Az embrió mint individuum
Günter Rager: Données biologiques et réflexions sur la personne c.cikke alapján
in: L'Humain et la Personne, 
Sous la direction de F-X. Putallaz et B. Schumacher, Les Éditions du Cerf, PAris, 2008; p: 99-106).



Egy élő létező biológiai egyed abban az értelemben, ahol a következő feltételek teljesülnek:

  • egység időben és térben,
  • mint egységes rendszer, önmagát szervezi, felépíti;
  • minden külső, megjelenésbeli változás ellenére is azonos marad önmagával az idő folyamán anélkül, hogy minőségi ugrásokat látnánk, azok pontos idejének és helyének kimutatásával;
  • egy emberi egyednek vagy emberi idegrendszere van, vagy pedig éppen folyamatban van annak fejlődése; márpedig a magzatnál éppen ezt látjuk. 


Az embrió egységes térben és időben

  • minden sejtnek van egy saját membránja, ami a sejt határát jelzi közte és környezete között.

  • A zigótánál ehhez még hozzájárul az ún. zóna pellucida. A fejlődés folyamán ez a zona pellucida biztosítja az osztódásnak köszönhetően egyre számosabb sejtek kohézióját. A sejtek eljutnak az ún. blastomer állapotba, majd blastocytává fejlődnek. A blastomere a sejtosztódásból jön létre, és a blastula lényegi részét képezi.

  • A sejtek nagyon gyorsan szaporodnak, közelednek egymáshoz és helyet foglalnak a térben a zona pellucidán belül (ez az ún. compactiós fázis).

  • A differenciált sejtek osztódása révén létrejönnek a külső és belső sejtek. A külsők alkotják meg a trophoblastot, mellyel az embrió hozzátapad a méhfalhoz és táplálkozási útvonalként szolgál az embrió számára. A belső sejtek az embriblastot hozzák létre. A trophoblast fejlődése során a zona pellucida feloldódik, az embrió pedig megszökik, és szabad blastocitává alakul, melynek egységét immár a trophoblast biztosítja. A trophoblast alkalmazkodik az embrió méreteihez. A trophoblast teszi lehetővé a beágyazódást is.

  • Az embrió, membránjának köszönhetően sajátos helyet foglal el térben és időben, különbözik környezetétől, és mind szerkezeti mind funkcionális egységet képez.



Az embrió egységes rendszert képez

Az embrió saját maga irányítja vitális funkcióit. Vagyis az embrió egy egységes, önszerveződésre képes rendszer, mely jeleket küld az anyai szervezetnek, amelyek révén dialógusba alakul ki köztük. Ez a dialógus már a beágyazódás előtti időszakban elkezdődik. Ez a dialógus dönti el a terhesség sikerét is. A három legfontosabb jel: 

  • Human chorionic gonadotropin: a blastocita trophoblast sejtjei termelik: általa az anyai szervezet felkészül a terhességre; 

  • Korai terhességi faktor (EPF): mivel az embrió genetikailag különbözik az anyától, fennáll a veszélye, h a szervezet idegen testként észleli, és kiveti. A megtermékenyülés után néhány órával megjelenik ez a faktor, mégpedig a zigóta bocsátja ki, pontosabban a blastomere rögtön az első sejtosztódások után. 

  • Platelet activációs faktor: szintén az embrió bocsátja ki még a beágyazódás előtti fázisban, és az embrió beágyazódás előtti fejlődését és a méhfal nyálkahártyájának változását szinkronizálja, előkészítve a beágyazódást.    
  • Tudni kell, hogy az embriót sokszor sejtcsomónak nevezik, miszerint szó sincs még semmiféle szerveződésről, vagyis semmiféle értéke nincs. Ezt képekkel is megerősítik. De azt már nem teszik hozzá, h az ilyen képek elkészítéséhez eltávolították a zona pellucidát, amely az embrió egységét biztosítja.
  • A sejtcsomó-elmélet ellen szól, már a blastomere állapotban elkezdődik a sejtek differenciálódása és a feladatok leosztása. Michael Antczak és Jonathan Van Blerkom lézeres vizsgálattal bizonyították, h a STAT3 szabályozó fehérje valamint a leptin már az első sejtosztódáskor polarizálódnak.

Mindez azt mutatja, h a különböző sejtek már a blastomere állapottól kezdve megkezdik specializációjukat az egész szervezet, rendszer érdekében és a különböző funkciók ellátásának biztosításáért.
   


Az embrió időbeli azonossága önmagával és emberi identitásával

Embriológusok, a molekuláris biológia szakemberei egyetértenek abban, hogy az embrió fejlődése folyamatos a megtermékenyüléstől kezdve. Semmiféle minőségi ugrást nem lehet megállapítani sem morfológiai, sem molekuláris szinten. Minden egyes szakasz folyamatosan ered az előzőből.

A folyamat az embrió saját törvényei szerint alakul. Az embrió saját maga által fejlődik felnőtt emberré.

Bár az embrió aktív potenciával rendelkezik a saját fejlődéséhez, a tudományos tények ellenére is akadnak akik tagadják, hogy az emberi lét a megtermékenyüléssel kezdődik.  

Ugyanakkor nincs konszenzus arra vonatkozólag, h akkor melyik pillanatban kezdődne, ha nem a megtermékenyüléstől. 
  • Egyesek szerint a négyes blastomere-stádium végén kezdődik, amikor megindul a transzkripció. Igaz, de nem szabad azt gondolni, hogy akkor az embrió önszerveződése is csak ekkor kezdődik. A molekuláris biológia már elvetette azt az állítást, hogy a genetikai információ kifejeződése a fejlődés kizárólag és meghatározó tényezője.

  • Ma már tudjuk, hogy a genetikai program nem önállóan zajlik, hanem sokkal inkább az egész rendszer állapotától függ. Az epigenetikus funkciók ugyanolyan lényeges szerepet játszanak a fejlődésben.

  • Maga a zigóta, az embrió az, aki a blastomer állapotban beindítja a transzkripciót, amint rendelkezésére állnak a szükséges fehérjék, amelyek a differenciációhoz szükségesek.