A lélek habitusai
ST, I-II.q.49-54.
A kifejezés a latin habere ige participiuma, mely azt jelenti: bírni, birtokolni, megtartani, elfoglalni. A habitus kifejezést leginkább egyfajta létmódként közelíthetjük meg, amint egy adott létező viszonyul valamihez, rendelkezésére áll valaminek (pl. az értelem habitusáról is beszélhetünk, amennyiben az értelem olyan "létező", amely érthető fogalmak befogadására képes, meg van az ehhez szükséges benső diszpozíciója).
Mi egy habitus?
- Először is nagyon fontos aláhúznunk, hogy mi NEM a habitus: a latin habitus szó ugyanis nem szokást, magatartást jelent.
- A habitus kifejezés mindenekelőtt a metafizika nyelvterületéhez tartozik, és szorosan kapcsolódik a szabadság és a természet (natura) fogalmához. Tamás főleg a Summa Prima Secundae-jában beszél róla, a 49-54. kérdésekben.
A habitus olyan stabil, belső készségállapot, hangolódás, amelynek révén könnyen, örömmel, ugyanakkor szabadon tesszük a jót vagy a rosszat. A tett jósága vagy rosszasága attól függ, hogy az a cselekedet a emberi természet végső céljának megfelel, vagy sem, arra viszi őt tovább, vagy attól eltéríti.
A habitusok kialakulása
Egy habitus konkrét
cselekedetekből és azok gyakori ismétléséből születik.
- Például, ha valaki rendszeresen gyakorolja a matematikát, egy idő után valószínűleg nagyobb kedvvel, örömmel és jobban is fogja érteni, mintha csak néha-néha, vagy egyáltalán nem gyakorolná.
- Vagy például ha valakinek gyakran beszél mellé, vagy akár kisebb-nagyobb dolgokban hazudik, hamarosan egészen könnyen, nehézségek (szégyenérzet, megbánás nélkül) fog hazudni, akár súlyosabb dolgokban is).
- Fontos látni azonban, hogy a habitus mégsem egyenlő a szokással. A szokás ugyanis egyfajta automatizmus.
- A habitus ellenben az ember egy természetes hajlamának olyan kibontakozása, mellyel szemben az illető szabad marad. Senki nem válik egy habitus rabjává. Arisztotelész szerint minden ember szabadon használja a habitusait, és képes azokon változtatni – az cselekedet ellenkező irányban történő gyakorlásával. Pl. aki könnyen hazudik, és elkezdi gyakorolni az igazmondást, lassan-lassan elhagyja a hazudozást és egyre könnyebbé válik igazat mondania.
A habitusok "fajtái"
- Természetes habitus: pl. számolási készség (fejlesztése), hazudozás, igazmondás….
- Természetfeletti habitus: ezek a habitusok a természetfelettire irányuló cselekedeteket érintik. Ezek a természetfeletti habitusok ún. belénk öntött habitusok, vagyis a kegyelemmel kapjuk őket, és a kegyelem növeli, mélyíti őket bennünk.
- Egy habitus lehet operatív, vagyis cselekvésre irányuló habitus. Ebben az esetben az ember képességeinek egy adott tárggyal (obiectum) szemben meghatározott módon, beállítódás szerint cselekszenek, reagálnak.
- De egy habitus lehet entitatív, vagyis amikor az adott habitus az illető egész létét (emberi természetét) érinti, arra vonatkozik. Ilyen például az egészség, a szépség, stb.
- De entitatív, a létre vonatkozó habitus alatt Tamás elsősorban magát a kegyelmet, pontosabban a megszentelő kegyelmet érti, amely nem más, mint az isteni természetben való létbeli (ontológiai), valóságos részesülés (participatio). A megszentelő kegyelem ugyanis a teljes emberi természetet, a teljes embert érinti, és egész létét Istenre irányítja. Ebből az Istenre-irányultságból fakadnak, adatnak nekünk a belénk öntött erények. Lásd: ST, Ia-IIae.q.110.
