Teremtett kegyelem és teremtetlen kegyelem
Az ortodox és a katolikus teológia szempontjából
Az itt olvasható anyag Prof. Gilles Emery OP dogmatikai előadásai alatt (2010-2011, tavasz,. Fribourg, Svájc) készített jegyzetből született.
1. A kegyelem az ortodox teológiában
Az ortodox teológiában a kegyelem teremtetlen valóságot jelöl.
Az ortodoxok megkülönböztetik:
- Isten lényegét: Az ortodox teológia megfogalmazása szerint Isten lényegében nem lehet részesülni (imparticipabilis), a teremtmények számára elérhetetlen.
- és az isteni tevékenységeket: melyek az isteni lényeg kisugárzásai, melyekből maguk a teremtmények is részesedhetnek.
Az üdvösség az embert megistenítő kegyelemből fakad. Ez az isteni tevékenységekből (energeia) származó kegyelem megvilágítja és megszenteli az embert.
Az ortodoxok szerint, ha a kegyelem teremtett lenne, nem tudná megisteníteni az embert, hiszen egyedül Isten az aki megisteníthet (egy teremtett valóság képtelen az isteni életet biztosítani az ember számára). Az ún. teremtett kegyelem nem elégséges az isteni élet megadásához.
2. A kegyelem katolikus megközelítése
A katolikus az ortodoxoktól különböző módon közelítik meg a kérdést. Felfogásuk alapköve az, hogy az isteni tevékenység (energeia) azonos Isten lényegével.
Ebből következik, hogy számukra a kegyelem két valóságot is jelölhet:
A teremtett kegyelem nem más, mint a megszentelő kegyelem, mely felemeli a lelket. A megszentelő kegyelem az ember operatív képességeit (értelem, akarat) érinti meg, hogy megnyíljanak az erények és az ajándékok befogadására.
A teremtett kegyelem mellett szóló katolikus érv:
Ebből következik, hogy számukra a kegyelem két valóságot is jelölhet:
- Személyesen a Szentlelket (vö: Róm 5,5): ez a teremtetlen ajándék a teremtett ajándékokkal szemben abszolút elsőbbséggel bír. Isten nem csupán teremtett ajándékokat ad, hanem Ő önmagát is nekünk ajándékozza, a maga isteni és teremtetlen valóságában, hogy egyesüljünk vele.
- A teremtett kegyelem: Isten teremtett ajándéka, melyet az emberbe helyez, belé önt, hogy így képessé váljon befogadni a teremtetlen Ajándékot, magát Istent, illetve ennek a kegyelemnek az életben gyakorlattá váltására is képessé teszi.
A teremtett kegyelem nem más, mint a megszentelő kegyelem, mely felemeli a lelket. A megszentelő kegyelem az ember operatív képességeit (értelem, akarat) érinti meg, hogy megnyíljanak az erények és az ajándékok befogadására.
A teremtett kegyelem mellett szóló katolikus érv:
- Isten nem keveredik teremtményeivel: nem formális, hanem ható-okként élteti a lelket (De Veritate, q.27.a.1.ad1).
- a megszentelés kapcsán el kell ismerni az emberben egy benső, isteni lételv jelenlétét, egy olyan teremtett valóságot, mely a megszentelés benső és formális okaként működik. Ez az elv a szent cselekedetek elveként is működik, ez indít a jó és szent cselekvésre. Ez az elv az ember ontológiai, vagyis a lét szintjén helyezkedik el: és mivel az ember teremtett valóság, ez az elv maga is teremtett valóság kel, hogy legyen.