A Summa Theologiae szerkezete

                                          A Prima Pars (Első Rész) előszava

"Mivel a katolikus igazság tanítójának nemcsak haladókat kell oktatnia, hanem kezdőket is, miként az Apostol mondja: „Mint Krisztusban gyermekeknek tejet adtam nektek, nem szilárd ételt [1Kor 3,1-2], ebben a műben feltett szándékunk az, hogy a keresztény vallás igazságait olyan módon tárgyaljuk, hogy az a kezdők okulására szolgáljon.
Figyelembe vettük ugyanis, hogy ennek a tudománynak az újoncai a különféle szerzők műveiben sokféle akadályba ütköznek: részben a haszontalan kérdések, szakaszok és érvek sokasága miatt; részben azért, mivel azt, amit meg kell tanulniuk, nem a tudomány rendje szerint tárgyalják a könyvek, hanem saját kifejtésmódjuk vagy a kínálkozó vitaalkalom szerint; részben pedig azért, mert ugyanazon dolgok gyakori ismétlése unalmat és zavart kelt a hallgatók lelkében.
Tehát ezeket és más hasonlókat elkerülni akarván, Isten segítségében bízva az a szándékunk, hogy a szent tudomány igazságait röviden és világosan tárgyaljuk, amennyire ezt tárgyunk lehetővé teszi" (Summa Theologiae, I. Rész, Előszó).

Ezekkel a szavakkal kezdi Aquinói Szent Tamás élete egyik legfontosabb, és kétségkívül még ma is a legismertebb művét, melyet 1265-1274 között írt, ám teljesen nem tudta befejezni váratlanul bekövetkezett halála miatt (1274. március 7.)
A "Q" az adott kérdéseket (latinul questio) jelöli, pl. ha ezt látjuk. ST, Ia. q.14.a.2.; ez a Summa Teologiae Első Részének 14. kérdéséből a 2. artikulust (szakaszt) jelöli.

A Prima Pars (Első Rész) felépítése
(Rövidítése: ST.Ia.)

Quaestio 1: A szent tudomány

Qq.2-11: Isten léte és tulajdonságai: egyszerűsége, jósága, végtelensége, változatlansága.

Q. 2. előszava
"Mivel a szent tudomány elsődleges célja Isten ismeretét nyújtani, mégpedig nemcsak úgy, ahogy önmagában van, hanem úgy is, ahogy Ő a dolgoknak és különösképpen az értelmes teremtményeknek a lételve és célja (miként ez a mondottakból nyilvánvaló), ezt a tudományt úgy szándékozunk kifejteni, hogy először Istenről tárgyalunk, másodszor az értelmes teremtmény Isten felé irányuló mozgásáról (motus), harmadszor pedig Krisztusról, aki emberi mivolta szerint számunkra az Isten felé való törekvés útja.
Istennel kapcsolatos vizsgálódásunk három részre oszlik. Először azt vizsgáljuk, ami az isteni lényeghez tartozik, másodszor azt, ami az isteni Személyeket egymástól megkülönbözteti, harmadszor pedig a teremtmények Istentől való származását".

Qq. 12-13: Isten megismerése

Qq.14-18: Tudás Istenben

Qq.19-26: Isten akarata és gondviselése (igazságossága és irgalma, az isteni boldogság)

Qq.27-32: Az isteni személyek (Szentháromságtan),

Qq.33-43: Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek személye; 43: az isteni személyek küldése (missio)
Qq.44-49: A teremtmények eredése Istenből (teremtés); a rossz

Qq.50-64: Az angyalok

Qq.65-74: A teremtés

Qq.75- 83: Az ember: az emberi lélek, a lélek képességei (potentia): értelem, vágyóképesség, akarat, a szabad akarat

Qq.84-89: Az emberi megismerés

Qq.90-102: Az első ember teremtése, a paradicsomi állapot

Qq.103-109: A világ isteni kormányzása

Qq.110-119: A világ rendje

Második Rész (Secunda Pars, ST, IIa.)
Második Rész Első Része (Prima Secundae, ST, IaIIae.)

"Mivel az ember Isten képmására lett teremtve, amennyiben az a képmás „értelmes, szabad akaratú és természeténél fogva hatalommal rendelkező lényt” jelent, amint Damaszkuszi Szent János mondja, miután szóltunk a mintáról, ti. Istenről, és azokról, amik az isteni hatalomból akarati elhatározása szerint erednek, hátra van, hogy a képmását, vagyis az embert abból a szempontból vizsgáljuk, amennyiben szabad akaratú és saját cselekedetei fölött hatalommal rendelkező lényként ő maga saját tetteinek lételve".

Qq. 1-5: Az ember végső célja: a(z örök) boldogság
"Először az emberi élet végső céljáról kell vizsgálatot folytatni, majd azokról, amik által az ember ezt a célt elérheti, vagy a célhoz vezető útról letérhet. A célból kell ugyanis megállapítani a célhoz szükséges eszközök lényegét. Mivel pedig azt állítjuk, hogy az emberi élet végső célja a boldogság, először a végső célt általában kell vizsgálni, azután a boldogságot".

Qq.6-17: Az emberi cselekedetek (az akarat, szándék, választás)

Qq.18- 21: Az erkölcsi cselekedet alapelvei (a jó és a rossz a cselekedetekben)

Qq.22-48: A lélek szenvedélyei (passiones) – érzelmek: szeretet, gyűlölet, vágy, élvezet, fájdalom, harag, félelem, harag, remény, reménytelenség, merészség

Qq.49-54: A habitusok (készségek): a lélek belső elvei

Qq.55-70: Az erények általában, felosztásuk; a Lélek ajándékai; a boldogságok; a Lélek gyümölcsei,

Qq.71-89: A rossz készségek és bűnök általában (a bűn oka, az áteredő bűn, a bűn felosztása, következményei)

Qq.90-97: A törvény: az emberi törvény, a természettörvény

Qq.98-105: A régi törvény

Qq.106-108: Az új törvény, az evangélium

Qq. 109-114. A kegyelem

Második Rész Második Része
(Secunda Secundae, ST, IIaIIae.)

Qq. 1-16: A hit teológiai erénye, az ahhoz kapcsolódó parancsok, az ahhoz kapcsolódó Szentlélek-ajándék és boldogság, és az azzal ellentétes bűnök

Qq.17-22: A remény

Qq.23-47: A szeretet

Qq.48-56: Az okosság (prudentia) sarkalatos erénye

Qq.58-122: Az igazságosság (iustitia) erénye (benne: vallás, ima, igazság, jámborság)

Qq.123-140: Az erősség (fortitudo) erénye

Qq.141-170: A mértékletesség (temperantia)

Qq.171-178: A karizmák (gratia gratis data)

Qq.179-182: Az aktív és a szemlélődő élet

Qq.183-189: Az életállapotok (szerzetesi élet, püspöki rend)

Harmadik Rész
Tertia Pars, ST, IIIa.



"Mivel üdvözítőnk, Jézus Krisztus, aki az angyal tanúsága szerint, „megszabadítja népét bűneitől” [Mt 1,21], saját magában mutatta meg az igazság útját, amelyen a halhatatlan élet boldogságára juthatunk a feltámadásban, szükséges, hogy az emberi élet végső céljának, az erényeknek és bűnöknek áttekintése után, teológiai vállalkozásunk megkoronázásaként magáról a mindenek Üdvözítőjéről és az ő jótéteményeiről szóló megfontolás következzék. Először magáról az Üdvözítőről kell gondolkodnunk, másodsorban az Üdvözítő szentségeiről, amelyek által elnyerjük az üdvösséget; harmadsorban a halhatatlan élet céljáról, amelyre a feltámadás által eljutunk. Az elsővel kapcsolatban, két megfontolás szükséges: először magáról a megtestesülés misztériumáról, hogy Isten a mi üdvösségünkért lett ember; másodsorban, amit Üdvözítőnk, azaz a megtestesült Isten tett és szenvedett".

Qq. 1-6: A megtestesülés megfelelősége, az emberi természet felvétele

Qq.7-26: Krisztus személye (Krisztus kegyelme, tudása, az unio hypostatica, a Krisztusnak kijáró imádás)

Qq.27-30: Szűz Mária

Qq.31-45: Krisztus életének titkai (fogantatása, születése, tanítása, csodái)

Qq.46-52: Krisztus szenvedése, halála és annak hatásai

Qq.53-59: Krisztus feltámadása és második eljövetele

Qq.60-65: A szentség általában

Qq.66-71: A keresztség (Baptismus)

Qq.72: A bérmálás (confirmatio)

Qq.73-83: Az Eukarisztia 

Qq.84-90: A bűnbánat szentsége (poenitentia)

A Harmadik Rész kiegészítése
(Supplementum tertiae partis)

(Kiegészítés: Szent Tamás befejezetlenül hagyta a Summát, hiányzó részeit titkára, Reginald testvér a Szentencia-kommentár alapján pótolta)

Qq.1-28: A bűnbánat szentségével kapcsolatos kérdések

Qq.29-33: Az utolsó kenet (extrema unctio)

Qq. 34-40: Az egyházirend szentsége (ordo)

Qq.41-68: A házasság (matrimonium)

Qq.69-86: A feltámadás

Qq.87-91: A második eljövetel, az ítélet és a világ megújulása

Qq.92-96: Az örök boldogság

Qq.97-99: A kárhozat