Az embrió mint személy
|
Mivel csak személyeknek lehetnek jogai, igen fontos, hogy megvizsgáljuk, vajon az embrió személy-e. Az emberi lények ilyen szempontból történő megítéléséhez kétféle megközelítést mutatunk be. Egyesek szerint az emberi lényeket azért kell értéknek tekinteni, mert lényegileg emberi lények, és emberi természetük révén magukban hordoznak bizonyos képességeket, erőket (potenciákat) melyek kifejezetten emberi jelenségként mutatkoznak meg. Az emberi lényeknek létezésük kezdetétől belső értékük van, mely a fejlődéssel párhuzamosan egyre jobban feltárul. Természetüket inkább kapják, mintsem önmaguknak adják. Ezt a belső értéket teljesen világi dokumentumok is vallják, és tökéletesen egyeznek az Egyház álláspontjával.
|
Ma sokan úgy vélik azonban, hogy csak az rendelkezik ezzel az értékkel, akik legalább egy bizonyos szinten képesek működni. Ez azt jelenti, hogy csak azoknak az emberi lényeknek vannak jogaik és méltóságuk, akik bizonyos értékelhető tevékenységet folytatnak, mint pl. kommunikációs képesség; öntudat; önérdek; gondolkodás; élvezet és fájdalom megtapasztalásának képessége; akik nem rendelkeznek ezekkel, azoknak nincsenek jogaik.
Ha a fenti szempontok alapján akarjuk definiálni a személyt, akkor nagyon sok embernek nem lennének jogaik. Vagy egyesek jogai – lévén öntudatosabbak, okosabbak, stb – nagyobb vagy több joguk lenne az élethez, szabadsághoz, stb, mint másoknak.
|
Amikor például nem vagyunk öntudatunknál, amikor alszunk sőt, néha egy komolyabb operáció előtt el is altatnak bennünket, stb, vajon ezekben a fázisokban nincsenek jogaink? Vajon a személy-lét, személy-voltunk az öntudatunkkal jön és megy, hol reggel vagyunk személyek, hol este...?
Az Egyház szerint ezek a szempontok nem meghatározóak. Ami számít, az az, hogy az ember Isten képmása, ami azt jelenti, hogy értelmes természettel, értelemmel és akarattal bír, márpedig ezek a képességek potenciálisan már az egysejtes zigótában is jelen vannak, és a zigótának minden belső képessége meg van arra, hogy ezeket a még passzív potenciákat aktív képességgé fejlessze. |
Néhány ember, éretlenség, deformitás, betegség, sérülés miatt, sosem lesz (vagy már nem) képes a fenti tevékenységeket produkálni, de ettől még személy voltukat nem veszítik el. Az önkifejezés képessége hiányzik náluk, de nem az ön-lét, a saját létük.
Az Egyház azt is vallja, h minden embernek ugyanazon alapjogai vannak, akár tud tevékenységet produkálni, akár nem.
Talán a legtöbbet erről maga az emberi történelem tud nekünk mondani, melynek során nemegyszer történt és történik meg, hogy bizonyos emberek ki akarnak zárni másokat az ember-létből. Gondoljunk csak a náci rendszerre; a nőket évezredekig sújtó és ma sem teljesen felszámolt, a nőkkel szemben gyakorolt hátrányos megkülönböztetésre, a rabszolgaság régi és újabb formáira, stb, stb, stb. Mi emberek nagyon könnyen hajlunk arra, hogy a gyengébbeket megfosszuk az őket megillető legalapvetőbb jogoktól is. Kik ezek a gyengék? Többnyire azok, akiknek "nincs hangjuk”: a világ számos helyén nők, a gyerekek rendkívül számos szituációban, gyakran még ma sem kapnak egyenlő esélyeket és megítélést a feketék, az embriók, a súlyos szellemi, vagy akár testi fogyatékkal élők…
