A Szentlélek ajándékai - a jámborság ajándéka
ST, II-II.q.121.
Tamás átveszi a Cicerótól származó meghatározást: a jámborság az a kötelességérzet, mely az embereket a vér szerinti szüleik és hazájuk iránti tiszteletre és megbecsülésre sarkall. De Tamás azt is hozzáteszi, hogy a jámborság több, mint egyszerű érzelem: a jámborság az igazságosság erényének lehetséges része, kiegészítője, valamint a vallásosság erényének mintegy meghosszabbodása. |
Megadni a szülőknek illetve a hazának, mint az egyén fizikai, erkölcsi és kulturális léte alapjának, azt, ami megilleti őket, a jámborság erényének formális tárgya, vagyis a jámborság erénye kifejezetten erre a szülők és a haza iránti tiszteletteljes igazságosságra irányul. A jámborság ezen kívül a kultusz egyfajta formája, mely különösen is a szülőknek, a polgártársaknak, hazafiaknak, és a haza minden barátjának kijár. A jámborság erénye elsődlegesen azonban mégis a vér szerinti családtagokra vonatkozik, velük szemben kell gyakorolni.
A jámborság erénye tehát olyan valami, ami erkölcsi alapon illet meg másokat, pontosabban azt, hogy mi magunk gyakoroljuk velük szemben (és ők is velünk szemben). Ez az erkölcsi kötelességünk a másoknak végzett szolgálatban, valamint a megbecsülésben, a mások iránti tiszteletben valósul meg.
A jámborság, kegyesség, a segítség és támasz nyújtásának kötelessége különösen is szükséghelyzetben válik sürgetővé. Ez a kötelesség a hazára is kiterjed, hiszen a haza bizonyos értelemben a család kiterjedése. A haza egy szociális testet alkot, és ilyen értelemben erkölcsi személy. A hazaszeretet tehát a szülők és a család iránti szeretet kiterjedése.
A jámborság ajándéka szükséges a keresztény élethez, hiszen életünknek nem csak aktív pólusa van, melyeket az erényekben gyakorlunk, hanem keresztény életünk magába foglal egyfajta passzív pólust is. Ez a passzív pólus nem más, mint az inspiráció, a Szentlélektől való benső indítottság, késztetés pólusa. Ez a passzivitás azonban nem az ember bábként való mozgatottságát jelenti, hanem egy magasabb rendű, belső képlékenységet és hajlékonyságot, ahol már nem az ember kezdeményez és indul cselekvésre, hanem a Szentlélek benső ösztönzésére cselekszik, anélkül, hogy szabadságát elveszítené. Sőt, az ember szabadsága éppen ebben a benső, Szentlélektől vezérelt cselekvésben mutatkozik meg és teljesedik ki igazán.
A jámborság ajándékának tárgya megegyezik a vallásosság erényének tárgyával, vagyis mindkettő ugyanarra irányul: megadni Istennek és az embertársaknak, ami jár nekik. A jámborság ajándék, épp úgy mint a vallásosság erénye, szorosan kapcsolódik tehát az igazságosság erényéhez.
A Szentlélek, a megszentelő kegyelem állapotában lévő emberbe mintegy beleönti a jámborság lelkületét. Ez a lelkület az isteni indíttatás gyümölcsének is tekinthető, mely az emberbe leheli az Istennel való fiúi kapcsolat lelkületét, valamint a többi emberrel való testvéri kapcsolat lelkületét is.