A sarkalatos erények
ST, II-II.q.47-170.
Aquinói szent Tamás szerint az erkölcs (latinul morale-erkölcsös) kifejezés a latin mos – szokás szóból ered, vagyis egy olyan kifejezésből, ami majdhogynem az ember természetéhez tartozik. De Tamás nem szokást ért az erényeken, hanem olyan belső készséget, melynek révén könnyen cselekedjük a jót, de nem automatikusan, hanem mindig tudatosan döntve a jó mellett. Az erény tehát nem szokás, hanem belső készség a jóra.
Tamás gondolkodásában az emberi cselekvés két fontos tényező összjátékából születik: az értelem és az akarat közreműködéséből. Ahhoz, hogy tegyünk valamit, jót vagy rosszat, nem elég az ismeret, a tudás. Az ismeret, a jó ismerete önmagában még nem elég ahhoz, hogy mi magunk jók, erényes emberek legyünk: a jót akarni, szeretni is kell, és meg is kell valósítani: a cselekvésünk egészének jónak kell lennie. Ehhez pedig az akaratnak rendezettnek kell lennie. |
Okosság nélkül nincsen erényes ember
Tamás nagyon fontosnak tartja az okosság erényét, mely egyszerre az elméleti, teoretikus és egyszerre a gyakorlati értelem erénye. Itt persze nem arról van szó, hogy két értelmünk lenne: nagyon is egy van, de az kétféleképpen működik: ténymegállapító módon: ez és ez van (előttem van egy szép piros alma); ezt követően pedig, miután megállapította valamiről, hogy az a dolog létezik, van, adott, miként lehet azt például megszerezni: miként lehet az enyém az a szép alma…
- lehet, hogy az alma az én kertemben van, ott termett és nyugodtan leszakíthatom, megehetem… gyakorlati értelmem ekkor kifundálja mit kell tenni: létrát hozni, leszakítani az almát, megmosni és megenni.
- De lehet, hogy az almát a piacom látom: akkor elgondolkodhatom azon, miként veszem meg: megfelel az ára, kifizetem… de lehet, hogy drágának találom, alkudozni kezdek, és ezt követően veszem meg, vagy hagyom ott. Ha értelmem és akaratom rendezett, a valóban jóra és igazra irányulnak, akkor akár megveszem az almát végül, akár nem, de cselekedetem nem lesz helytelen.
- De lehet, hogy nincs pénzem és úgy döntök, ellopom az almát, mert azt nagyon jónak, fontosnak találom, és akaratom rendezetlen, tehát jogtalanul is képes megszerezni az almát. Értelmünk és akaratunk ekkor is együttműködik: mindenképpen fogunk valami olyan szempontot keresni, ami magyarázatot ad a lopásunkra: éhes vagyok, ez az eladó amúgy is mogorva, gazdag, stb. ember, megérdemli…. Tudjuk, hogy rosszat teszünk, de azt megokoljuk, racionalizáljuk.
Az okosság erénye éppen ezért nagyon fontos, mert az egyszerre értelmi és erkölcsi erény. Vagyis egyszerre tartja helyes irányba értelmünket és akaratunkat is. Senki nem lehet erényes, ha nem okos is egyben, ha nem rendelkezik az okosság erényével, ami nem azonos az intelligenciaszinttel (ST, IIa-IIae.q.47.a.14.). Bölcsesség, szakértelem, tudomány nélkül lehetünk erkölcsösek, de az okosság erénye nélkül nem. Lehet valaki kiváló matematikus, de erkölcstelen ember, és lehet valaki egyszerű, sőt, akár butuska is, mégis erényes, erkölcsös, tiszta lelkű ember (vö: ST, Ia-IIae.q.58.a.4.ad2)..
Mi a helyzet a többi erénnyel?
Mi emberek társas, szociális lények vagyunk, vagyis békében, rendesen és tisztességesen, a másikat nem megkárosítva kell élnünk.
Az erkölcsi erények az akaratot erősítik, melyek közül a legfontosabb az igazságosság, a mértékletesség és az erősség, melyek mindig kívülre, másokra, más dolgokra irányulnak. Igen, szükségünk van az igazságosság erényére, mely képessé tesz minket, hogy folyamatosan, készségesen é örömmel (tudva, hogy ez a helyes út) adjuk meg mindenkinek azt, ami jár neki, ami megillető őt (ST, IIa-IIae.q.58.a.1.).
Mivel folyamatosan mindenféle ingereknek vagyunk alávetve, vágyaink is folyamatosan jelentkeznek, mint például az éhség, szomjúság, szexuális vágyak, és egyéb késztetések). Éppen ezért szükségünk van arra, hogy ezeket a helyes mederben tartsuk, ne engedjük, hogy maguk alá temessenek minket: mi uralkodjunk rajtuk, és ne ezek az ösztönök, vágyak rajtunk. Ezt segíti, sőt, teszi lehetővé bennünk a mértékletesség erénye.
Az erősség, vagy bátorság erénye pedig, mely szintén akaratunkat erősíti, segít helytállni a nehézségekben, egészen a halálfélelemig, hiszen a halál az emberi élet legnagyobb kihívása, melyet senki nem úszhat meg.