Az emberi élettel és szaporodással kapcsolatos alapvető
antropológiai, teológiai és etikai szempontok
DP 4, Az elmúlt évtizedek folyamán az orvostudomány óriási léptekkel fejlődött, különösen is a biológiai-genetikai struktúrák megismerésében. Ezt a fejlődést méltányolni kell, hiszen az emberi élet szolgálatában állnak, állhatnak. Nem szabad azonban elfogadni őket, amikor emberi lények elpusztítására használják a tudást és a technikát, amikor az ember java ellen irányulnak. Az emberi test, léte első pillanatától kezdve nem egyszerűen sejtekre visszavezethető létező. Az embrionális test saját, belső programja szerint, saját, meghatározott célra irányulva fejlődik. Éppen ezért, amikor az embrión végzett beavatkozások erkölcsi megítéléséről van szó, szem előtt kell tartani a DV alapvető etikai kritériumait. Az emberi nemzés gyümölcsét feltétlen tisztelet illeti meg, mely – testi és spirituális integritásában - erkölcsileg jár minden emberi lénynek” (DV I.1.). |
DP 5, Ez az erkölcsi kijelentés a természetes erkölcsi törvénnyel harmóniában áll, és minden jogrendszer alapját kellene, hogy képezze.
Fontos azonban aláhúzni, hogy a DV nem definiálta személyként az embriót, pontosan azért, hogy ne kelljen belefolynia a természetfilozófia hatáskörébe. Azt azonban aláhúzza, hogy belső kapcsolat áll fenn az ember ontológiai dimenziója és sajátos értéke között. És még ha nem tudjuk mérhető adatokkal alátámasztani az emberi lélek jelenlétét, még maguk a tudományos következtetések is „igen értékes bizonyítékokkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy az emberi élet megjelenése első pillanatától fogva racionálisan módon belátható a személyes jelenlét”. Miként lehetne egy emberi lény nem személy? Az emberi fejlődés során semmiféle radikális változás nem történik: az emberi lény folyamatosan, minőségi ugrások nélkül fejlődik, és sem biológiailag, sem erkölcsileg nincsenek benne olyan változások, melyek alapján azt lehetne mondani, hogy ettől vagy attól a pillanattól fogva ember, személy a fejlődő lény. Vagy mindig magában hordja a személy sajátos méltóságát, vagy sosem volt az.
DP 6, Ennek a méltóságának a tisztelete miden embernek kijár.
Fontos azonban aláhúzni, hogy a DV nem definiálta személyként az embriót, pontosan azért, hogy ne kelljen belefolynia a természetfilozófia hatáskörébe. Azt azonban aláhúzza, hogy belső kapcsolat áll fenn az ember ontológiai dimenziója és sajátos értéke között. És még ha nem tudjuk mérhető adatokkal alátámasztani az emberi lélek jelenlétét, még maguk a tudományos következtetések is „igen értékes bizonyítékokkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy az emberi élet megjelenése első pillanatától fogva racionálisan módon belátható a személyes jelenlét”. Miként lehetne egy emberi lény nem személy? Az emberi fejlődés során semmiféle radikális változás nem történik: az emberi lény folyamatosan, minőségi ugrások nélkül fejlődik, és sem biológiailag, sem erkölcsileg nincsenek benne olyan változások, melyek alapján azt lehetne mondani, hogy ettől vagy attól a pillanattól fogva ember, személy a fejlődő lény. Vagy mindig magában hordja a személy sajátos méltóságát, vagy sosem volt az.
DP 6, Ennek a méltóságának a tisztelete miden embernek kijár.
DP 7, A Dignitas Personae kitér a házasság, a férfi és a nő szerelmére, a család jelentőségére is, valamint istenfiúságunkra is, melyet a megtestesült Igében, Isten Fiában, Jézus Krisztusban nyertünk el.
A fenti okok és tények alapján minden olyan diszkriminációt, mely a biológiai, pszichológiai, kulturális fejlődésen, vagy az egészségi állapoton alapszik, ki kell zárni. |
DP 10, A dokumentum első része végül azzal zárul, hogy az Egyház nem akar beleavatkozni a tudományok sajátos munkájába, ugyanakkor felhívja a figyelmet ezen tudományok munkájának, döntéseinek, cselekedeteinek szociális és erkölcsi felelősségére. A Tanítóhivatal feladata elsősorban az emberek lelkiismerete formálásának az előmozdítása, mégpedig úgy, hogy hiteles módon tanítja az igazságot, aki nem más mint Krisztus, illetve tekintéllyel állapítja meg az emberi természetből fakadó erkölcsi rend alapelveit.