Az örök törvény
ST, I-II.q.93.
Szent Tamás a lex naturalis-t, vagyis az erkölcsi természettörvényt az isteni örök törvényből vezeti le, melyről a következők mondhatók.[i] Az embernek, mint szellemi tehetséggel felruházott lénynek végső célja az egyetemes jó, azaz bonum universale, az a transzcendentális objektum, melyre az ember lényegénél fogva irányul, maga Isten. Ez a finális determináltság lehetővé teszi a szabadságot a világon belüli javakkal szemben. A szabadság feltételezi az észt, amely a cselekvést megragadja, és arra irányítja. Mivel minden törvény megkövetel egy észt, mely a törvényt adja, ilyen értelemben Isten az egész világ törvényhozója. Az Ő világmindenséget kormányzó „esze” a lex aeterna.[ii] [i] Vö. Boda László, A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája, 270. [ii] Vö. Rokay Zoltán, Filozófiatörténet I. Ókor, középkor, Szent István Társulat, Budapest 2002, 234-235. |
Az örök törvény tehát az isteni bölcsesség tervét jelenti, mely minden mozgásnak és cselekvésnek irányt szab. A lex aeterna egyszerre törvény és terv, hiszen Isten nemcsak megteremtette az univerzumot, és benne a szabad akarattal rendelkező embert, hanem folyamatosan gondját is viseli.[1] Az örök törvény Isten lényegében lakozik,[2] kihirdetése (promulgatio) szintén örök, legalább is Isten oldaláról nézve.[3] Az isteni világterv minden teremtményre érvényes, de a saját természetének megfelelő módon. Az ész nélküli teremtények hozzájárulásuk nélkül irányíttatnak, azoknak passzív modus felel meg, az ember számára viszont az a természetes, hogy eszével, ratiójával irányít.[4] Az ember a józan ész (recta ratio) segítségével ismeri meg a természetes erkölcsi törvényt, és csupán ebből levezetve, a hit által jut el az örök törvény parancsainak felismerésére. Isten oldaláról tehát az örök törvény „elsődleges”, míg a teremtmény oldaláról „másodlagos” követelmény.[5]
[1] Vö. Frivaldszky János, Klasszikus természetjog és jogfilozófia, 119.
[2] Vö. Bernhard Häring, Krisztus törvénye, I, Általános erkölcsteológia, 237.
[3] Vö. Bolberitz Pál-Gál Ferenc, Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája, Ecclesia, Budapest 1987, 142.
[4] Vö. Helmut Weber, Általános erkölcsteológia. Hívás és válasz, 105.
[5] Vö. Bolberitz Pál-Gál Ferenc, Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája, Ecclesia, Budapest 1987, 142.
[1] Vö. Frivaldszky János, Klasszikus természetjog és jogfilozófia, 119.
[2] Vö. Bernhard Häring, Krisztus törvénye, I, Általános erkölcsteológia, 237.
[3] Vö. Bolberitz Pál-Gál Ferenc, Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája, Ecclesia, Budapest 1987, 142.
[4] Vö. Helmut Weber, Általános erkölcsteológia. Hívás és válasz, 105.
[5] Vö. Bolberitz Pál-Gál Ferenc, Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája, Ecclesia, Budapest 1987, 142.