Az embrió és a génállomány manipulációja
DP 24, Az elmúlt években új távlatok nyíltak meg a regeneratív terápiában és a genetikai alapú betegségek kezelésében. Megnőtt az érdeklődés az embrionális őssejt-kutatás iránt, bár ezek a lehetőségek mindmáig nem bizonyultak hatékonynak. Ennek ellenére egyesek úgy vélik, hogy az embrionális őssejtek révén elért terápiás eredmények lehetősége elégséges módon igazolja az embriók elpusztítását. Mindez komoly etikai kérdéseket vet fel mind a génterápia, a klónozás és az emberi őssejtek felhasználásával kapcsolatban. |
A génterápia
DP 25, Génterápiának nevezzük az emberen terápiás, vagyis gyógyító céllal végzett géntechnológiai beavatkozásokat, melyek nem csupán a genetikailag örökölt betegségek gyógyítását célozzák, hanem más, pl, rákos megbetegedések kezelését is.
Elvileg két típusa van:
- Testi sejtek génterápiája: az ivarsejteken kívül minden testi sejt genetikai rendellenességének terápiája. Ebben az esetben meghatározott sejtet, szövetet, szervet gyógyítanak, és a hatás kizárólag az illető személyt érinti.
- Az ivarsejteken végzett beavatkozások a szaporodást lehetővé sejteken végzett beavatkozásokat jelölik, és az itt elért terápiás hatás – utódnemzés esetén- tovább öröklődik az utódra is.
Ezeket a beavatkozások elvégezhetők már a magzaton is (praenatalis, születés előtti beavatkozás), vagy a születés után (postnatalis), de felnőtteken is végezhetők.
DP 26, A genetikai beavatkozások
erkölcsi megítélésében alapos megkülönböztetésre van szükség.
A testi sejtek génterápiája, amennyibe szigorúan terápiás céllal viszik végbe, erkölcsileg megengedhetőek, mert ezek a normális genetikai konfiguráció helyreállítását illetve kompenzálását célozzák. Alapvető erkölcsi szempont ebben az esetben, hogy bár a beavatkozás megengedhető etikailag, de ez nem járhat aránytalanul nagy kockázattal a beteg egészségére, test épségére való tekintettel. A beteg, vagy jogi képviselőjének teljes körű felvilágosítás mellett adott beleegyezése kötelező. |
Más a helyzet az ivarsejtek génterápiájával, ugyanis az itt végzett beavatkozások öröklődnek. Mivel az itt felmerülő lehetséges kockázatok jelentősek, ugyanakkor kevéssé kontrollálhatóak, erkölcsileg jelenleg nem elfogadhatóak. Az embriók génterápiájával kapcsolatban szem előtt kell tartani amit a dokumentum az in vitro eljárások során már világosan kifejtett.
DP 27, A dokumentum itt felhívja a figyelmet azokra a törekvésekre, melyek az emberi faj feljavítására törekszenek. Az ilyen célok, a lehetséges és valós kockázatokon túl, eugenikus (jó faj létrehozására, fajnemesítésre törekvő) mentalitást hordoznak magunkban, és társadalmi stigmatizációval fenyeget azok számára, akik bizonyos elvárt minőségeknek, tulajdonságoknak nem felelnek meg. Ráadásul az elvárt tulajdonságokat a szociális-kulturális környezet határozza meg, melyek nem sajátos módon, hanem csak esetlegesen tartoznak az emberhez. Létük vagy nem létük nem módosítja az ember ember és személy voltát. Az eugenikus mentalitás ellentmond az egyenlőség elvének, az igazságosságnak is.
Fel kell tenni azt a kérdést is, hogy vajon ki, vagy kik határozzák meg, mely módosításokat kell pozitívnak, és melyeket negatívnak tekinteni…
Be kell látni, hogy ez a felfogás nagyon gyorsan a közjó lerombolásához vezet, és egyesek akaratát előnyben részesítené sokak szabadságával szemben. Végül ki kell mondani azt is, hogy az új típusú ember megteremtése ideológiai dimenzióval bír, miszerint az ember a Teremtő helyébe léphet.
Az Egyház, az erkölcsi reflexió talaján állva, megerősíti, hogy az ilyen, az egyik embernek a másik ember fölött gyakorolt igazságtalan uralmát biztosító beavatkozásokat elfogadhatatlannak tartja.
DP 27, A dokumentum itt felhívja a figyelmet azokra a törekvésekre, melyek az emberi faj feljavítására törekszenek. Az ilyen célok, a lehetséges és valós kockázatokon túl, eugenikus (jó faj létrehozására, fajnemesítésre törekvő) mentalitást hordoznak magunkban, és társadalmi stigmatizációval fenyeget azok számára, akik bizonyos elvárt minőségeknek, tulajdonságoknak nem felelnek meg. Ráadásul az elvárt tulajdonságokat a szociális-kulturális környezet határozza meg, melyek nem sajátos módon, hanem csak esetlegesen tartoznak az emberhez. Létük vagy nem létük nem módosítja az ember ember és személy voltát. Az eugenikus mentalitás ellentmond az egyenlőség elvének, az igazságosságnak is.
Fel kell tenni azt a kérdést is, hogy vajon ki, vagy kik határozzák meg, mely módosításokat kell pozitívnak, és melyeket negatívnak tekinteni…
Be kell látni, hogy ez a felfogás nagyon gyorsan a közjó lerombolásához vezet, és egyesek akaratát előnyben részesítené sokak szabadságával szemben. Végül ki kell mondani azt is, hogy az új típusú ember megteremtése ideológiai dimenzióval bír, miszerint az ember a Teremtő helyébe léphet.
Az Egyház, az erkölcsi reflexió talaján állva, megerősíti, hogy az ilyen, az egyik embernek a másik ember fölött gyakorolt igazságtalan uralmát biztosító beavatkozásokat elfogadhatatlannak tartja.
Az emberi klónozás
DP 28, Klónozás alatt értjük egy emberi szervezet aszexuális (nem szexuális úton történő) és agametikus vagy agamikus (ivarsejt nélküli) reprodukálását, azzal a céllal, hogy egy genetikai nemző (gazdaszervezet – szerk. megjegy) lényegileg azonos másolatát készítsék el.
A klónozás céljai:
- Reproduktív: egy klónozott gyermek születése (ez magába foglalhatja a magasabb rendű képességekkel rendelkező gyermekek létrehozását, a nemi alapon történő szelekciót, esetleg a gyógyíthatatlan terméketlenségben szenvedő párok számára egy gyermek ilyen módon történő létrehozását, egy más létező gyermek másolatának létrehozását, stb).
- Terápiás vagy kutatási célú klónozás olyan embrionális őssejtek létrehozását jelenti, melyek előre meghatározott genetikai tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy így kerüljenek ki egy immun-inkompatibilitási (az immunrendszerrel való összeférhetetlenség miatti) problémát.
Az emberi klónozás erkölcsileg tilos abban a mértékben, melyen a házastársak kölcsönös aktusának mindenféle módját, sőt, a szexualitást minden szinten kizárva akar létrehozni egy új emberi lényt. Ez a szituáció visszaéléseket és manipulációkat tesz lehetővé, melyek súlyosan érintik az emberi méltóságot. DP 29, A reproduktív klónozás esetében a klónozott alanynak már egy előre meghatározott genetikai örökséget jelölnénk ki, amely őt biológiai rabszolgaságba taszítaná. Annak lehetősége, hogy valaki önkényesen határozza meg egy másik ember genetikai tulajdonságait, az emberek közötti egyenlőség és az emberi méltóság elleni súlyos támadásnak minősül. |
DP 30, A terápiás klónozás erkölcsileg még súlyosabb cselekedet. Embriókat létrehozni azzal a céllal, hogy őket elpusztítsák, teljességgel összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal, még ha azzal a szándékkal teszik is, hogy betegeken segítsenek. Ez azonban semmi mást nem jelent, mint embrionális állapotban lévő emberi lényekből puszta eszközöket csinálunk, majd, miután már nincs hasznuk, elpusztítjuk őket. Súlyosan erkölcstelen cselekedet valakit terápiás célból feláldozni.
Az erkölcsi ellenvetések arra indítottak számos kutatót, hogy új módszerek után kutassanak, melyekben az embrionális őssejtek tulajdonságait mutató sejteket hoznak létre, anélkül, hogy ehhez embriókat kellene elpusztítani. Ez azonban újabb kérdéseket vetett fel, elsősorban ontológiai és etikai szinten, nevezetesen, hogy ebben az esetben minek kell tekinteni a létrehozott „biológiai terméket”.
Mivel ebben a kérdésben nem született még kielégítő válasz, az Evangelium vitae enciklikára kell támaszkodni, mely kimondja, hogy „Egyébként e dolog oly nagy jelentőségű, hogy erkölcsi szempontból már a személy jelenlétének puszta valószínűsége is teljesen kizár minden olyan beavatkozást, mely az emberi élet csírájának kiirtására irányul (V60).
Az őssejtek felhasználása
DP 31, Az őssejtek olyan, még nem differenciálódott sejtek, melyeknek két alapvető tulajdonságuk van:
- tartós képesség a sokszorozódásra (osztódásra) differenciálódás nélkül (anélkül, hogy meghatározott típusú sejtté (pl. májsejtté) differenciálódnának.
- Képesség, hogy olyan átmeneti sejteket hozzanak létre, melyekből a már differenciáltabb sejtek (ideg, izom, stb) létrejöhetnek.
Az eddig felfedezett „őssejt-lelőhelyek”:
- A korai stádiumban lévő embrió,
- A magzat,
- Magzatvíz,
- A köldökzsinórvér;
- A felnőtt ember különböző szövetei (pl: csontvelő, agy).
Kezdetben elsősorban az embrionális őssejteket kezdték el kutatni, mert úgy vélték, csak ezeknek van képességük a sokszorozódásra és differenciálódásra. Ma már tudjuk, hogy a felnőtt szervezetben is nagy képességű sejtek találhatók, még akkor is, ha nem is ugyanolyan széles körű potenciállal rendelkeznek, mint az embrionális őssejtek. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy a felnőtt őssejtek nagyobb klinikai sikereket és hatékonyságot eredményeznek, mint az embrionális sejtek.
A felnőtt őssejt-kutatás – a fenti okoknak köszönhetően – ma már széles körben folyik. |
DP 32, Erkölcsi megítéléséhez mind az őssejtek nyerésének módját, mind a klinikai vagy kísérleti felhasználással járó lehetséges kockázatokat figyelembe kell venni.
Az őssejtek nyerésének szempontjai:
Az erkölcsileg megengedhető módon nyert őssejtek klinikai és kísérletekben történő felhasználásával szemben nincsenek ellenvetéssel, amennyiben mindig tiszteletben tartják az orvosetikai alapelveket.
Az Egyház támogatja és bátorítja a felnőtt őssejt-kutatást és alkalmazásukat.
Az őssejtek nyerésének szempontjai:
- Erkölcsileg megengedhetőek azok a módszerek, melyek nem okoznak súlyos kárt az alanynak, akitől az őssejtet nyerik. A felnőtt szervezetből, a köldökzsinórvérből nyert őssejtek nyerése nem jelent súlyos kockázatot.
- Az embrionális őssejtek nyerése azonban mindig a zigóta elpusztításával jár, és még ha terápiás céllal végzik is, mégsem az emberiség szolgálatában áll, hiszen a beavatkozást végző orvos, és minden emberrel azonos méltósággal bíró emberi embrió elpusztításával jár.
Az erkölcsileg megengedhető módon nyert őssejtek klinikai és kísérletekben történő felhasználásával szemben nincsenek ellenvetéssel, amennyiben mindig tiszteletben tartják az orvosetikai alapelveket.
Az Egyház támogatja és bátorítja a felnőtt őssejt-kutatást és alkalmazásukat.
DP 33, A hibrid (genetikai mozaiklények) lények
létrehozására tett kísérletek
Újabban arra is kísérletet tettek, hogy állati petesejteket az emberi testi sejtek újraprogramozására használjanak. Ezt általában hibrid klónozásnak nevezik, melynek célja, hogy az így létrehozott embriókból embrionális őssejteket nyerjenek, anélkül, hogy emberi petesejteket használnának fel.
Az ilyen beavatkozások súlyosan sértik az emberi méltóságot, mert az ember és az állat genetikai alkotóelemeit összevegyítve károsítják az ember sajátosan emberi identitását. Ráadásul az így nyert őssejtek felhasználása ismeretlen kockázatokkal járhat, mivel az emberi sejtplazmában ilyenkor állati anyagok kerülnek. Szándékosan ilyen kockázatoknak kitenni egy emberi lényt erkölcsileg elfogadhatatlan.
Az illegálisan szerzett emberi biológiai anyagok felhasználása
DP 34, A tudományos kutatások és a különböző védőoltások előállítása során olykor sejteredetű anyagokat használnak fel, melyek illegális úton, az élet és a testi épség ellen elkövetett beavatkozások során nyernek. Ezekkel az anyagokkal sokszor kereskednek, vagy ingyen adják tovább a kutatóközpontoknak. Minden különböző erkölcsi problémákat vetnek fel. Ezért fontos elfektetni az alapelveket, melyek által a helyes lelkiismerettel rendelkező szakemberek és más résztvevők eligazodhatnak.
Minden olyan, embriókon végzett beavatkozás, mely végső soron az embrió elpusztításával jár, ugyanolyan erkölcsi megítélés alá esik, mit az abortusz. Az embriók és magzatok kísérleti tárgyként történő felhasználása súlyosan sérti emberi méltóságukat.
DP 35, Az illegális úton szerzett emberi biológiai anyagok felhasználásának erkölcsi kérdéseit is meg kell vizsgálni. Ezzel kapcsolatban már a Donum vitae is rendelkezett.
„Az emberi embriók és magzatok holttesteit, származzanak azok akár művi abortuszból, vagy sem, úgy kell tisztelni, mint más meghalt emberi lények maradványait. Nem szabad azokat megcsonkítani, vagy boncolni addig, amíg halálukat bizonyossággal meg nem állapították, és a szülők vagy az anya ebbe bele nem egyezett. Ebből kifolyólag azt a morális követelményt mindig szem előtt kell tartani, hogy eközben egy szándékos abortuszban semmilyen segítséget nem nyújtottak, és a megbotránkoztatás veszélyét elkerülték. » (DV I.4.)