Erkölcsi megfontolások a prenatális diagnosztika kapcsán
A prenatális diagnosztika tulajdonképpen éppen annyi idős, mint a szülészet-nőgyógyászat és bábáskodás, hiszen mindig is fontos volt, hogy a lehetős legegészségesebben jöjjön világra a gyermek.
Az ultrahang-technológiával ma már korán látni lehet, ha a gyermek valamilyen rendellenségben szenved.
A prenatális diagnosztika erkölcsileg elfogadható, ha annak nem a szelekció a célja, hanem a betegség korai felismerése, és esetleges kezelése, illetve a beteg gyermek születésére való felkészülés.
Talán már az előző oldalon olvasott ismertetőből is világos, hogy az invazív módszerek orvosilag nem feltétlenül szükségszerűek. Ilyen pl az amniocentézis, mely veszélybe sodorhatja a magzatot. Éppen ezért abban az esetben, amikor sem az orvos, sem a szülő nem akarja abortálni a magzatot, legyen az bármilyen beteg is, az amniocentézis teljesen felesleges. Az invazív eljárásokhoz tehát többnyire azok folyamodnak, akik nyitottak az abortuszra is. Ugyanakkor a prenatális diagnosztika hasznos is lehet. A spina bifida betegség kezelését ma már az anyaméhen belül meg lehet kezdeni, például ha egy söntöt öltetnek az koponyaüregbe, mely levezeti az ott felgyülemlett agyvizet, csökkentve így az agynyomást és biztosítva a növekvő agy számára a szükséges térfogatot. |