A megismerés aktusa Tamás szerint
Tamás határozottan aláhúzza a hit, mint nekünk adott ismeret radikális transzcendenciáját. A hit, szigorú és vallási értelemben, csak Istenre vonatkozhat, hiszen az, amire maga a hit irányul és amit megragad, illetve ami lehetővé teszi ezt a „megragadást”, az maga Isten. A hit Isten megismerésének Isten általi és Isten által nekünk adott módja (gondoljunk a fenti hasonlatra: a gyümölcs színét a fény által ismerjük meg). Istent Isten által ismerjük meg. A hit, mivel kapcsolatot jelent (A Kinyilatkoztató és befogadó, hívő ember kapcsolatát), egyszerre jelent lelki, spirituális tapasztalatot és megismerést, ismeretet. |
Ahhoz azonban, hogy jól értsük ezt az ismeretet, pontosítanunk kell:
Tamás nem ismeri a hit egzisztenciális és fogalmi szétszakítottságát és a Kinyilatkoztatást sem szorítja bele valami szűk igazságfogalomba.
Bár a hitet elsősorban az értelem aktusának tartja, Tamás nem „intellektualista”. Ehhez elég megnézni, miként mutatja be az értelem és az akarat együttműködését az emberi cselekvésben. Egész gondolkodását átszövi a kiegyensúlyozott és harmonikus látásmód, melyben nem billenti a mérleget egyik emberi képesség (tehát sem az értelem, sem az akarat) javára.
Tény és való, hogy Tamás szerint az ismeret megelőzi a szeretetet (amivel a vélt vagy valós jóra irányulunk), ez azonban mindig csak egy árnyalatnyi előnyt jelent és abból indul ki, hogy csak azt tudjuk szeretni, amit már előzőleg megismertünk (aminek létezéséről legalább leheletnyi tudomásunk van). Az értelem és az akarat folytonos egymásrautaltságban, vagy még inkább egymásra-hangoltságban működik együtt. Értelem és szeretet Tamásnál kéz a kézben járnak.
A hit tehát nem csupán egy értelmi aktus, legalábbis semmiképpen nem mai, modern értelemben, hanem Isten és ember kapcsolatának gyümölcse, amely az egymásnak való örvendezésben végződik.
Nem szabad tehát szembeállítanunk az ún. intellektuális hitet (mint adott igazságok belátásából születő elfogadást) és az egzisztenciális, a mindennapokban megélt hitet (mely egész létünk Istenhez való ragaszkodása). Nincs két hit: csak egy van, melynek több aspektusát ismerhetjük.
Az értelem és az akarat együttműködéséhez lásd még: ST, Ia-IIae.q.6-21, különösen is qq.6; 10.