A Szentlélek ajándékai - az értelem ajándéka
ST, II-II.q.8.
Az értelem ajándéka a hit erényéhez tartozik, mert a hitet, pontosabban a hívő embert azzal a „képességgel” gazdagítja, hogy általa egy szinte ösztönös, benső megkülönböztetéssel és ítéletalkotással tud az isteni igazságokról elmélkedni, de főleg és elsősorban azokat hinni. S bár az értelem ajándéka a hit teologális erényéhez „adatik”, mégis formálisan (lényegét illetően) és ténylegesen különbözik magától a hittől. Az értelem ajándékát ugyanis azért kapjuk, hogy már élő, és szeretettől vezérelt hitünket, a hit erényét támogassa. |
A hit isteni erénye életünk folyamán szüntelenül növekszik, alakul bennünk. Ezt az alakulást, növekedést a szeretet isteni erénye vezeti, áthatja.
Ez a szeretettől egyre inkább áthatott hit a lélekben mély, objektív és tárgyilagos ismeretet alakít. Ezt az ismeretet hitismeretnek, hitből fakadóismeretnek is nevezzük.
Ez a hitből fakadó megértés két módon mutatkozik meg:
- segít befogadni és megérteni a hitcikkelyeket, a hitvallás tényleges tartalmát.
- Másrészt, a lélekben, az értelemben átható, mély és személyes ismeretet tesz lehetővé, mely szilárdan hiszi a szemlélt és szeretett isteni igazságokat.
Melyek ezek az isteni igazságok? Mindaz, amit a hitvallás elénk tár:
- a Szentháromságos Egy Isten léte,
- a megtestesülés és a megváltás misztériumai,
- a feltámadást, stb.
- végig kísérik a kegyelem bennünk való növekedését,
- és az Istennel való természetfeletti élethez szükséges lelki felszerelés fontos részét képezik.
A hit ajándéka a hívő értelemnek a hitigazságok mély értelmének közvetlen megragadását teszi lehetővé. Ezeknek az igazságoknak a megértése egyfajta benső megragadással (apprehensio), a dolgok lényegébe történő áthatolással történik. Ebben a megértésben tehát nem az intelligenciaszint, a racionalitás, és nem is a formális gondolkodás kap szerepet, hanem az intuitív megismerés, amely a megismerés legtisztább és legmélyebb foka.
A dolgok igazságának (valóságának), és végső soron magának az Istennek ez a természetfölötti megkülönböztető megértése elsősorban egy rásejtésből, belesejtésből születő „ítélet”, benyomás bennünk. (Ezzel szemben például a tudomány és a bölcsesség ajándékai racionális úton, okról okozatra haladva, következtetés útján segítik a hívő értelmet). |
Isten és a dolgok valóságának a természetfölötti, megsejtésből eredő ismerete azonban nem annyira gondolás és gondolkodás, mint sokkal inkább arról, hogy az értelem mintegy „elszenvedi” (pati) Istent. A hívő értelem befogadja az előtte „álló”, előtte feltárulkozó valóságot. Miben áll ez az "elszenvedés"? Olyan megismerési módról van szó, mely egy bizonyos szerető (affektív), benső hozzáhasonlásból (connaturalitas) születik bennünk. Ez a benső hasonulás a kegyelem és a hit által valósul meg, és érzelmi síkon is megjelenhet. Az Istent ilyen módon „elszenvedve” vagyis értelmünkbe, akaratunkba befogadva (voltaképpen hagyjuk, hogy Isten belénk, értelmünkbe, érzéseinkbe, akaratunkba hatoljon) Őt magát ismerjük meg. Ebben az ismeretben pedig minden más már azért értékelünk és szeretünk, amiért valóban fontosak: a természetfölötti rendre és életre, valamint az üdvösségre való irányultságuk miatt.
Az értelem ajándéka, mint a Szentlélek adománya a tisztaszívűek boldogságára vezet el bennünket; a tisztaszívűekére, akik – mondja Jézus – meglátják az Istent.
Az értelem ajándékától és a szeretettől indított, mozgatott hit szemei által a hívő mintegy belülről ismer. Ismerete nem külső tényeken alapszik, hanem benső: bensőleg ízleli, észleli és ragadja meg a dolgokat, a valóságot. Ez a benső megragadás az isteni dolgok, valóságok benső megragadásán alapszik, abból indul ki, mely minden dolgok mértéke is egyben: az isteni dolgok megértésének fényében értjük meg minden más valóság relatív jelentőségét, szerepét, helyét, esendőségét, de igazi és mély értéküket, értelmüket, sőt végső céljukat is, mely végső soron mindig a természetfölöttire irányít bennünket.