A tényleges művi, vagyis mesterséges megtermékenyítésről
A mesterséges
megtermékenyítés, vagy idegen szóval in vitro fertilizációnak nevezett eljárás
az 1970-es évektől kezdve igen gyorsan elterjedt módszerré nőtte ki magát.
A mesterséges, in vitro
megtermékenyítés teljes mértékben a nő testén kívül történik, laboratóriumi
körülmények és megfelelő orvosi, egészségügyi feltételek között. (Persze ez az
inszeminációra is érvényes).
Az eljárás során használhatják a pár ivarsejtjeit, de ivarsejtbankban, vagy akár ismerőstől nyert ivarsejteket is felhasználhatnak. Utóbbi esetben az ivarsejt-adományozás is megvalósul, nem pedig vásárlásról van szó, ami egyáltalán nem mellékes kérdés a születendő gyermek méltósága szempontjából. Érdemes megjegyezni, hogy a mesterséges megtermékenyítés, történjen az akár a legridegebb laboratóriumi körülmények között, még mindig ivarsejtekkel történik, vagyis gametikus eljárásról van szó (a gaméta – ivarsejt szóból). Ebben az esetben a születendő kis ember még ivarsejtekből jön létre. Miért érdekes ez? Mert a klónozás esetében ez már csak részben valósul meg (a petesejt egy részét – egyelőre még – felhasználják). |
Az in vitro eljárás esetében az előre kinyert spermiumot és petesejtet (melyek nem feltétlenül az adott pár ivarsejtjei), laboratóriumi körülmények között egyesítik. Mindig több embriót próbálnak létrehozni, mert a megtermékenyülés, az életben maradás, valamint a kihordás esélyei meglehetősen alacsonyak. A több embrióra azért van szükség, hogy sikertelenség esetén másikat lehessen beültetni.
A megtermékenyítés után jó esetben elindul a kis zigóta fejlődése, mely még mindig laboratóriumban történik, miközben gondosan megfigyelik és komoly (genetikai) vizsgálatoknak vetik alá. Ennek célja egyrészt, hogy megfigyeljék, a zigóta a megfelelő módon fejlődik-e, illetve hogy ha bármi rendellenességet észlelnek, akkor azt kiszűrjék, és ne kerüljön beültetésre. Persze előfordul, hogy a szülő akkor is kéri a beültetést, ha valami baj van, ám ez a fajta bátorság és önzetlenség igen ritka, és maguk az orvosok sem tanácsolják a sérült zigóta beültetését.
A kis zigóta, zigóták tehát fejlődnek a kémcsőben, petri-csészében, általában 4-8 sejtes állapotukig, azután pedig – ha minden jól megy – beültetésre kerülnek a kiválasztott embriók.
Mivel a megtermékenyítés és az embriónak a nő testébe történő áthelyezése két különböző lépést jelent az eljárás folyamán, ezért ezt a módszert (melynek több típusa is van), FIVET-nek nevezzük.
A FIVET egy mozaikszó, mely az angol teljes kifejezésből ered: Fertilisation in Vitro and Embryo-Transfer: in vitro (üvegben történő) megtermékenyítés és embrió-átültetés.
A mesterséges megtermékenyítés lehet homológ és heterológ
A homológ FIVET esetében a házastársak ivarsejtjeit használják fel, és az azokból létrehozott embriókat ültetik be a nő testébe. A heterológ FIVET esetén vagy a férfi, vagy a nő, vagy mindkettőjük ivarsejtjeit donorokéval helyettesítik, és az így létrehozott embriókat vagy a házastárs, vagy pedig béranya testébe ültetik be.
Minkét esetben in vitro, laboratóriumi körülmények között történik a megtermékenyítés, és a létrehozott embriókat 4-8, esetleg 10 sejtes állapotban ültetik be a nő méhébe. Mivel számos embriót hoznak létre, csak a különböző szűrővizsgálatokon sikerrel vizsgázott embriókat ültetik be, illetve őrzik meg későbbi beültetés esetén. Az így megőrzött embriókat lefagyasztják. Ezt az eljárást nevezzük embrió-kryokonzerválásnak. Az embriókat kb. – 170 fokon, folyékony nitrogénben, rendkívül gyors eljárással lefagyasztják és tárolják. Az eljárást szigorú előírások szabályozzák, melyek országonként változnak.
Az eljárásnak számos oka lehet: a pár terméketlensége, vagy egyik fél elégtelen ivarsejttermelése, béranyaság eseténpedig azért, mert nem tudják kihordani a gyermeket: vagy azért, mert a nő meddő: kivették a méhét, vagy a méh olyan rendellenességet mutat, ami miatt a nő képtelen a gyermek kihordására, de előfordulnak esztétikai, illetve kényelmi érvek is: a szép alak elvesztésétől való félelem; de homoszexuális férfiak is igénybe vehetik a béranya-szolgáltatást.
Minkét esetben in vitro, laboratóriumi körülmények között történik a megtermékenyítés, és a létrehozott embriókat 4-8, esetleg 10 sejtes állapotban ültetik be a nő méhébe. Mivel számos embriót hoznak létre, csak a különböző szűrővizsgálatokon sikerrel vizsgázott embriókat ültetik be, illetve őrzik meg későbbi beültetés esetén. Az így megőrzött embriókat lefagyasztják. Ezt az eljárást nevezzük embrió-kryokonzerválásnak. Az embriókat kb. – 170 fokon, folyékony nitrogénben, rendkívül gyors eljárással lefagyasztják és tárolják. Az eljárást szigorú előírások szabályozzák, melyek országonként változnak.
Az eljárásnak számos oka lehet: a pár terméketlensége, vagy egyik fél elégtelen ivarsejttermelése, béranyaság eseténpedig azért, mert nem tudják kihordani a gyermeket: vagy azért, mert a nő meddő: kivették a méhét, vagy a méh olyan rendellenességet mutat, ami miatt a nő képtelen a gyermek kihordására, de előfordulnak esztétikai, illetve kényelmi érvek is: a szép alak elvesztésétől való félelem; de homoszexuális férfiak is igénybe vehetik a béranya-szolgáltatást.