Aquinói Szent Tamás az "Új Törvényről"
A törvény szó hallatán általában rossz érzésünk támad. Valami olyanra gondolunk, ami kívülről korlátoz, megköt és kötelez minket, esetleg még a büntetés képzete is társul hozzá. Főleg a fiatalok körében van rossz hangzása ennek a szónak, mert a szabadságot érzik csorbítva általa, amit pedig mindennél fontosabbnak tartanak. Ez a szabadságvágy benne gyökerezik a lelkünkben, és ezért minden ellen tiltakozunk, ami akadályozni látszik ennek a megélését, így a törvény ellen is.
A szabadság nagyon mély vágyát Isten teremtette belénk. Ő az, aki leginkább tiszteletben is tartja a szabad akaratot, ami emberi mivoltunknak lényeges eleme. A törvény is Istentől származik, a természettörvénytől és a természetes erkölcsi törvényektől a kinyilatkoztatott törvényekig. Ha pedig Ő adta mindkettőt, a szabadságot és a törvényt is, akkor nem lehet ellentétben a kettő, mert Istenben nincs ellentmondás. Csak az a baj, hogy sokszor rosszul értelmezte az emberiség a szabadságot és a törvényt is, így került szembe egymással. A szabadságot Istentől függetlenül akarta megélni, a törvényt pedig igának tartotta, amitől szabadulni akart. |
Jézus Krisztus, aki a legszabadabb volt, vállalta a tökéletes függést az Atyától, és a teljes önátadást miértünk, mert ez a szeretet törvényének a lényege.
Szent Tamás egy „új törvényről”, az „evangéliumi törvényről” ír a Summa Theologiae-ban, azon belül a Secunda Pars első felében.. Ebben a részben először az emberi élet célját - ami az örök boldogság, - majd a cél elérését segítő eszközöket vizsgálja. Itt van szó az emberi cselekedetekről, a lélek szenvedélyeiről, a habitusokról (erények vagy hibák), végül a törvényről és a kegyelemről. A Secunda Pars második felében főleg az erények vizsgálatát tárja elénk.
Az evangéliumi törvény tehát, mint eszköz jelenik meg, amely az embert Isten felé segíti, hogy elérje élete célját, az Istennel való boldog örökéletet.
Szent Tamás – „térdelő teológus” lévén – mélyen megértette a törvény igazi lényegét és értelmét: A megváltott ember a Szentlélek bennlakása által, a keresztségben már megkapja a kegyelmet, hogy a törvény bensővé váljon. Ezt nevezi „új” törvénynek, vagy más néven „evangéliumi” törvénynek. Így fogalmazza meg a Summában ennek a törvénynek a definícióját, amikor a „Vajon az új törvény írott törvény-e?” kérdésre adott igenlő válaszokat cáfolja:
|
„Ezzel szemben áll, hogy az új törvény az Újszövetség törvénye. Ámde az Újszövetség törvénye a szívbe lett adva (itt idézi Jer 31,31-et a Zsid 8,10-ben). Tehát az új törvény belénk adott törvény.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy ’minden egyes dolog annak tűnik, ami benne a leghatalmasabb’ ahogy a Filozófus mondja (Ethic. IX.). Ámde az Újszövetség törvényében a leghatalmasabb, ami az egész erejét adja, a Szentlélek kegyelme, amelyet megkapnak a Krisztusban hívők. […] Vannak azonban az új törvényben bizonyos dolgok, amik egyrészt ráhangolnak a Szentlélek kegyelmére, másrészt ennek a kegyelemnek felhasználására vonatkoznak, és ezekről szóban és írásban oktatni kell a Krisztusban hívőket, azzal kapcsolatban, hogy mit kell hinniük és mit kell cselekedniük. Azt kell tehát mondanunk, hogy az új törvény elsődlegesen belénk adott, másodlagosan írott törvény.”1
1 Summa Th, I-II. q. 106. a 1.
A fenti meghatározásból kitűnik, hogy Szent Tamás szerint az új törvénynek van egy fő eleme, amely a Szentlélek kegyelme, és vannak másodelemei is, amelyek elősegítik ennek a kegyelemnek a bennünk való működését. A másodelemek szavak és írások arról, hogy mit kell hinni vagy tenni.
„E másodelemek (és nem másodlagos elemek) közé – a melyek a Szentlélek hit és szeretet általi működésére rendelődnek – sorolja Szent Tamás először is a Szentírást, amely az Evangéliumban teljesül ki, továbbá a szentségeket, amelyek Krisztus kegyelmét közlik velünk. Ide lehetne helyezni mindazt, ami intézményes és látható az Egyházban. Mindezek a Szentlélek által formált eszközök a kegyelem működéséhez, a megigazulttá tevéshez és a megszenteléshez, amelyet meg akar valósítani.”1
1 Pinckaers: A keresztény erkölcsteológia forrásai 187.
Tehát minden elem nagyon fontos, mert együttműködésükből születik meg a keresztény élet, Isten és ember közös műve.
Vajon az Új Törvény megigazulttá tesz?
A második szakaszban arra a kérdésre válaszol Tamás, hogy „Vajon az új törvény megigazulttá tesz-e?”
Itt vissza kell utalni a definícióra, melyben a két elem el van különítve. Ugyanis Tamás azzal érvel az ellenvéleményekkel szemben, hogy az új törvénynek a fő eleme – vagyis a Szentlélek kegyelme – tesz megigazulttá. A másodelemek önmagukban nem okoznának megigazulást a lélekben. „Az Evangélium betűje is ölne, ha nem lenne jelen a bensőleg gyógyító hit kegyelme.”1 Szent Pál erről így ír: „Ő tett minket alkalmasakká arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű öl, a Lélek pedig éltet.” (2Kor 3,6)
Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy nincs szükség írott törvényre, hanem a törvény szerinti élethez szükséges, hogy a Lélek átalakítsa az ember szívét. E nélkül nem képes megtartani a legalapvetőbb parancsokat sem, legfőképpen pedig a szeretet kettős parancsát.
1 ST, I-II q. 106, a 2.
A 107. kérdésben Szent Tamás összehasonlítja az új törvényt a régivel. Az összevetés eredménye röviden összefoglalva a következő: nincs különbség a két törvény között abban, hogy mindkettőnek azonos a célja, az emberek megigazulása; de különbözik abban, hogy a régi nem adja meg a megigazulást. A régi csak nevelő volt az újra (vö. Gal 3,24), amely közelebbről irányít a célra, és meg is adja a megigazulást Krisztus megváltása által.
A régi a „félelem törvénye” büntetésekkel és ígéretekkel ösztönzött; az új a „szeretet törvénye” lelki és örök javakra vonatkozó ígéreteket tartalmaz, és ehhez közli a Szentlelket is, amit a régi nem tett meg. Tehát Krisztus beteljesítette a régi törvényt azzal, hogy pótolta azt, ami abból hiányzott. Tamás szerint a régi törvény úgy tartalmazza az újat, „mint telt szemet a kalász”, még burkoltan, jelszerűen. Az új törvény megtartása ugyan nehezebb, mert a belső indulatokat is érinti, de az igaz és erényes embernek könnyű, mert szeretetből teszi.
|
A 108. kérdés az új törvény tartalmát elemzi, mely elsődlegesen ugyan „a Szentlélek kegyelme, ami a szeretetben működő hitben nyilvánul meg”, de mégis „ebből a belső kegyelemből, amely által a test alá van vetve a léleknek, bizonyos külső, érzékelhető cselekedetek jönnek létre.”1 Tehát az új törvény a Szentlélek kegyelme mellett külső cselekedetekre vonatkozó előírásokat is tartalmaz., de „csak azokat tartozott megparancsolni vagy megtiltani, amik a kegyelemhez vezetnek, vagy amik a kegyelem helyes felhasználásához szükségesek”2. Ezek pedig a szentségek és az erényhez tartozó, régi törvényben is meglévő erkölcsi parancsok. (Amennyiben közömbös cselekedetekről van szó, akkor szabadon dönthet az ember.)
Az evangéliumi törvény tipikus szövege a Hegyi Beszéd (Mt 5-7. fej.). Szent Tamás szerint „az Úr Hegyi Beszéde a keresztény életre vonatkozó minden információt tartalmazza. Ebben az ember belső indulatai tökéletesen szabályozva vannak.”3 Az új törvény a parancsok mellett, amelyek az örök boldogság céljának eléréséhez szükségesek, tanácsokat is tartalmaz, melyek megkönnyítik elérni ezt a célt. A parancsot szükséges megtartani, a tanács pedig választható.
1 I-II q. 108.a. 1.
2 I-II. 108. a. 2.
3 I-I.I 108. a. 3.
Az evangéliumi törvény tipikus szövege a Hegyi Beszéd (Mt 5-7. fej.). Szent Tamás szerint „az Úr Hegyi Beszéde a keresztény életre vonatkozó minden információt tartalmazza. Ebben az ember belső indulatai tökéletesen szabályozva vannak.”3 Az új törvény a parancsok mellett, amelyek az örök boldogság céljának eléréséhez szükségesek, tanácsokat is tartalmaz, melyek megkönnyítik elérni ezt a célt. A parancsot szükséges megtartani, a tanács pedig választható.
1 I-II q. 108.a. 1.
2 I-II. 108. a. 2.
3 I-I.I 108. a. 3.