Anyag - forma
Az anyag
Eredeti értelme szerint
az anyag (latinul materia, görögül hylé) azt a valóságot jelöli, amiből egy
adott dolog készült, van.
Az anyag filozófiai terminusként való alkalmazását tulajdonképpen Arisztotelész vezette be, Tamás pedig teljesen magáévá tette az arisztotelészi szóhasználatot.
Tamás számára az anyag nem más, mint a változásnak alávetett létezőkben az a valóság, amely a formától kapja meghatározottságát, és így az anyag és a forma együtt alkotják a konkrét létezőt, az egyedi szubsztanciát.
Az anyag legfontosabb jellemzője a meghatározottság, a képlékenység, a valamivé alakulás képessége.
Aquinói Tamás gondolkodásában az anyag az a valóság, amely a teremtett, fizikai valósággal bíró létezőkben lehetővé teszi a változást, a létrejövést és az esetlegességet. Az anyag tehát a testi változás alapja, és magától a formától kapja sajátos meghatározását. Az adott szubsztancia anyaga és formája olyan kapcsolatban vannak egymással, mint a potencia és az aktus, vagyis mint a lehetőség és a megvalósultság.
Az anyag tehát a meghatározhatóság, a a determinálhatóság alapja, illetve princípiuma, a lehetőség, a változás, a szaporodás, a számbeli növekedés és a korlátozottság elve. Ez az elv, princípium a testi szubsztancia, létező belső valóságához tartozik.
Ebben az értelemben az anyag a mennyiség és az egyediség alapelve is.
Az anyag a formával együtt alkotják a fizikai létezők elveit, princípiumait.
Az anyag filozófiai terminusként való alkalmazását tulajdonképpen Arisztotelész vezette be, Tamás pedig teljesen magáévá tette az arisztotelészi szóhasználatot.
Tamás számára az anyag nem más, mint a változásnak alávetett létezőkben az a valóság, amely a formától kapja meghatározottságát, és így az anyag és a forma együtt alkotják a konkrét létezőt, az egyedi szubsztanciát.
Az anyag legfontosabb jellemzője a meghatározottság, a képlékenység, a valamivé alakulás képessége.
Aquinói Tamás gondolkodásában az anyag az a valóság, amely a teremtett, fizikai valósággal bíró létezőkben lehetővé teszi a változást, a létrejövést és az esetlegességet. Az anyag tehát a testi változás alapja, és magától a formától kapja sajátos meghatározását. Az adott szubsztancia anyaga és formája olyan kapcsolatban vannak egymással, mint a potencia és az aktus, vagyis mint a lehetőség és a megvalósultság.
Az anyag tehát a meghatározhatóság, a a determinálhatóság alapja, illetve princípiuma, a lehetőség, a változás, a szaporodás, a számbeli növekedés és a korlátozottság elve. Ez az elv, princípium a testi szubsztancia, létező belső valóságához tartozik.
Ebben az értelemben az anyag a mennyiség és az egyediség alapelve is.
Az anyag a formával együtt alkotják a fizikai létezők elveit, princípiumait.
Az anyag "típusai"
- Az anyaggal kapcsolatos fogalmak közül az első és egyik legfontosabb az ún. elsődleges anyag, vagy materia prima. Az elsődleges matéria tiszta anyag, a tiszta meghatározatlanság, tiszta lehetőség. Ez a tiszta meghatározatlanság azt jelenti, hogy az elsődleges anyag bármely forma befogadására képes és alkalmas. A forma az, amely meghatározottságot ad ennek az anyagnak. (Pl: ha ez az elsődleges anyag az elefánt „formáját”, az elefánt-ságot fogadja be, akkor az adott anyagból elefánt lesz és nem feketeribizli. Az elsődleges anyag tehát maga a tiszta lehetőség, míg a Tiszta Aktus nem más, mint maga a tiszta megvalósultság.
- Másodlagos anyagnak,matériának nevezzük azt a szubsztanciát, amely a materia prima és egy lényegi, szubsztanciális forma (pl. az elefánt-ság) egyesüléséből létrejött konkrét valóság (materia prima + elefánt-ság mint forma = elefánt). Ez a másodlagos anyag további változásokra, akcidensek befogadására, sőt, lényegi változásokra is képes (mármint az adott forma, pl, az elefántságon belül. Vagyis az elefántból lehet nagy növésű, vagy éppen kicsi elefánt, szelíd természetű vagy inkább vad, stb. elefánt, ha hím, akkor válhat „apává”, ha nőstény, akkor még lehet „anyává”, de feketerbizli már biztos nem lesz belőle).
Amikor Tamás az anyagról beszél, általában az elsődleges anyagot érti alatta. Amikor pedig másodlagos anyagról beszél, azt szinte mindig anyagi szubsztanciának vagy testnek nevezi.
Egyéb gondolatok az anyagról
A fentiekből talán már világos, hogy az anyag Tamás gondolkodásában nem annyira a lélek, a lelki dolgok ellentétje, hanem sokkal inkább olyan metafizikai fogalom, amely szoros kapcsolatban áll a formával, amely meghatározottságot ad az önmagában puszta lehetőségként adott anyagnak. A materia prima-nak tehát önmagában nincs léte, a formától kapja megvalósulását. Éppen ezért az elsődleges anyag és a forma olyan vonatkozásban vannak egymással, mint a potencia és az aktus.
Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy itt nem biológiai, nem is más természettudományos megközelítésről van szó, hanem metafizikáról. A metafizika pedig nem az anyagi valóság mérhető leírására törekszik, hanem az első elvek és okok felkutatására, kifejtésére.
Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy itt nem biológiai, nem is más természettudományos megközelítésről van szó, hanem metafizikáról. A metafizika pedig nem az anyagi valóság mérhető leírására törekszik, hanem az első elvek és okok felkutatására, kifejtésére.
- Egy szubsztanciát akkor nevezünk anyaginak, anyagi szubsztanciának, amikor az elsődleges anyag egy szubsztanciális formával egyesült.
- Spirituális szubsztanciának pedig akkor nevezünk egy szubsztanciát, amikor olyan formáról van szó, amely önmagában létezik, és nem pedig az anyag meghatározottságának elveként.
- Az anyagi létezőkben az anyag a korlátozottság, a határok, ugyanakkor a bizonytalanság, a változandóság és a sokasodás, a szaporodás, valamint a mennyiség és az egyediség elve is.
- Egy létező anyagi elvét anyagi oknak is szoktuk nevezni, legalábbis abban az értelemben, hogy ez az ok, anyagi elv az alapja mindannak, ami az adott anyagi létezőben meghatározatlan, osztható és változékony.
A forma
A forma a görög morphé terminusból ered, Arisztotelész kezdte el alkalmazni. Mivel metafizikai fogalomról van szó, természetesen nem külső formát, alakot kell rajta érteni, hanem az adott létező benső, meghatározó, konstitutív elvét, princípiumát.
A forma kifejezés szorosan kapcsolódik az anyag fogalmához, mivel az anyag a tiszta lehetőség, meghatározatlanság, a formával egyesülve azonban együtt alkotják a konkrét, egyedi létezőt.
Ebből következik, hogy a forma ténylegesen nem különbözik sem a lényegtől (essentia), sem a természettől (natura). A szubsztanciális formák esetében azonban a forma a lényeg vagy a természet meghatározó elve, princípiuma. Éppen ezért szoktuk azt mondani (a metafizikai nyelvjárásán belül), hogy az adott létező a saját formája, lételve szerint létezik (a lét követi a formát).
Mivel a forma az egyes létezők benső, alkotó elve, a létező minden (lé)tevékenységének, operációjának is elve, alapja, princípiuma.
Tamás megkülönbözteti a szubsztanciális formát és az akcidentális formát:
A forma kifejezés szorosan kapcsolódik az anyag fogalmához, mivel az anyag a tiszta lehetőség, meghatározatlanság, a formával egyesülve azonban együtt alkotják a konkrét, egyedi létezőt.
- Ugyanakkor a forma és az anyag szétválasztható (pl. az ember halálakor a lélek és az anyag elválik egymástól: már nem emberről, emberi személyről beszélünk, hanem holttestről, a lélek pedig – a katolikus hit szerint – a feltámadásig, vagyis a test és a lélek újraegyesüléséig „várakozik” és „vágyakozik” a test után!).
- Tiszta formának, vagy különálló formának nevezzük azokat a formákat, melyek semmiféle anyagnak nem az aktusai, „csak” az adott létező meghatározottságának elvei. Tamás ilyen tiszta formának vagy „forma separata”-nak nevezi az angyalokat, illetve az emberi lelket is, a halál beállta után. Az emberi lélek azonban a halál után is transzcendentális vonatkozásban marad azzal a testtel, melyet átlelkesített.
Ebből következik, hogy a forma ténylegesen nem különbözik sem a lényegtől (essentia), sem a természettől (natura). A szubsztanciális formák esetében azonban a forma a lényeg vagy a természet meghatározó elve, princípiuma. Éppen ezért szoktuk azt mondani (a metafizikai nyelvjárásán belül), hogy az adott létező a saját formája, lételve szerint létezik (a lét követi a formát).
Mivel a forma az egyes létezők benső, alkotó elve, a létező minden (lé)tevékenységének, operációjának is elve, alapja, princípiuma.
- A forma továbbá az, ami egy adott létezőt meghatároz, ami által a létező az, ami, és ami által megismerhetővé lesz (megérthető, felfogható a léte).
- Intencionális formának nevezzük azt a hasonlóságot, fogalmat, benyomást vagy képet, melyek által egy létező formája megjelenik az őt megismerő lélekben, elmében.
Tamás megkülönbözteti a szubsztanciális formát és az akcidentális formát:
- A szubsztanciális formáról már beszéltünk.
- Az akcidentális forma a szubsztanciálisan már meghatározott létezőnek további, lényegi voltát már nem befolyásoló meghatározottságokat ad. Egy ember például lehet afro-amerikai, eszkimó-típus, stb: ezek akcidentális meghatározottságok, de lényegi ember voltukon nem változtat, ugyanakkor az emberi fajon belül, akcidentálisan, tehát nem lényegileg, mégis különböznek egymástól.