Az első alapelvek
Tamás, mivel szerinte az emberi értelem kettős feladatot lát el, megkülönbözteti mind a spekulatív, mind a gyakorlati értelem úgynevezett első elveit.
Egy kis emlékeztető:
Spekulatív értelem: más néven elméleti értelem. A tiszta megismerésre irányul, az igazságra magára, a valóságra, a létre és a létezőre. Ezenkívül a legvégső okok megismerésére törekszik.
Gyakorlati értelem: a helyes erkölcsi cselekvésre irányul, de a megértés, mivel a dolgok megtételére, létrehozására irányul, továbbra is fontos marad.
Tamásnál a gyakorlati értelem voltaképpen az erkölcsi érzéket jelöli. A gyakorlati értelem legfontosabb elve a synderesis. A synderesis az erkölcsi élet, vagyis a természetes erkölcsi törvény első elveinek habitusa.
A gyakorlati értelem másik elve a lelkiismeret. A lelkiismeret egy adott emberi cselekvés jóságáról vagy rosszaságáról hozott megkülönböztetési aktus, erkölcsi ítélet.
Egy kis emlékeztető:
Spekulatív értelem: más néven elméleti értelem. A tiszta megismerésre irányul, az igazságra magára, a valóságra, a létre és a létezőre. Ezenkívül a legvégső okok megismerésére törekszik.
Gyakorlati értelem: a helyes erkölcsi cselekvésre irányul, de a megértés, mivel a dolgok megtételére, létrehozására irányul, továbbra is fontos marad.
Tamásnál a gyakorlati értelem voltaképpen az erkölcsi érzéket jelöli. A gyakorlati értelem legfontosabb elve a synderesis. A synderesis az erkölcsi élet, vagyis a természetes erkölcsi törvény első elveinek habitusa.
A gyakorlati értelem másik elve a lelkiismeret. A lelkiismeret egy adott emberi cselekvés jóságáról vagy rosszaságáról hozott megkülönböztetési aktus, erkölcsi ítélet.
Tamás szerint az emberi gondolkodás egyfajta belső megmozdulást fejez ki. Ez a mozgás a dolgok egyszerű megragadásából indul ki, melyeket természetes módon ismerünk meg, vagyis nem racionális úton. Az ilyen természetes módon felfogott dolgok az úgynevezett mozdulatlan vagy első elvek.
Ezek az elvek, melyeket lejjebb megnevezünk, természetes módon vannak bennünk. Ezek a természetes elvek mozdulatlanok, nem változnak, közvetlenül ragadjuk meg őket, magától értetődőek. Intuitíve és teljes bizonyossággal ismerjük meg őket. Nem igényelnek előzetes feltételezéseket.
A dolgoknak ez az első megragadása a következtetések felfogásához jut el, amennyiben a természetesen megismert elvek alapján haladunk.
Ezek az elvek, melyeket lejjebb megnevezünk, természetes módon vannak bennünk. Ezek a természetes elvek mozdulatlanok, nem változnak, közvetlenül ragadjuk meg őket, magától értetődőek. Intuitíve és teljes bizonyossággal ismerjük meg őket. Nem igényelnek előzetes feltételezéseket.
A dolgoknak ez az első megragadása a következtetések felfogásához jut el, amennyiben a természetesen megismert elvek alapján haladunk.
- A spekulatív értelem spekulatív elvek alapján halad előre.
- A gyakorlati értelem gyakorlati elvek alapján halad előre.
A spekulatív értelem első elvei
Ezek az elvek velünk született, különleges habitus módjára vannak bennünk. Az elvek megértésének is nevezzük.
Az első ilyen elv az ellentmondás elve:
„ugyanaz a dolog, ugyanazon szempont alapján nem tud egyszerre lenni és nem lenni”.
Az első ilyen elv az ellentmondás elve:
„ugyanaz a dolog, ugyanazon szempont alapján nem tud egyszerre lenni és nem lenni”.
Mit jelent ez?
Vagyis a szöveg, amit olvasok éppen, nem lehet egyszerre egy web-szöveg, és ugyanakkor ehető, finom bableves is. Vagy egy másik, konkrétabb példa: Ha egy kisgyerek lufit kap, de az kicsúszik a kezéből, elkezd sírni. Miért? Azért, mert elszállt a lufija. De valójában nem azért sír, mert elszállt, hanem mert tudja, hogy a lufi nem fog visszajönni. Ha megkérdeznénk tőle, hogy vajon azért sír-e, mert felismerte a lufi elszállásában az ellentmondás metafizikai elvét, nem is értené, mit mondunk. De mégis tudja, még ha nem is tudja kifejteni, hogy az a hélium-gázzal megtöltött lufi nem jön vissza. Ha a fagyiját ejti le a földre, akkor is ugyanez történik. Benne él az ellentmondás-elve, vagyis tudja, hogy az elszállt lufival nem fog hazasétálni, a földre pottyantott fagylaltot nem fogja megenni. |
|
Ezt az elvet Tamás Arisztotelésztől veszi át. Az ellentmondás elvét a spekulatív értelem legelső elvének tekintik. Ez képezi minden állítás és tagadás alapját.
Tulajdonságai:
Az ellentmondás elve a lét és a nemlét fogalmaira épül. A gondolkodás legáltalánosabb törvénye, mert ő a valóság legalapvetőbb törvénye.
Tulajdonságai:
- Ez az első elv,
- Közvetlenül ismerjük meg,
- Tévedés nélkül,
- Bizonyíthatatlan,
- Minden más elv alapját képezi.
Az ellentmondás elve a lét és a nemlét fogalmaira épül. A gondolkodás legáltalánosabb törvénye, mert ő a valóság legalapvetőbb törvénye.
A 2. alapelv az azonosság elve
Vagy negatív megfogalmazásban:
Ezt más területekre is alkalmazhatjuk, ekkor a szubsztancia elvének nevezzük:
A 3. alapelv: a harmadik kizárásának elve:
A 4. alapelv: harmadikkal való egyenlőség elve:
Az 5. alapelv : a benne-foglaltság elve:
A 6. alapelv: a célirányosság elve:
Metafizikai meghatározása ez:
„Minden, ami tevékenykedik, egy cél érdekében tevékenykedik”.
- „Minden létező az, ami, az, ami létezik”.
Vagy negatív megfogalmazásban:
- „A nemlétező nem létezik”.
Ezt más területekre is alkalmazhatjuk, ekkor a szubsztancia elvének nevezzük:
- „Az ami van, egy és ugyanaz a sokféle és átmenti létformái alatt is”.
A 3. alapelv: a harmadik kizárásának elve:
- „egy dolog vagy van, vagy nincs, nincs harmadik lehetőség”.
A 4. alapelv: harmadikkal való egyenlőség elve:
- „két dolog, melyek azonosak egy harmadikkal, egymással is azonosak”.
Az 5. alapelv : a benne-foglaltság elve:
- „az ami a tartalomban van, a tartóban is van”.
A 6. alapelv: a célirányosság elve:
- a változó, létrejövő létezőben van, abban, ami épp válik valamivé. Ez azt jelenti, hogy az adott létező magában hordozza annak lehetőségét, amivé válik. Ez a lehetőség célirányosan irányul a megvalósulásra.
- Minden létező, amennyiben valamilyen tevékenységet folytat (növekszik, mozog, stb), azt egy adott cél eléréséért teszi.
Metafizikai meghatározása ez:
„Minden, ami tevékenykedik, egy cél érdekében tevékenykedik”.
Az elégséges ok elve:
Tamásnál ez az elv nem ismert. Miért? Mert szerinte az ész első elvének egyetemes értékűnek kell lennie; másrészt, nem minden lénynek van oka, nem minden lény okozat, vagy okozott. Istennek például nincs oka. És nem is önmaga oka, hanem ok nélküli. Viszont megtehette volna, hogy nem lesz oka a véges létezőknek, ha így döntött volna. Ugyanakkor hozzátehetjük, hogy Tamás szerint a legelső elv, princípium maga a létező, amelyből szükségszerűen erednek az ellentmondás-elve és az azonosság elve. |
A gyakorlati értelem első elvei
- Ezek az elvek feltételezik a spekulatív értelem első elveinek ismeretét (intellectus principiorum).
- Feltételezi még az akaratot, az értelmes vágyóképességet is (appetitus intellectus).
- Mindezek pedig az értelmet meglétét feltételezik. Enélkül nincs akaró, vagyis értelmes vágy.
- Az első gyakorlati elveket természetszerűen ismerjük. Ezek az elvek a synderesis-ből erednek, amely sajátos, de természetes habitus.
- A synderesis a jóra késztet bennünket, és visszautasítja a rosszat, amikor az ember, az első elvekből kiindulva azt keresi, mit kell tennie, és arról hoz gyakorlati ítéletet.
- Az első gyakorlati elvek mozdulatlanok, nem változnak, melyet az értelemnek, mint a lélek egyik képességének tulajdonítunk. Még pontosabban pedig ezeket az első elveket a synderesis-nek tulajdonítjuk, mely az első erkölcsi elvek habitusa.
A legelső elv megfogalmazásában a legegyszerűbb, ugyanakkor a legösszetettebb: „a jó az, amit meg kell tenni, a rossz az, amit el kell kerülni (nem szabad megtenni)” (ST, II-II.94.a.2). A jó, amiről ebben az esetben szó van, az, ami felé az ember értelmes természetének köszönhetően törekszik. (ST, I.q.79.12.Resp). |
Az első elvből következik
a második:
„az értelem szerint kell élni”, és "erényesen kell cselekedni”. (ST, I-II.q.94.a.3).
Valamint:
Éppen ezért a felebarát iránti szeretet a természettörvény részét képezi, melyet az értelem közvetlenül megragad.
Ugyanez érvényes az Isten iránti szeretetre, miszerint őt mindennél jobban szeretjük. Miért? Azért, mert ő az abszolút jó, amire az ember természeténél fogva nyitott.
„az értelem szerint kell élni”, és "erényesen kell cselekedni”. (ST, I-II.q.94.a.3).
Valamint:
- „nem szabad igazságtalanságot elkövetni a másik emberrel szemben”. (ST, q.94.a.5.ad3).
- „Mindenkinek meg kell adni, ami jár neki” (ST, I-II.q.58.a.11).
Éppen ezért a felebarát iránti szeretet a természettörvény részét képezi, melyet az értelem közvetlenül megragad.
Ugyanez érvényes az Isten iránti szeretetre, miszerint őt mindennél jobban szeretjük. Miért? Azért, mert ő az abszolút jó, amire az ember természeténél fogva nyitott.