerül. Ki tehet majd szemrehányást egy kormánynak, hogy olyan eszközöket használ egy nemzet problémáinak megoldására, amelyek csak a családon belüli bizonyos kérdések megoldására rendeltettek? (Ennek kiváló példája például az, amikor a szegény, elmaradt,pl. afrikai országok anyagi támogatását a fogamzásgátlók elterjesztéséhez, ill. használatához kötik…., arról nem beszélve, hogy a gyógyszergyáraknak óriási érdeke, hogy az emberek használják az egyébként egészségromboló és ráadásul rendkívül környezetszennyező hormonális fogamzásgátlókat – oldal szerk. megjegyzése).
  • Kitilthatja majd meg a kormányoknak, hogy az általuk előnyösnek talált fogamzásgátlókat részesítsék előnyben, sőt tegyék kötelezővé?
  • A családok, azért, hogy az isteni törvény megtartásából adódó nehézségeiket elkerüljék, olyan hatalmat adnak a kormányok kezébe, melyekkel a családok, házastársak legbensőbb életébe avatkoznak be.
Éppen ezért, ha nem akarjuk, hogy az emberi élet fakasztása az ember kénye-kedvére legyen hagyva, el kell ismerni, hogy testünk feletti hatalmunk nem abszolút. Vannak olyan határok, amit senkinek nem lenne szabad átlépnie. Ezek a határok az emberi test, az emberi személy védelmét szolgálja, s mindez, amint arra már XII. Pius pápa is rámutatott, a totalitás (teljesség) elve vezérfonala alatt értelmezendő.

II.12. Az Egyház a hiteles emberi értékek őre

„Az Egyház azonban nem csodálkozik azon, hogy isteni Alapítójához hasonlóan jel lett, ame1ynek ellene mondanak, s azért nem mulasztja el feladatát, hogy az egész erkölcsi törvényt – mind a természetes, mind az evangéliumi törvényt – alázatos állhatatossággal hirdesse.

Mivel az Egyház nem alkotója egyik törvénynek sem, ezért nem is bírájuk, hanem csak őrzőjük és értelmezőjük lehet, és sohasem teheti meg azt, hogy megengedettnek hirdessen valamit, ami valójában tilos, mert természete szerint mindig ellentmond az ember igazi javának.

Az Egyház biztosan tudja, hogy a házasság erkölcsi törvényének megőrzésével segíti és ösztönzi az embereket arra, hogy igazán kulturált kapcsolatokat alakítsanak ki, és technikai eszközök alkalmazásával ne bújjanak ki a felelősség alól: és ezzel biztosítja a házasemberek méltóságát”.