A bioetika meghatározása, tárgya, területei
Az oldalt a következő cikk alapján írtuk:
Marc Lalonde : Mi a Bioetika? , in: A Család Pápai Tanácsa: Családlexikon, a Családdal és az élettel kapcsolatos vitatott fogalmakról és etikai kérdésekről,
Szent István Társulat, BP, 2012, a cikket fordította: Diós István, 43-58.oldal.
A kezdetek
A bioetika a görög biosz (élet) és éthiké (erkölcs, erkölcsi tanítás) szavakból áll össze. A morál (erkölcs) kifejezés pedig a latin mos (szokás) szó fordítása. Manapság a morál kifejezés főleg keresztény erkölcsteológián belül használatos, illetve arra értendő, míg az erkölcs és az etika kifejezések az emberi cselekedetek tudományos, illetve filozófiai vizsgálatára vonatkozik.
Etikai szempont: orvosi etika
A szervezett és meghatározott keretekkel rendelkező orvoslás már az ókorban megjelent. Erre utal a Kr.e. 5-4.században megjelent hippokratészi eskü, mely egy egész orvosi hagyomány gyümölcse. Alapjában véve megalapozott erkölcsiséget tükröz, mely a beteg javára irányul.
A filozófiai gondolkodás fejlődésével lassan megalapozták az erkölcsiség objektív igazságra történő alapozását, mely az önmagában való jó tudatából fakad, mely felülemelkedik a szubjektív kívánságokon.
Az újkorban a szabadság, az autonómia, az erkölcsi liberalizmus, az igazságosság eszméje hatotta át az etikát. A kereszténység pedig nagyban hozzájárult az emberi személy egységes, vagyis nem dualista felfogásához.
A filozófiai gondolkodás fejlődésével lassan megalapozták az erkölcsiség objektív igazságra történő alapozását, mely az önmagában való jó tudatából fakad, mely felülemelkedik a szubjektív kívánságokon.
Az újkorban a szabadság, az autonómia, az erkölcsi liberalizmus, az igazságosság eszméje hatotta át az etikát. A kereszténység pedig nagyban hozzájárult az emberi személy egységes, vagyis nem dualista felfogásához.
A bioetika születése
A bioetika szót először Van Rensselaer Potter alkalmazta a The Science of survival című cikksorozatában, ill. a Bridge to the Future című könyvében, ahol azt mondja, a bioetika két tudomány-típus, a humanista és a tudományos között foglal helyet. Potter a túlélés tudományának kidolgozására törekedett azzal a céllal, hogy megtanítsa a tudósokat a tudomány helyes használatára, illetve feltárja a tudománynak az életben betöltött erkölcsi jelentőségére és szerepére.
Potter továbbá a hagyományos etikai-orvosi szemlélet kitágítására, olyan új tudományra is törekedett, melynek alapjai és határai a bioszféra egészének törvényeire épülnek.
Ezzel párhuzamosan, sőt, már korábban, létrejöttek az ún. bioetikai központok, melyek arra hivatottak, hogy a biogyógyászati kísérleteknek határozott és átlátható keretet szabjanak.
Az első ilyen központ, a The Hastings Center New Yorkban jött létre. Itt fektették le a bioetika alapjait (Daniel Callahan és Willard Gaylin), mely magába foglalta az emberi személy védelmét az önkényes, beleegyezést nem kérő, vagy kellő felvilágosítás hiányában végzett, nem egyszer embertelen kísérletekkel szemben.
1978-ban, André Hellegers már kidolgozta az új tudományt, az Egyetem publikáció között pedig Warren. T. Reich szerkesztésében látott napvilágot az Encyclopedia of Bioethics.
1979-ben jött létre a Kennedy Institute of Ethics és a Georgetown Egyetem bioetikai központja.
Potter továbbá a hagyományos etikai-orvosi szemlélet kitágítására, olyan új tudományra is törekedett, melynek alapjai és határai a bioszféra egészének törvényeire épülnek.
Ezzel párhuzamosan, sőt, már korábban, létrejöttek az ún. bioetikai központok, melyek arra hivatottak, hogy a biogyógyászati kísérleteknek határozott és átlátható keretet szabjanak.
Az első ilyen központ, a The Hastings Center New Yorkban jött létre. Itt fektették le a bioetika alapjait (Daniel Callahan és Willard Gaylin), mely magába foglalta az emberi személy védelmét az önkényes, beleegyezést nem kérő, vagy kellő felvilágosítás hiányában végzett, nem egyszer embertelen kísérletekkel szemben.
1978-ban, André Hellegers már kidolgozta az új tudományt, az Egyetem publikáció között pedig Warren. T. Reich szerkesztésében látott napvilágot az Encyclopedia of Bioethics.
1979-ben jött létre a Kennedy Institute of Ethics és a Georgetown Egyetem bioetikai központja.
A bioetika szociokulturális szempontjai
A bioetika a hagyományos angolszász etikában gyökerezik, magával hozva annak szociális, vallási és erkölcsi vonásait is. A XX. század elején még minden a beteget kezelő orvos kezébe futott össze, és a beteg teljes bizalommal volt orvosa iránt. Az orvostechnológia robbanásszerű fejlődésének, a nagymértékű városiasodásnak, a tömegkommunikáció és -tájékoztatás felgyorsulásának köszönhetően azonban új életfelfogás és az élethez való hozzáállás született meg. Az orvos egyre inkább visszahúzódott a beteggel való személyes kapcsolattól, a kezelés személytelenebbé vált, a beteg pedig panaszainak, tüneteinek, eseteinek megfelelően felaprózódott a különböző orvosi területek és orvosok között. Ma már egy beteg specialisták egész csoportjával találja szemben magát, amelyben mindenki a maga területe iránt érdeklődik, és már nem egy konkrét emberi személyt kezelnek hanem saját szakterületüknek az „egészből” kimetszett esetére koncentrálnak.
Az orvosi-technológiai változások azokban más területeken is megmutatták hatásukat. Nemegyszer tapasztalható igazságtalanság, hiszen sokaknak nincs lehetőségük elérni ezeket a modern gyógyászati módszereket, vagy azért, mert egyszerűen az adott országban még nem elérhető (amint ezt látjuk például a nagyon szegény, fejlődő országok esetében), vagy azért, mert az adott jóléti állam saját polgárának nincsenek meg a személyes lehetőségei (alacsony társadalombiztosítási díjat fizet, munkanélküli, stb). Az egészség, pontosabban a gyógyításhoz való jog gyakorlása, bár elvileg mindenki számára érvényes, sok ember számára egyszerűen lehetetlen, pusztán anyagi okok miatt.
Az orvosi-technológiai változások azokban más területeken is megmutatták hatásukat. Nemegyszer tapasztalható igazságtalanság, hiszen sokaknak nincs lehetőségük elérni ezeket a modern gyógyászati módszereket, vagy azért, mert egyszerűen az adott országban még nem elérhető (amint ezt látjuk például a nagyon szegény, fejlődő országok esetében), vagy azért, mert az adott jóléti állam saját polgárának nincsenek meg a személyes lehetőségei (alacsony társadalombiztosítási díjat fizet, munkanélküli, stb). Az egészség, pontosabban a gyógyításhoz való jog gyakorlása, bár elvileg mindenki számára érvényes, sok ember számára egyszerűen lehetetlen, pusztán anyagi okok miatt.
Jogi szempontok
Jogi-filozófiai alapok
A XX. században tapasztalt , az emberrel, emberi személyekkel szemben elkövetett rendkívül súlyos visszaélések hatására indult meg egy jogi-filozófiai folyamat és reflexió. Lassan megfogalmazódott az emberekben a szigorú és áthághatatlan, minden emberre, minden időben (legyen az béke vagy háború) érvényes korlátok felállításának szükségessége.
Így született meg 1984. december 10-én az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, mely – más nyilatkozatokkal, kódexekkel, stb-vel együtt – mind az emberi élet tiszteletben tartását követelik. Világossá vált, hogy az élethez való jog filozófiájára van szükség. Eközben, az 1990-es években a bioetika bevonult a jog területére is. A biogyógyászati technikák gyors fejlődése és a belőlük fakadó etikai problémák összetettsége miatt azonban a törvényhozás megelégszik azzal, hogy jogi korlátokat állítanak, melyek megakadályozzák a bioetikai követelmények hegemóniáját. A bioetikából tehát logikusan következik a biojog. Minden élő anyag a laboratóriumok megkülönböztetetlen tárgyává válik. A bioetikusok nagy része úgy véli, hogy a lehetőségek végtelen tárának gyakorlati megvalósítása csak a demokratikus konszenzus és a közvélemény igenlő magatartásától függ.
A szabályok meghatározásánál, melyek a modern biotechnológia alkalmazásánál nemzetközileg követni kell, a biojog arra törekszik, hogy az emberre és az egész bioszférára egyformán vonatkozó igazságossággal foglalkozhasson.
Ebből következik, hogy a bioetika nem azonos a klasszikus orvosi etikával, ugyanis a bioetika magába foglalja a társadalom- és természettudományokat, a tudományos technológiát és a jogot is.
A XX. században tapasztalt , az emberrel, emberi személyekkel szemben elkövetett rendkívül súlyos visszaélések hatására indult meg egy jogi-filozófiai folyamat és reflexió. Lassan megfogalmazódott az emberekben a szigorú és áthághatatlan, minden emberre, minden időben (legyen az béke vagy háború) érvényes korlátok felállításának szükségessége.
Így született meg 1984. december 10-én az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, mely – más nyilatkozatokkal, kódexekkel, stb-vel együtt – mind az emberi élet tiszteletben tartását követelik. Világossá vált, hogy az élethez való jog filozófiájára van szükség. Eközben, az 1990-es években a bioetika bevonult a jog területére is. A biogyógyászati technikák gyors fejlődése és a belőlük fakadó etikai problémák összetettsége miatt azonban a törvényhozás megelégszik azzal, hogy jogi korlátokat állítanak, melyek megakadályozzák a bioetikai követelmények hegemóniáját. A bioetikából tehát logikusan következik a biojog. Minden élő anyag a laboratóriumok megkülönböztetetlen tárgyává válik. A bioetikusok nagy része úgy véli, hogy a lehetőségek végtelen tárának gyakorlati megvalósítása csak a demokratikus konszenzus és a közvélemény igenlő magatartásától függ.
A szabályok meghatározásánál, melyek a modern biotechnológia alkalmazásánál nemzetközileg követni kell, a biojog arra törekszik, hogy az emberre és az egész bioszférára egyformán vonatkozó igazságossággal foglalkozhasson.
Ebből következik, hogy a bioetika nem azonos a klasszikus orvosi etikával, ugyanis a bioetika magába foglalja a társadalom- és természettudományokat, a tudományos technológiát és a jogot is.
A bioetika meghatározása
A bioetikát talán úgy tudjuk leginkább meghatározni, ha jellemzőit igyekszünk megragadni, melyek, Warren T. Reich (Encyclopedia of Bioethics, 1978) szerint a következők:
- a bioetika tárgya mindaz, aminek az egészség szempontjából értéke van;
- a bioetika átfogja a biogyógyászati kutatások és gyógyító jellegű magatartás-kutatások minden típusát;
- nemzetközi szinten foglalkozik a népesedés és egészség társadalmi problémáival, illetve a tudományosan programozott születésszabályozás által felvetett erkölcsi problémákkal;
- s végül, a bioetika figyelme egyaránt kiterjed az emberi, állati és növényi élettel és környezettel. A környezetetika a bioetika részét képezi.
A bioetika tárgya
A bioetika tárgya az emberi élet eredete, kibontakozása, minősége és az élet jó befejezése körül rajzolódik ki. Ezek a csomópontok azonban valamilyen formában mindig érintik az egyedi, társadalmi, pszichológiai, jogi, és egyéb szempontokat is.
A szakemberek álláspontja és azok különbözősége tehát elsősorban az emberi, és egyáltalán az életről vallott felfogásukból, értékelésükből fakad, mely a konkrét szituációkban mutatott magatartásban nyilvánul meg.
A bioetikát továbbá a szerint is megközelíthetjük, mint az etika vagy erkölcsfilozófia részét, mely az élőlényeket az alapján tárgyalja, hogy eredetüknél, kifejlődésüknél miként alkalmazzuk a folyamatosan fejlődő biogyógyászati technikákat. Ezt azonban nem lehet általánosságban tekinteni, hiszen a növényi, az állati és az emberi lét lényegileg különbözik egymástól, ezt a különbséget azonban csak reflexió és a tapasztalat útján lehet alátámasztani. Ez a szempont azonban, úgy tűnik, egyre távolabb kerül a bioetikai vizsgálódások alkalmazott szempontjaitól.
A bioetika az embert a maga totalitásában igyekszik megragadni, bele értve etikai dimenzióját is, mely a legvégső értékre utal. Ezen felül az embert kötelességei szintjén is megszólítja, ez pedig objektív, egyetemes es változatlan értékeket feltételez, melyek egyrészt emberi értékekre alapoznak, ugyanakkor meg is haladják az egyes személyeket és körülményeiket. Ezek az értékek tehát nem a szubjektív véleménytől és nem is a demokratikusan elfogadott vagy tagadott értékeken múlnak.
A szakemberek álláspontja és azok különbözősége tehát elsősorban az emberi, és egyáltalán az életről vallott felfogásukból, értékelésükből fakad, mely a konkrét szituációkban mutatott magatartásban nyilvánul meg.
A bioetikát továbbá a szerint is megközelíthetjük, mint az etika vagy erkölcsfilozófia részét, mely az élőlényeket az alapján tárgyalja, hogy eredetüknél, kifejlődésüknél miként alkalmazzuk a folyamatosan fejlődő biogyógyászati technikákat. Ezt azonban nem lehet általánosságban tekinteni, hiszen a növényi, az állati és az emberi lét lényegileg különbözik egymástól, ezt a különbséget azonban csak reflexió és a tapasztalat útján lehet alátámasztani. Ez a szempont azonban, úgy tűnik, egyre távolabb kerül a bioetikai vizsgálódások alkalmazott szempontjaitól.
A bioetika az embert a maga totalitásában igyekszik megragadni, bele értve etikai dimenzióját is, mely a legvégső értékre utal. Ezen felül az embert kötelességei szintjén is megszólítja, ez pedig objektív, egyetemes es változatlan értékeket feltételez, melyek egyrészt emberi értékekre alapoznak, ugyanakkor meg is haladják az egyes személyeket és körülményeiket. Ezek az értékek tehát nem a szubjektív véleménytől és nem is a demokratikusan elfogadott vagy tagadott értékeken múlnak.
