Az erkölcsi erények
ST, I-II.q.58-60.
Az erény a lelkünk olyan szilárd és stabil készségei, melyek a jó és cselekvésre irányulnak, operatív készségnek is nevezzük őket. Az erény nem csak könnyebbé teszi a helyes cselekedet végbevitelét, hanem hatékonnyá is, sőt, az erény által szívesen tesszük mindazt, amit teszünk. Az erény, attól függően, hogy intellektuális vagy erkölcsi erényről van szó, a lélek képességeit (értelem és akarat) saját cselekvésüknek irányába segíti. Mit jelent ez? Mind az értelemnek, mind az akaratnak meg van a maga sajátos irányultsága. Az értelem első és legalapvetőbb megmozdulása az igazra, a létezőre irányul, arra, ami van, míg az akarat a jóra törekszik. Az erények pedig abban segítik a lélek képességeit, hogy minél tökéletesebben tudjanak a saját céljukra, az igazra, vagy a jóra irányulni. De az ember minden irányultságágnak a végső célra, az ember legfőbb javára kell, hogy irányuljon. |
Az erkölcsi erények oly módon rendezik vágyainkat, szenvedélyeinket, érzelmeinket, hogy mintegy magunktól keressük a jót, és magunktól, tehát nem külső kényszer hatására tesszük azt, amit kell ennek a jónak az eléréséhez. Régebben azt mondták, hogy az erények olyanok, mintha második természetünkké lennének.
Ám az erény mégsem szokás. A szokás ugyanis inkább automatizmust jelent, míg az erény mindig, vagyis mindig igényli az értelem és az akarat kölcsönös együttműködését.
Természetesen az erények kialakulásához időre és gyakorlása, ismétlésre van szükség. Amennyiben ezek az erények természetes célokra irányulnak, szerzett erényeknek nevezzük őket, ha viszont természetfeletti célra (is) irányulnak, belénk öntött erényeknek nevezzük őket, és ebben az esetben igénylik, ill. feltételezik a megszentelő kegyelem állapotát.
Az erkölcsi erények szerepe főleg az, hogy mederben tartsák érzelmeinket, szenvedélyeinket, melyek nagymértékben befolyásolnak bennünket.
De lássuk, mit is nevezünk mi - Szent Tamás nyomán - szenvedélynek:
A szenvedélyek, érzelmek valamilyen érzékelhető jóra vagy rosszra adott érzelmi válaszok, reakciók. (pl. ha meglátok egy oroszlánt az utcán, amint éppen felém tart, bizonyára megijedek; ha csokival kínál meg valaki, örülök; ha valaki megígéri, hogy vesz nekem egy fagyit, és elfelejti, akkor csalódott vagyok; ha lekésem az utolsó buszt, akkor mérges, stb). Ám az érzelmek önmagukban erkölcsileg semlegesek. Erkölcsi értéküket attól függően nyerik el, hogy ha jó cselekvéshez segítenek bennünket, jók lesznek, ha erkölcsileg rossz cselekvéshez vezetnek, akkor rosszak lesznek. Ha megpofozom azt, aki elfelejtette a közös fagyizást, akkor csalódottságom rossz erkölcsi cselekedethez fog hozzájárulni. Ha ugyanezt a csalódottságot felajánlom Jézusnak, akkor erkölcsileg jó cselekvéshez járul hozzá, azt segíti elő. |
De például a félelem lehet jó is: ha túl sok szalonnát eszek, és féltem az egészségemet, abbahagyhatom a szalonnázást, és ez erkölcsileg jó cselekedet lesz; ha viszont mondjuk súlyos beteg valaki, és a szenvedéstől való félelem miatt arra kéri orvosát, hogy vegye el az életét, akkor ez a félelem erkölcsileg rossz cselekedethez vezet (az orvos érzelmi zsarolása, emberölésben való részt vállalásra történő rábeszélés; a család magára hagyása, stb...).
Világos tehát, hogy miért fontos rendezett állapotban tartani érzelmeinket is.
Ha valaki hajlamos a csüggedésre, akkor a reményt kell önmagában erősítenie; ha a haragra hajlamos, akkor annak megnyilvánulására és jó irányba terelésére kell ügyelnie (verbális, fizikai), és így tovább minden szenvedélyünkkel.
Az erkölcsi erények közül négyet kardinális vagy sarkalatos erénynek is neveznek, mert ezeken múlik az erkölcsi élet. A sarkalatos erények:
- Okosság,
- igazságosság;
- erősség;
- mértékletesség.