A lélek szenvedélyei
ST, Ia-II.q.22-48.
Fontos kérdés, hogy vajon érzelmeink akaratlagosak, és ilyen értelemben tudatosan hozzuk-e létre őket?
Ha nem az akaratból születnek, akkor azt kell mondanunk, hogy az érzelmek, szenvedélyek csupán fizikai ingerekre adott érzelmi válaszok, ebben az esetben pedig nem beszélhetünk az ember erkölcsi felelősségéről. Ha viszont mi magunk választjuk őket, akkor teljességgel felelősek vagyunk értük. A szenvedélyek tehát erkölcsileg alapvetően semlegesek: önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Erkölcsi minőségüket az értelemmel (józan ésszel) való kapcsolatukból és aszerint nyerik, hogy az akaratlagosság milyen fokán állnak. Az emberi szenvedélyek, érzelmek sajátossága az, hogy egyrészt természetesek, másrészt viszont, mivel az ember értelmes lény, érzelmeit képes értelemmel áthatni, irányítani, kézben tartani, szolgálatába állítani őket. (El is nyomhatja őket, de csak nem érdemes: inkább meg kell őket ismerni, is építő szolgálatába kell őket állítani). |
A szenvedélyekről - a szent Tamás-i ismeretelmélet szemszögéből
Egy adott tárgy észlelése, érzékelése: az érzékszerveken, a képzeleten és vagy az emlékezeten keresztül történő észlelés esetén először az adott tárgy pozitív vagy ártalmas tulajdonságáról születik bennünk egy ítélet, egy benyomás: ez azonban nagyban függ attól, hogy mi magunk miként vélekedünk az ember, az emberi természet kiteljesedéséről, általában függ az ember- és világképünktől.
Az észlelt tárggyal kapcsolatban viszont születik bennünk fizikai-kémiai reakció is: minden egyes érzelmi reakciónak meg vannak a maga jellegzetességei. (itt feltehetjük a kérdést, hogy vajon vannak-e olyan tárgyak (létezők, valóságok), melyekkel szemben genetikailag kódolva vagyunk, hogy ezekre a tárgyakra azonos módon reagálunk érzelmileg?)
De érzelmi reakcióinkban vannak „tanult” alkotóelemek is, melyek az életből szerzett tapasztalatok útján válnak sajátjainkká.
Az észlelt tárggyal kapcsolatban viszont születik bennünk fizikai-kémiai reakció is: minden egyes érzelmi reakciónak meg vannak a maga jellegzetességei. (itt feltehetjük a kérdést, hogy vajon vannak-e olyan tárgyak (létezők, valóságok), melyekkel szemben genetikailag kódolva vagyunk, hogy ezekre a tárgyakra azonos módon reagálunk érzelmileg?)
De érzelmi reakcióinkban vannak „tanult” alkotóelemek is, melyek az életből szerzett tapasztalatok útján válnak sajátjainkká.
A szenvedélyek - érzelmek szent Tamás-i meghatározása
ST, Ia-II.q.23.a.3.
A lélek érzéki (érzékszervekhez között) vágyó részének megmozdulása egy észlelt, érzékelt érzékelhető jóra vagy rosszra. Minden szenvedély a lélek érzelmi, affektív területéről származik.
Az érzelmekről alkotott szent Tamás-i felfogás hylémorfikus, abban az értelemben, hogy minden egyes érzelemmel párhuzamosan mindig megjelenik (ha nem is feltétlenül érzékelhető módon) egy fizikai-fiziológiás változás, reakció is (pl: félelem-sápadtság).
A szenvedélyek az erények és a hibák alapanyagai, rájuk irányulnak.
A lélek szenvedélyei az értelemtől vezérelt akarattól kapják erényes voltukat. A helyes, rendezett akarat mintegy az erényes, illetve az istenes (teologális) élet szolgálatába állítja a szenvedélyeket (tehát a cél nem a szenvedélyek megszüntetése, vagy elnyomása).
Az erkölcsös ember lelkében arra törekszik, hogy megszerezze az erényeket, megszentelő kegyelem és a belénk öntött erkölcsi és isteni erények, valamint a Szentlélek ajándékainak segítségével kiformálja őket önmagában.
Az érzelmekről alkotott szent Tamás-i felfogás hylémorfikus, abban az értelemben, hogy minden egyes érzelemmel párhuzamosan mindig megjelenik (ha nem is feltétlenül érzékelhető módon) egy fizikai-fiziológiás változás, reakció is (pl: félelem-sápadtság).
A szenvedélyek az erények és a hibák alapanyagai, rájuk irányulnak.
A lélek szenvedélyei az értelemtől vezérelt akarattól kapják erényes voltukat. A helyes, rendezett akarat mintegy az erényes, illetve az istenes (teologális) élet szolgálatába állítja a szenvedélyeket (tehát a cél nem a szenvedélyek megszüntetése, vagy elnyomása).
Az erkölcsös ember lelkében arra törekszik, hogy megszerezze az erényeket, megszentelő kegyelem és a belénk öntött erkölcsi és isteni erények, valamint a Szentlélek ajándékainak segítségével kiformálja őket önmagában.
A szenvedélyek fajtái
ST, I-II.q.23.a.1-4; q.25.a.1-4.
Tamás a lélek négy képességét (potentiae) különbözteti meg:
- az értelem
- az akarat – az értelmes lélek vágyóképessége,
- az érzelmek/szenvedélyek (közös a többi érzékelő lénnyel, az állatokkal) – az érzéki lélek vágyóképessége,
- az érzékszervek (szintén közös a többi érzékekkel rendelkező élőlénnyel).
Tamás a lélek vágyóképességét kétféle szempontból közelíti meg.
Az akaraton túl, mely az ember értelmes, racionális vágyóképességét jelenti, Tamás elismeri, hogy az ember magában hordozza a minden érzékelő (és különösen is a fejlettebb érzékszervekkel bíró) lényekre jellemző ún. érzéki (érzékekhez kötött) vágyóképességet.
Ez az érzéki vágyóképesség két típusra osztható:
- egyrészt a tényleges vágyóképesség: ez az érzékelő léleknek egy érzékelt jóra vagy rosszra adott (érzelmi) reakciója. Tárgya az érzékelhető jó vagy rossz.
- A haragvóképesség: az érzékelő léleknek egy nehezen elérhető, érzékelhető jó vagy nehezen elkerülhető érzékelhető rosszra adott (érzelmi) reakciója. Tárgya a nehezen elérhető érzéki jó, vagy a nehezen elkerülhető érzéki rossz,
A lélek szenvedélyeinek két nagy csoportja táblázatban
|
|
Tamás megkülönbözteti az erkölcsileg semleges érzelmeket: öröm, szomorúság, harag, félelem, meglepetés, undor,
illetve az erkölcsi ítéletet már magukban hordozó érzelmeket: féltékenység, kedv, gőg, bűntudat, szégyen.