A téves lelkiismeret
A lelkiismerettel foglalkozó oldalunkon talán már világosság vált, hogy a lelkiismeret nem csupán egy képesség amivel önreflexiót, önvizsgálatot hajtunk végre, hanem az értelem olyan funkciója, amelynek folytonos növekedésre, érésre, képzésre van szüksége, és az élet folyamán folyamatosan finomodnia és gazdagodnia kell. Ez viszont rámutat arra is, hogy a lelkiismeret tökéletlen, és előfordul, hogy téves ítéleteket hoz. |
A téves lelkiismeret okai
Amikor a lelkiismeret téved, akkor teljesen jóhiszeműen szemben áll, ellentmond valami objektív jónak (emberi élet, magántulajdon, jó hírnév, engem megillető tárgy, az igazság megismeréséhez való jogom, egyéb jogok, stb...). A téves lelkiismeret oka lehet legyőzhetetlen és legyőzhető tudatlanság.
Legyőzhetetlen tudatlanság:
- olyan tudatlanság, tájékozatlanság, melynek az illető nincs tudatában,
vagyis önmagától nem képes kilépni belőle;
- a legyőzhetetlen tudatlanság egyben vétlen tudatlanság is, de az elkövetett rossz megmarad rossznak: lehet, hogy nem rójuk fel az illetőnek, hogy helytelenül cselekedett, illetve nem vonják érte felelősségre, de attól a rossz még rossz marad, (Veritatis Splendor) 63.
- A jó szándék nem tesz egy rossz cselekedetet jóvá.
Legyőzhető tudatlanság:
- amikor az ember kevéssé vagy egyáltalán nem keresi a jót és az igazságot,
- az is előfordulhat, hogy a bűn szokása lassan vakká és érzéketlenné teszi a lelkiismeretet.
- Okai: hanyagság: figyelmetlenség és a gondolkodás hiánya (pl. vizsgaidőpont változása).
Vajon követni kell a lelkiismeret akkor is, amikor téved?
KEK: Az embernek mindig engedelmeskednie kell lelkiismerete biztos ítéletének. Ha tudva és akarva ellene cselekednék, önmagát ítélné el. Ám megtörténik, hogy az erkölcsi lelkiismeret a tudatlanság állapotában van, és téves ítéleteket hoz teendő vagy már végrehajtott cselekedetekről.
Egyes teológusok úgy vélték, csak a természettörvényben felragyogó isteni törvény kötelez bennünket. Vagyis ha a lelkiismeret, mint a törvényt nekünk közvetítő értelem téved, akkor nem szabad követni.
Tamás erre ezt mondja:
- más egy dolog önmagában, és más az, amit az értelem megragad, megért belőlük.
- Egy rossz dolog, amit az értelem jónak ítél, jóvá lesz: nem ténylegesen, nem önmagában, hanem a megismerő személy számára.
- Az értelem úgy mutatja be azt nekünk, mint egy helyes ítéletet.
- És ha valaki értelmében úgy ismer fel valamit, mint jót, akkor köteles azt követni.
Világos tehát, hogy az ember nem mindentudó, főleg nem a gyakorlati dolgokban, és egészen jóhiszeműen is tudunk hibát elkövetni. Éppen ezért vagyunk kötelesek tökéletesíteni az értelmünket.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem nyugodhatunk, amíg szuper-intelligensek nem leszünk. Egészen másról van szó, mégpedig az okosság erényének megszerzéséről. Ez nem az elme csillogása, hanem helyes, igaz élet alapjainak a kiformálódása bennünk, úgy hogy könnyen, örömmel és biztosan tudunk Isten akarata, kedve szerint élni és cselekedni.
A lelkiismeret illúziói
Jézus ezt mondja: Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket (Jn 8,32). Ez egyszerre figyelemfelhívás és alapvető igény Jézus részéről.
Előfordul, hogy úgy hisszük, szabadon cselekszünk, pedig csak rejtett, bennünket meghatározó erőknek engedelmeskedünk. Értelmünk használata, akaratunk helyes nevelése, és érzelmeinkre való rendszeres reflexió, önmagunk érzelmi nevelése tehát nagyon fontosak az igazi szabadság elérésében.
- az igazság a szabadság alapvető feltétele: nagyon fontos, hogy őszintén keressük az igazságot, és őszinték legyünk magunkkal szemben is.
- ugyanakkor ez a jézusi mondás egyben felhívás minden látszólagos szabadság elkerülésére is;
- de kerülni kell minden felszínes és egyoldalú szabadságot is, vagyis minden olyan "szabadság", ami nem hatol az emberrel és a világgal kapcsolatos igazság, valóság mélyére, nem igazi szabadság. ((II. János Pál pp, Redemptor Hominis, 12).
Előfordul, hogy úgy hisszük, szabadon cselekszünk, pedig csak rejtett, bennünket meghatározó erőknek engedelmeskedünk. Értelmünk használata, akaratunk helyes nevelése, és érzelmeinkre való rendszeres reflexió, önmagunk érzelmi nevelése tehát nagyon fontosak az igazi szabadság elérésében.
A lelkiismeret nevelése
A lelkiismeret és a szabadság nevelése a mi saját feladatunk.
A lelkiismeretet informálni és formálni kell. Informálni: meg kell szerezni számára a megfelelő információkat, és formálni: gyakorolni, működtetni kell, mégpedig a saját szabad elhatározásunkból, akaratunkból. A mi felelősségünk, hogy keressük az igazságot, és folyamatosan alakulnunk kell hozzá.
Keresztényként azt is mondhatjuk, hogy a szívünket folyamatosan az Úr felé fordítjuk, őt keressük elsősorban. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egyre inkább hasonuljunk az igazsághoz.
Az isteni igazsággal, valósággal való hasonulást a szeretet által nyerjük el, hiszen a szeretet az, ami egyesít bennünket Istennel.
Lelkiismeretünk nevelése tehát elsősorban Istennel való kapcsolatunkban kezdődik, az ima, a közösségi élez, a Szentíráson való elmélkedés, az Egyház hagyományába történő belegyökerezés, közösségben a Tanítóhivatallal. Ez nem csak bennünket érint, hanem minden keresztényt, aki ezen az úton jár.
A lelkiismeretet informálni és formálni kell. Informálni: meg kell szerezni számára a megfelelő információkat, és formálni: gyakorolni, működtetni kell, mégpedig a saját szabad elhatározásunkból, akaratunkból. A mi felelősségünk, hogy keressük az igazságot, és folyamatosan alakulnunk kell hozzá.
Keresztényként azt is mondhatjuk, hogy a szívünket folyamatosan az Úr felé fordítjuk, őt keressük elsősorban. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egyre inkább hasonuljunk az igazsághoz.
Az isteni igazsággal, valósággal való hasonulást a szeretet által nyerjük el, hiszen a szeretet az, ami egyesít bennünket Istennel.
Lelkiismeretünk nevelése tehát elsősorban Istennel való kapcsolatunkban kezdődik, az ima, a közösségi élez, a Szentíráson való elmélkedés, az Egyház hagyományába történő belegyökerezés, közösségben a Tanítóhivatallal. Ez nem csak bennünket érint, hanem minden keresztényt, aki ezen az úton jár.