Jó - rossz
Bonum - malum
Az általunk alkalmazott,
tehát szent Tamás-i szóhasználatban a jó (latinul bonum) a lét, egy létező
létének jó-ságát, mint vonzót, mint kívánságot ébresztőt jelöli. Metafizikai
értelemben minden létező, legyen az bármi is, amennyiben létezik, van, jó is.
Ez a jó-ság nem erkölcsi minőséget jelöl, hanem léttulajdonságot: minden ami létezik,
a lét szintjén jó. (Az egy másik metafizikai kérdés- és problémakörbe tartozik,
hogy ez adott létező /egy vulkán, egy tigris, egy vírus, egy rabló, stb/
fenyegetést jelent más létezők számára).
A létezőknek ez a „jó” létminősége (lét)tulajdonság egy felé forduló irányultságot, vonzódást ébreszthet az őt észlelő másik létezőben. Pl. ha egy éhes farkas meglát a bárányt, akkor ez a bárány mint jó, mint vonzó jelenik meg a farkas vágyóképessége számára. A farkas számára a bárány léte jó. Nagy kánikulában egy hídégvizű forrás magához fog engem vonzani.
A létnek önmagában meg van ez a „tulajdonsága”: minden létező hordoz magában valamilyen értéket. Minden létező – önmagában véve – jó. (De nem feltétlenül jó más létezőkkel való viszonyában: pl kitörő vulkán, aminek épp a lábánál kirándulunk, nem lesz számunkra vonzó, és a báránynak sem lesz vonzó az őt méregető farkas…).
Ugyanakkor minden, ami még nem érte el a tökéletességét, a beteljesültségét, saját létteljességét, a jó hiányát jelenti. Ebből következik, hogy a jó fogalma szorosan kapcsolódik a tökéletességhez.
A lét, bármely létező léte, mint jó, a „jó” (bonum) minősége alatt, önmaga közlésére irányul. Minden létező közölni akarja magát környezetével. Ez a kommunikációra való törekvés az oka és az értelme a létezők minden (lét)tevékenységének. Még a tenger mélyén elő parányi állatok is bizonyos szintű önközlésre törekszenek.
Mint vonzó, mint valamely hajlam, irányultság, vágy célpontja, a jó azonos a céllal. A jó mint cél jelenik meg az őt vágyó létezőben, és mintegy „célul tűzi ki maga elé”, el akar hozzá jutni, meg akarja szerezni azt. A végső, teljes és végtelen, egyetemes jó, aki maga Isten, egyben a létezők végső célja is.
A létezőknek ez a „jó” létminősége (lét)tulajdonság egy felé forduló irányultságot, vonzódást ébreszthet az őt észlelő másik létezőben. Pl. ha egy éhes farkas meglát a bárányt, akkor ez a bárány mint jó, mint vonzó jelenik meg a farkas vágyóképessége számára. A farkas számára a bárány léte jó. Nagy kánikulában egy hídégvizű forrás magához fog engem vonzani.
A létnek önmagában meg van ez a „tulajdonsága”: minden létező hordoz magában valamilyen értéket. Minden létező – önmagában véve – jó. (De nem feltétlenül jó más létezőkkel való viszonyában: pl kitörő vulkán, aminek épp a lábánál kirándulunk, nem lesz számunkra vonzó, és a báránynak sem lesz vonzó az őt méregető farkas…).
Ugyanakkor minden, ami még nem érte el a tökéletességét, a beteljesültségét, saját létteljességét, a jó hiányát jelenti. Ebből következik, hogy a jó fogalma szorosan kapcsolódik a tökéletességhez.
A lét, bármely létező léte, mint jó, a „jó” (bonum) minősége alatt, önmaga közlésére irányul. Minden létező közölni akarja magát környezetével. Ez a kommunikációra való törekvés az oka és az értelme a létezők minden (lét)tevékenységének. Még a tenger mélyén elő parányi állatok is bizonyos szintű önközlésre törekszenek.
- Tamás gondolkodásában, tanításában az „önmagát kiárasztó jóság” (bonum est diffusivum sui, ST, Ia.q.27.a.5.arg2) témája rendkívül fontos.
- A jó - a skolasztikus gondolkodásban - ún. léttulajdonság, transzcendentalé.
Mint vonzó, mint valamely hajlam, irányultság, vágy célpontja, a jó azonos a céllal. A jó mint cél jelenik meg az őt vágyó létezőben, és mintegy „célul tűzi ki maga elé”, el akar hozzá jutni, meg akarja szerezni azt. A végső, teljes és végtelen, egyetemes jó, aki maga Isten, egyben a létezők végső célja is.
A rossz - malum
Tamás gondolkodásában a rossz szemben áll a jóval. Ebből következik, hogy a rossz nem tartozik a létezőhöz (a jó igen), s nem is a lét, a létező egyik aspektusa, tulajdonsága (a jó igen).
A rossz a lét hiányát, vagy hiányosságát jelöli, valami olyat, aminek lennie kellene, de nincsen. Amikor ez a hiány magát az emberi akaratot, és a jóra irányuló természetes hajlamát, a rosszat bűnösségnek, a bűnnek hívjuk. Ebből az is következik, hogy semmi nincs, ami teljesen és önmagában és minden szempontból, a lét minden területén rossz lenne. A rossz feltételezi egy őt megelőző, önmagában véve jó és a jóra irányuló létezőt, egy ún. hordozóalanyt, amitől az adott rossz megfosztja őt.
(Pl. egy betört autóablak esetében a rossz a lyuk az üvegen, aminek jóságához hozzátartozna az „ép üvegablak-sága”. A rajta tátongó lyuk azonban megfosztja ettől az épségtől.)
(Persze fogas kérdés, hogy az üvegen lévő lyuk most egy lyuk létét jelenti, vagy az ablaküveg egy részének a nem-létét…. A rossz (a lyuk az ablakon), ami a jó (ép ablak) hiányát jelenti, most akkor ott van, vagy csak a jó nincs ott?)
A Tamás-i gondolkodásban a rossz az adott létezőben egyfajta nem-létet jelöl.
A rossz, mivel nem-létet jelöl, abszolút értelemben és mértékben összeférhetetlen Istennel, aki maga a Lét, a teljesség.
A rossz a lét hiányát, vagy hiányosságát jelöli, valami olyat, aminek lennie kellene, de nincsen. Amikor ez a hiány magát az emberi akaratot, és a jóra irányuló természetes hajlamát, a rosszat bűnösségnek, a bűnnek hívjuk. Ebből az is következik, hogy semmi nincs, ami teljesen és önmagában és minden szempontból, a lét minden területén rossz lenne. A rossz feltételezi egy őt megelőző, önmagában véve jó és a jóra irányuló létezőt, egy ún. hordozóalanyt, amitől az adott rossz megfosztja őt.
(Pl. egy betört autóablak esetében a rossz a lyuk az üvegen, aminek jóságához hozzátartozna az „ép üvegablak-sága”. A rajta tátongó lyuk azonban megfosztja ettől az épségtől.)
(Persze fogas kérdés, hogy az üvegen lévő lyuk most egy lyuk létét jelenti, vagy az ablaküveg egy részének a nem-létét…. A rossz (a lyuk az ablakon), ami a jó (ép ablak) hiányát jelenti, most akkor ott van, vagy csak a jó nincs ott?)
A Tamás-i gondolkodásban a rossz az adott létezőben egyfajta nem-létet jelöl.
A rossz, mivel nem-létet jelöl, abszolút értelemben és mértékben összeférhetetlen Istennel, aki maga a Lét, a teljesség.